Lifestyle

Vay Blanka – „Olyan, mintha törvényileg tiltanák be a balkezes ollókat”

Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valaki személyijében is az legyen, akiként boldogan tud élni.

 

 

Sorozatunk következő szereplője Vay Blanka, transznemű aktivista

Miért annyira fontos, hogy hivatalosan is nemet tudjon változtatni egy transznemű személy?
Azért fontos, mert a transznemű is olyan normális életet akar élni, mint bárki más. Mert nem akarja minden egyes csomagátvételnél, bankkártyás fizetésnél, bérletfelmutatásnál elmagyarázni a vele véletlenszerűen kapcsolatba került embernek, hogy az miért lát egy férfit maga előtt, és egy női nevet az igazolványban. Vagy fordítva. Ilyenkor teljes egészében a másik jóindulatán múlik, hogy az elfogadja-e, vagy elkezd problémázni. Ez utóbbi jelenthet csak diszkrét huzakodást, jelentheti azt is, hogy átkiabál a kollégájának, hogy “Józsi, gyere már, ezt nem fogod elhinni”, de jelentheti azt is, hogy rendőrt hív, mert azt hiszi, csalóval van dolga. Esetleg azt gondolja, hogy ez is valamiféle buziskodás, amitől hazafias kötelessége megvédeni a keresztény Európát, és annak megfelelően reagál. Kellemetlen, na.

Mik azok a szituációk, amik a leginkább problematikusak lehetnek, ha valaki nem tudja megváltoztatni a nemét hivatalos okiratokon?
Gyakorlatilag bármely helyzet ilyen, ha az iratokat megtekintő személy nem elég jó fej. És ilyen, lássuk be, bőven akadhat.
A fő gond igazából az, hogy a transzneműek többsége kapott elég pofont már az élettől ahhoz, hogy ennek a kockázata elriassza őket egy csomó olyan helyzettől, ami egy normális papírokkal élő ember számára magától értetődő. Nem vált ki bérletet, hanem inkább vállalja a folytonos jegyvásárlás plusz költségeit és maceráját, mert akkor nem teszi ki magát a kalauz megjegyzéseinek. Ő csak fizeti a közös albérletet, de a szerződésben nincs benne, tehát védettsége sincs. Nem megy egyetemre, mert annyit cseszegették már eddig is. Jobb állásokra sem pályázik már, mert mindig azon a ponton kapott visszautasítást, amikor kiderült, hogy a papírjai “nincsenek rendben”. Inkább megpróbálja kihúzni a hátralévő ötven évet pizzafutárként, mert ott nem bántják. Érdemes belegondolni ennek a végtelen megalázó és romboló hatásába.

Neked volt már konkrét tapasztalatod, olyan szituácó, amit szívesen megosztanál?
Nekem két ponton is szerencsém volt: először is, egy pillanatig sem gondoltam, hogy valaha engedélyezni fogják a papírjaink átírását, ezért nem ért csalódás. Másrészt a tranzíciómat Berlinben kezdtem el. A papírjaim egy részét át tudtam írni, a másik részét magyar állampolgárként, a magyar rendszer távoli foglyaként nem tudtam. Mivel itt az emberek alapvetően normálisak, komoly kellemetlenségem a papírjaimmal nem voltak, leginkább én sajnáltam az ügyintézőket, amikor egy zavart mosollyal próbálták szegények megtippelni, hogy Herr vagy Frau legyen a megszólításom. Vagy visszament ellenőrizni, mert a rendszerben azt látta, hogy egy Herr vár rá kinn a folyosón, de én ültem ott.
Azt már nagyon várom, hogy egyszer szeméremsértésért rám hívják a rendőrt, ha félmeztelen vagyok, és én a férfi papírjaimmal igazoljam, hogy nem vagyok büntethető. Ha hivatalosan is nő lennék, akkor ugyanezért büntethető lennék, így sajnos nem. Ezt a szituációt szívesen megosztanám veletek, de sajnos még várat magára.

Röviden összefoglalva mit szólsz a rendelethez? Hogy érintett téged és miért veszélyes a közösség számára?
A rendelet először is végtelenül ostoba. Az igazolványoknak ugyanis az az elsődleges szerepük, hogy a tulajdonosuk azonosítására alkalmasak legyenek, amit Tömjén Zsolt éppen hogy ellehetetlenít. E szerint olyan nők kénytelenek most férfinévvel és igazolványokkal munkát keresni, ügyeket intézni, akiket mindenki magától értetődően nőknek fogad el és lát, akár egy uszoda öltözőjében is. Olyan férfiak kénytelenek női papírokkal élni, akiket apának szólítanak a gyerekeik, fiamnak a szüleik, és nagy meglepetést keltenének, ha egyszer a női mosdóba, öltözőbe mennének.
Fun fact, hogy ha a transzneműek e szerint járnak el például a mosdók és öltözők használatával, nem csak maguknak okoznak komoly kellemetlenségeket és veszélyeket, de a többségi társadalmat is zavarni fogják, gondoljunk csak a gyakran kifejezetten maszkulin megjelenésű transz férfiakra, akiknek a kormány szerint most a női tereket kell használniuk. Mennyire fognak örülni nekik ott? Nem mondom, hogy a kormányt ez nem érdekli, mert szerintem igen. Kifejezetten szívesen szítanak ellenségeskedést a kiszolgáltatott kisebbségek körül. Ezt, ha máshonnan nem, akkor a szegregált romáknak megítélt kártérítés körüli ténykedésük megmutatja.
Amiről mindenképp érdemes megemlékezni, azok az interszex emberek, akiket a törvénymódosítás legalább ekkora számban és jóval aljasabb módon érint. Náluk ugyanis az a helyzet, hogy szemben a törvény indoklásával, a biológiai nemük nem sorolható be egyértelműen a két szokásos kategória egyikébe, bármit is delirálnak a magukat keresztényeknek és demokratáknak gondoló emberek. Ami azt jelenti, hogy a születésüknél beiktatott nemük gyakran olyan eséllyel találja el a valódi nemüket – amit ők éreznek, gondolnak –, mint ha érmét dobtak volna föl. Belőlük nincs kevés, nagyjából annyian vannak, mint ahány vöröshajú ember él.
A törvény tőlük is elveszi annak lehetőségét, hogy a csecsemőkorukban fölöttük feldobott érme hibáját kiigazítsák. Mindezt egy olyan indoklással, ami kerek perec azt mondja ki, hogy ők nem is léteznek.
Ez tényleg olyan, mint ha törvényileg tiltanák be a balkezes ollókat, mondván, hogy balkezesek nincsenek.

 

 

Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar

 

 

Erdős Erik – „Mások jóindulatától függök, nap mint nap”

 

Török Petra Auróra – „Folyamatosan azt érzem, hogy élve eltemettek”

 

Csillag Tamara és Angyal Elvira – „A létünket kérdőjelezték meg”

 

Bába Dorottya – „Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból”

 

Horváth Noé – „Ez nem csak a transz emberekről, ez mindannyiunkról szól”

 

Novák Angéla – „Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra”

 

Zsanett – „Jó eséllyel több lesz a transzneműek ellen elkövetett bűncselekmény”

 

Amanda Málovics – „Sokan, köztük fiatalok, az öngyilkosságba menekülnek majd”

 

Emma Dandelion – „Az egész életünk el lenne lehetetlenítve”

 

Fajt Alex – „A transzneműség egy láthatatlan dolog”

 

Berencsi Eszter – „Az az érzésem, hogy kriminalizálnának bennünket”

 

Tálos Atanáz – „Sokakban ez a kilátás akár öndestruktív késztetéseket is ébreszt”

 

Ördög Ivett – „Ez a disszonancia, ha nincs kezelve, súlyos lelki problémákhoz tud vezetni”

 

Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb