Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valaki személyijében is az legyen, akiként boldogan tud élni.
A Transzvélemény következő szereplője Dorián, 26 éves transznemű férfi.
Miért fontos, hogy egy transznemű ember hivatalosan is nemet tudjon változtatni?
Először a praktikus oldalról szeretnék beszélni. Magyarországon rengeteg olyan szituációval szembesülhetünk, amikor használnunk kell az iratainkat. Legyen szó akár egyetemi jelentkezésről, banki ügyintézésről, egy postai csomag átvételéről, vagy egy rendőri igazoltatásról. Ha egy transznemű személyazonosító okmányaiban nem a megélt neme és az ehhez kapcsolódó név szerepel, az folyamatos magyarázkodásra kényszeríti az érintettet. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan intim orvosi információról szerez tudomást a postás bácsi, aki a levelét hozza, amihez igazából csak az egyénnek és az őt kezelő orvosnak van köze. Olyan, mintha arra kényszerítenének bennünket, hogy nadrág és alsónemű nélkül jelenjünk meg mindenhol. Megalázó. Az is probléma, amikor az ember ilyen iratokkal nem éppen toleráns ügyintézőkkel, illetve orvosokkal kerül szembe. Egy transznemű számára életveszélyes lehet nem a megélt nemének megfelelő iratokkal rohangálni a mindennapokban. Mi van, ha éppen egy olyan ember szerez tudomást a dologról, akiben agressziót vált ki a puszta létezésünk?
A praktikus okok mellett az is lényeges, hogy a műtétekre is csak a hivatalos nem- és névváltás után kerülhet sor. Szavakkal leírni sem lehet, hogy milyen nehéz egy olyan testben létezni, ami nem a tiéd. A tranzícióm előtt az életemet folyamatos pánikrohamok és depresszív hullámvölgyek jellemezték, amelyek mellett alig tudtam koncentrálni a tanulmányaimra és az életemre. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mind a hormonkezelés, mind a műtétek megmentették az életemet. Ha a kormány megtagadja a hivatalos váltás lehetőségét a transzneműektől, akkor az életükkel játszik.
Tudsz példát mondani arra, hogy milyen helyzetekben lehet kényelmetlen, kínos, vagy éppen szülhet problémát az, ha valaki nem tudja megváltoztatni a nemét hivatalos okiratokon?
Én azon szerencsések közé tartozok, akiknek még sikerült elintézniük a hivatalos név- és nemváltoztatást. A tranzíció előtt pedig nagyon sokszor néztek nőnek, így alig kérdőjelezték meg, hogy én vagyok-e az irataimon. Ez így más szempontból jelentett problémát. Ugyanakkor sorstársaktól hallottam olyan történeteket, amikor ez komoly problémát jelentett számukra a mindennapok során. Elég, ha az ember jelentkezik egy állásra, majd magyarázkodásra kényszerül azért, mert a külseje eltér az irataiban szereplő adatoktól. Rengeteg transznemű munkanélküli azért, mert sok munkáltató nem hajlandó minket alkalmazni. Ha megengedett lenne a hivatalos nemváltoztatás, akkor az nem csak a transz közösségnek lenne jó. Mindannyian hozzá tudnánk tenni az ország gazdaságához, és nem kényszerülnénk arra, hogy üldözöttekként máshol telepedjünk le.
Neked volt már konkrét tapasztalatod, olyan szituáció, amit szívesen megosztanál?
A helyzet úgy alakult, hogy az egyetemen félév közben változtak meg az irataim. Tanárnak tanulok, és nem lehet jókat hallani az LMBTQ+ emberek elfogadásáról az iskolákban. A tanítási gyakorlatomat nem is mertem addig elkezdeni, ameddig nem kapom meg az új irataimat, és nem tudom elkezdeni az orvosi tranzíciót, ugyanis féltem attól, hogy hogyan reagálnának a mentor tanárok, illetve a diákok. Nagyon féltem az oktatóktól is. Egyesével írtam mindegyiküknek e-mailt. Az egyikük, egy idősebb tanárnő ennek ellenére a halott nevemet [halott név – a névváltoztatás előtt használt név, mely nem egyezik a megélt nemmel – a szerk.] olvasta fel a névsorban. Korrigáltam a hibát, aminek hatására az egész csoport előtt megkérdezte, hogy mégis miért változtattam meg a nevemet. Elhárítottam a kérdést, de utána mindig szorongva mentem be az órákra.
Röviden összefoglalva mit szólsz a rendelethez? Hogy érintett téged és miért veszélyes a közösség számára?
Elkapott a pánik, amikor olvastam róla. Nem egészen világos, hogy mi lesz a már bejegyzett nemváltásoknak a sorsa. Félek attól, hogy esetleg ránk is vonatkozni fog, akkor viszont fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Még egy évem van az egyetemből, szeptembertől újra tanítási gyakorlatra kell mennem, ahol ha visszamenőleg is alkalmazzák a törvényt, szintén coming outolnom kell. Ironikus lehet, hogyha ettől ennyire tartok, akkor miért vállalom a nevemet és az arcomat a cikkhez. Van az a pont, amikor muszáj felszólalni és leendő pedagógusként kötelességemnek is érzem, hogy kiálljak mások és a saját jogaimért is, hogy példát mutassak. A hormonokat is a már megváltozott irataimra kapom. Pécsi vagyok, itt nem írják fel névváltás előtt a tesztoszteront. Ha rám nem is lesz érvényes, azt sem akarom végignézni, ahogyan a barátaimat, sorstársaimat megfosztják egy normális élet lehetőségétől. Egy biztos, semmiképpen sem fogok az országban maradni a diplomám megszerzése után. Elkeserít, hogy hat évet tanulok egy képzésben azért, hogy elüldözzenek innen, csak azért, mert nem férek bele másoknak az ideológiai világképébe.
Ha a javaslatból törvény lesz, akkor azzal teljesen ellehetetlenítik a transznemű embereket. Sokan nem fognak munkát kapni. A gazdasági és lelki kilátástalanság akár öngyilkosságba is kergethet embereket. A kormány a törvénnyel az egészséges életben gátolja meg a transzneműeket. Sok mindent érzek, de leginkább haragot és rettegést.
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
Muszta Cecília – „A társadalom szélére sodorva tényleg tud rémisztő lenni a modern világ”
Vay Blanka – „Olyan, mintha törvényileg tiltanák be a balkezes ollókat”
Török Petra Auróra – „Folyamatosan azt érzem, hogy élve eltemettek”
Csillag Tamara és Angyal Elvira – „A létünket kérdőjelezték meg”
Bába Dorottya – „Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból”
Horváth Noé – „Ez nem csak a transz emberekről, ez mindannyiunkról szól”
Novák Angéla – „Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra”
Zsanett – „Jó eséllyel több lesz a transzneműek ellen elkövetett bűncselekmény”
Amanda Málovics – „Sokan, köztük fiatalok, az öngyilkosságba menekülnek majd”
Berencsi Eszter – „Az az érzésem, hogy kriminalizálnának bennünket”
Tálos Atanáz – „Sokakban ez a kilátás akár öndestruktív késztetéseket is ébreszt”
Ördög Ivett – „Ez a disszonancia, ha nincs kezelve, súlyos lelki problémákhoz tud vezetni”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
