Lifestyle

Muszta Cecília – „A társadalom szélére sodorva tényleg tud rémisztő lenni a modern világ”

Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák a nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valaki személyijében is az legyen, akiként boldogan tud élni.

 

 

Sorozatunk következő szereplője Muszta Cecília, transznemű nő és aktivista.

Miért annyira fontos, hogy egy transznemű személy hivatalosan is nemet tudjon változtatni? Alá tudod támasztani ennek a lehetőségnek a létfontosságát akár néhány példával?
A hivatalos nemváltás afféle belépő a társadalmi életbe, és egyben része a tranzíció folyamatának. Gyakorlatilag ez az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy biztonságos és produktív életet élhessünk, hiszen amennyiben nem tudjuk megváltoztatni a papírjainkat, állandó veszélynek és zaklatásnak vagyunk kitéve. Nemcsak a jegyellenőrzésnél, a tömegközlekedésen, a postán vagy a repülőtéren szembesülünk kellemetlen szituációkkal, hanem munkakeresés során, vagy iskolai felvételiknél is kerülhetünk igencsak hátrányos helyzetbe, amennyiben külsőnk, és az iratokon megjelenő név és kódszám „vizuálisan nem egyezik”.
Bár elvileg léteznek diszkrimináció-ellenes törvények, a gyakorlatban sosem fog kiderülni, hogy az adott embert valaki azért utasította-e el egy potenciális munkahelyen, vagy oktatási intézményben, mert az irataiból rájött, hogy az illető transznemű. Másrészt az iratok megváltoztatásának lehetetlensége – ami de facto már két éve a helyzet –, folyamatos magyarázkodásra kényszeríti sorstársaimat, és ilyenkor olyan privát, másra nem tartozó információt kell felfedniük, amire abszolút semmi szükség. Kicsit olyan ez, mintha listázva lennénk, vagy állandóan hordanánk egy rózsaszín-kék-fehér kitűzőt – mindenki, akivel hivatalos kapcsolatba lépünk, tudomást szerez a transzneműségünkről, pedig nagyon sokan ebben a közösségben nem szeretnének a nyilvánosság elé állni és egyszerűen csak normális életet kívánnak élni.

Van olyan saját tapasztalat, amit szívesen megosztanál?
Én viszonylag új vagyok a transzneműség világában, a tranzíció fizikai részét tavaly októberben kezdtem el. Jelenleg Svédországban élek és tanulok, így konkrét magyarországi tapasztalataim nincsenek nagy számban. Viszont rövidesen határozatlan időre visszatérek Magyarországra, és eléggé tartok a potenciális kellemetlenségektől.
Emellett Magyarország egyik legnagyobb transznemű Facebook-közösségének egyik moderátora vagyok, és napról napra látom a félelmet és az elkeseredettséget, ami a közösségünket megszállta. Hangsúlyozom – hiszen ez sokaknak nem egyértelmű –, hogy a transzneműség nem afféle választott életmód, amit a budapesti elit unatkozó tagjai követnek, hanem egy velünk született állapot, ami bárkinél, bárhol megjelenhet. Ismerek transzneműeket az ország minden szegletéből, a létező legkülönbözőbb szociális és anyagi háttérrel.
Nagyon sokan gondolkodnak azon jelenleg – már akik egyáltalán megtehetik –, hogy elmeneküljenek az országból, de persze a hivatalos irataink mindenhová követnek. Fontos megjegyezni, hogy a transzneműséget annyiféleképp éljük meg, ahány embert ez érint. Míg egyesek nyíltan felvállalják ezt a helyzetet, mások nem szívesen teszik ezt meg. Azt gondolom, hogy ez a nagy többség. Alapvető emberi joguk kellene, hogy legyen, hogy ezt az utat válasszák.
Sajnos érezhető a feszültség a közösségen belül. Egy eleve diszkriminált csoport részei vagyunk, és sokaknak ez a politikai döntés kihat a mentális egészségére – sőt, szerintem különböző mértékben mindannyiunkat megterhel. És ahogy mindig, most is azok járnak a legrosszabbul, akiknek az anyagi helyzete nem enged nagy mozgásteret, és jobban ki van szolgáltatva a munkáltatója vagy bármilyen más „hivatalos személy” jóindulatának. Annyi pozitívum persze együtt jár a helyzettel, hogy az egyébként szerteágazó, és eléggé különböző nézeteket valló közösségünk most szolidárisabbá vált, és összezárt. Egyébként üzenem a kormánynak, hogy vannak konzervatív nézeteket valló transzneműek, sőt olyanok is, akik tagadják a társadalmi nem fogalmának legitimitását.

Röviden szólva, mit szólsz a törvényjavaslathoz? Hogyan érintett téged és a közösséget?
Ez egy cinikus, embertelen rendelet, és értelme sincs nagyon, hiszen nem hiszem, hogy a szavazatszerzési potenciálja nagy lenne. A transzneműség kérdése nem mozgat meg sok embert. Ez egy figyelemelterelés, gumicsont, smokescreen, amit a koronavírus megkérdőjelezhető kezelése elé varázsoltak. Belülről nézve viszont pontosan tudom, mennyi embert nyomorít meg, és mennyire drága szociálisan és emberileg is ez a törvényjavaslat, aminek funkciója a kormány szempontjából mindösszesen annyi, hogy témát adjon az ellenzéki- illetve a lakájmédiának.
Mindig is érdekelt a politika, ám míg a múltban többé-kevésbé megtehettem, hogy a partvonalról figyeljem az eseményeket, innen nézve a politikai és kommunikációs trükkök világa hátborzongató. Kicsit olyan ez, mint egy Focault-i vagy Agamben-i disztópiában élni – a modern, nagyhatalmú állam minden áron rendelkezni akar a testünk és identitásunk felett.
Amikor először olvastam ezeket a filozófusokat, különösen Agamben-t, irreálisnak és disztópikusnak tűnt az általuk lefestett világ, de transzneműként rá kellett döbbennem, hogy a társadalom szélére sodorva tényleg tud rémisztő lenni a modern világ. Ezen a ponton csak remélhetjük, hogy a 33-as paragrafus csak egy ideig lesz valóság, és hosszútávon nem lesz fenntartható egy ilyen, EU-s alapjogokat megkérdőjelező állapot.

 

 

Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar

 

 

Vay Blanka – „Olyan, mintha törvényileg tiltanák be a balkezes ollókat”

 

Erdős Erik – „Mások jóindulatától függök, nap mint nap”

 

Török Petra Auróra – „Folyamatosan azt érzem, hogy élve eltemettek”

 

Csillag Tamara és Angyal Elvira – „A létünket kérdőjelezték meg”

 

Bába Dorottya – „Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból”

 

Horváth Noé – „Ez nem csak a transz emberekről, ez mindannyiunkról szól”

 

Novák Angéla – „Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra”

 

Zsanett – „Jó eséllyel több lesz a transzneműek ellen elkövetett bűncselekmény”

 

Amanda Málovics – „Sokan, köztük fiatalok, az öngyilkosságba menekülnek majd”

 

Emma Dandelion – „Az egész életünk el lenne lehetetlenítve”

 

Fajt Alex – „A transzneműség egy láthatatlan dolog”

 

Berencsi Eszter – „Az az érzésem, hogy kriminalizálnának bennünket”

 

Tálos Atanáz – „Sokakban ez a kilátás akár öndestruktív késztetéseket is ébreszt”

 

Ördög Ivett – „Ez a disszonancia, ha nincs kezelve, súlyos lelki problémákhoz tud vezetni”

 

Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb