Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák a nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban most egy interszex személy mesél arról, hogy őt és társait hogyan érintheti a törvény.
Sorozatunk következő szereplője Bába Dorottya, interszex aktivista.
Sokak számára nem világos, hogy mit is jelent, ha valaki interszexuális. El tudnád magyarázni?
Orvosi meghatározás szerint interszexualitásról akkor lehet beszélni, amikor a nemiséget meghatározó fejlődési szintek diszharmóniája áll fenn egyazon személyben. Ezek a szintek a kromoszomális, ivarszervi, és fenotipusos nem – utóbbiba beletartoznak a belső és külső nemi szervek, valamint a másodlagos nemi jellegek. Különféle okok indukálhatnak interszex állapotot, jelenleg ötvenet vezetnek vissza genetikai okokra.
Többféle klasszifikáció létezett az orvoslástan története során – a tizenkilencedik századtól egészen 2005-ig gonádok [ivarszervek – a szerk] alapján rendszerezték ezeket az állapotokat, viszont ezt személy szerint nem találom kifejezetten akkurátus rendszernek, mert létrehozásakor nagyon fiatal volt még e tudományterület. Például a hermafrodita és ál-hermafrodita kifejezések is ezekből az időkből származnak, amikor a genetikát még nem ismerték, csak külső jegyek alapján tudták bizonyítani az adott személy interszex mivoltát, és ál- hermafroditáknak nevezték azokat, akik csak egyféle ivarszervvel rendelkeztek, mert az így eltért a szomatikus nemüktől. Valódi hermafroditizmusról akkor beszélhetünk, ha egy egyénben mindkét ivarszerv megtalálható. A kromoszómák szerint besorolást 2005-ben vezették be.
Az interszex elnevezés 1917-ből származik, és eleinte ez is sértő volt a hermafroditához hasonlóan, de ezt mára visszakövetelték. 2006-ban új elnevezést vezettek be, ez volt a DSD (disorders of sex developement), amit sokan támadnak, mert negatív jelentésárnyalatot vesz fel a disorder, vagyis zavar szó okán, de személy szerint engem ez nem zavar, mert jól árnyalja ezeknek az állapotoknak a lényegét.
Mik a legnagyobb nehézségei az interszexuális embereknek életük során, akár már megszületésük pillanatától kezdve és később?
Első körben az interszex embereket övező stigmákat és előítéleteket említeném. Példának okáért rengeteg filmben és sorozatban poén forrása az, hogy valakinek férfi és női nemi szervei is vannak – szerintem szükségtelen kifejtenem miért ízléstelen ebből gúnyt űzni.
Sokaknak tévesek az elképzeléseik arról, hogy kik is pontosan az interszexek, és tévesen a nembinárisokkal, transzneműekkel vagy biszexuálisokkal keverik őket. A félreértés okának első sorban azt tartom, hogy rossz szinten értelmezik a jelenséget. Előbbieket a nemi identitáson, szexuális irányultságon és önkifejezésen belül kell vizsgálni, míg az interszexualitást a biológiai nem vonatkozásában. Nagyon nagy probléma, hogy az interszexség patologizálva van, ami többek között azért hibás, mert ezek az emberek tökéletesen egészséges és teljes életet tudnak élni, amellett, hogy sokszor hormonpótlást kapnak – mint ahogy én is.
Rendellenességként való meghatározása okán a mai napig szükségtelen és barbár normalizáló műtéteknek veti alá az interszexeket, amikor sebészi úton szabják a testüket olyanra, ami a többség elvárásai szerint megfelel a bináris genderképnek. Ezeket a beavatkozásokat az ENSZ a kínzás egyik formájának minősítette, de az EU is kiadott erről egy nyilatkozatot. Önmagában nem is ezeknek a puszta meglétével lenne a probléma, mivel egy felnőtt ember dönthet úgy saját elhatározásából, hogy alávesse magát ezeknek a procedúráknak. A baj ezekkel az, hogy sokszor magatehetetlen csecsemőkön és gyerekeken végeznek ilyen operációkat, de sajnos az sem megy ritkaságszámba, ha már pubertált, vagy nagykorú személyeken esnek át ezeken a megpróbáltatásokon. Ilyenkor sérül az adott személy testi integritásához és önrendelkezéshez való joga, emberi méltósága és örök életükre rájuk ragad egy bélyeg, amelytől nem tudnak szabadulni. Furcsa, hogy a bioetikáról szóló könyvekben még csak említés szintjén sem említik ezeket, pedig igencsak fontos lenne erről tájékoztatni az orvostársadalmat. Maga után von olyan etikai kérdéseket is, mint az eugenika, génsebészet, abortusz, bioetikai vonatkozásokban pedig főleg a titoktartást és a tájékoztatott beleegyezést mulasztják el.
Az orvosi szakirodalomban a hetvenes-nyolcvanas évek óta nem történtek érdemi változások, néhány apróságtól letekintve, de jellemző, hogy egy, a szülészet-nőgyógyászati protkollt ismertető könyvben is mindössze négy oldalt szenteltek az interszex állapotokra, és zömében ott is a normalizációs műtéteket írták elő.
Az ember egyszeri és megismételhetetlen indivídum, és ezekkel a beavatkozásokkal egy termékké silányítják. Nem véletlen, hogy interszexek körében mintegy négyszszer nagyobb az öngyilkossági ráta, mint a többi társadalmi csoport esetében. Sokakat a családjuk is félemberként kezeli, szégyellik, hogy az ő családjukban ilyen előfordulhat. Külön probléma, hogy hazánkban mindenféle rendellenességet, de legalábbis annak tartott jelenséget tabusítanak, köszönhetően annak, hogy jelenlegi társadalmunk meglehetősen kirekesztő, és a közös ellenségkép híján egymást szekáljuk.
Térjünk ki kicsit a mindennapi, hétköznapi nehézségekre.
Interszex állapota válogatja. Ahogy korábban említettem, jelentős számuk hormonkezelést kap, így a gyógyszer árát legtöbbször az ő pénztárcájukat terheli, bár ezt nem kifejezetten tartom nehézségnek. Párválasztás és szexuális élet terén viszont adódhatnak problémák. Sokaknak már az is problémát okoz, ha le kell vetkőzniük nyilvános helyen – képzeljük el egy interszex mit érezhet ilyenkor. Műtétek nélkül sem egyszerű megbarátkozni azzal, hogy a tested eltér a nagyátlagtól, és egy nemi kisebbség tagja vagy, így nyilvánvalóan az ismerkedés sem megy mindig zökkenőmentesen. Az ágyban adódhatnak gondok. Személyes tapasztalataim szerint hipopláziás hüvellyel nem (mindig) kifejezetten kellemes élmény a szex, sőt, inkább fájdalmas emlékeim kötődnek ehhez. A sikertelen közösülések után hetekre mély letargiába estem – a múlt idő azért indokolt, mert egy ideje nem élek nemi életet –, gyűlöltem a testem, amiért ilyen, amiért nem képes úgy funkcionálni, ahogy én azt elvárnám. Hosszas tanulási folyamat volt az, hogy megszeressem a testem, és elfogadjam olyannak, amilyen.
Van esetleg saját élmény, amit megosztanál?
Ehhez azt javaslom mindenkinek, hogy látogasson el Sárga és Lila Orchidea blogjára.
Hogyan érintheti az interszexuális embereket a 33-as törvényjavaslat? Miért veszélyes rájuk nézve?
Kerülni akartam a politizálást, és nem örülök, hogy az interszexualitás ilyen körülmények között fog láthatóságot kapni, viszont fontosnak tartom, hogy az említett paragrafus kapcsán a másik érintett csoportot képviselő személy is megszólaljon, így elvállaltam az interjút.
A törvényjavaslat szövege szerint a „nem” szót a „születési nem” kifejezés váltaná fel az iratokban, és nem lehetne megváltoztatni. Ezt kromoszómák és elsődleges nemi jellegek alapján határoznák meg. Az, hogy a transzneműek életére ez mekkora csapást mérne, nem kérdés, de az interszexek is érintettek. Az, hogy mi van az ember lába között, magánügy: csak az adott személyre vonatkozik, iratokban semmi ilyennek nincs helye, rendkívül megalázó dolog ilyet egy hivatalos dokumentumban megjelentetni, ráadásul a magánélethez való jogot is sérti. Nem beszélve arról, hogy ha egy orvos nem adhatja ki mások adatait arról, hogy milyenek a nemi szervei, akkor egy igazolvány esetében ez miért lenne megengedett?
A törvény bevezetése esetén megnőne a már említett normalizációs műtétek száma, hogy megfeleljenek az egyik vagy másik nemnek. Ezen beavatkozások szükségessége mellett sokan azzal érvelnek, hogy ezzel segítenék őket beilleszkedni a társadalomba, nem lenne probléma a pszichoszexuális fejlődésükkel, megkönnyítené a közösülést, esetleg egy fennálló egészségügyi kockázat elhárítása, vagy a fertilitás [termékenység – a szerk] elősegítése miatt kellenek. Utóbbi kettő véleményem szerint megalapozott indok lehet az operációkra, kiváltképp, ha az egészséget akarják megőrizni. A többi nemcsak hogy elfogadhatatlan, de bizonyítást nyert azoknak ellenkezője.
Rengeteg videót, cikket, könyvet lehet találni arról, hogy az interszexek a műtétek sorozata miatt elszenvedett trauma miatt magukba fordultak, szuicid hajlamúak, depressziósak lettek, és életük oroszlánrészét a négy fal között élték le, megcsonkítva, megalázva, megrokkanva az őket ért csapások súlyától. Ezeket a műtéteket mihamarabb törvényileg kéne tiltani, de szerencsére egyre több országban foglalkoznak az interszexek ügyével. Interneten sokszor futok bele olyan kommentekbe, amikor a transzneműek esetében azt írják, hogy ezzel megnyomorítják és fölösleges szenvedésnek teszik ki magukat – kíváncsi vagyok, hogy ugyanezek az emberek mit gondolnak a nem beleegyezésen alapuló normalizáló műtétekről. Az sem egyértelmű számomra, hogy amennyiben megszavaznák a javaslatot, minden születés után végeznének-e genetikai vizsgálatot? Ha valakinek nem egyeznek meg a kromoszómái és elsődleges nemi jellegei eltérnek – a normalizáló műtéteket sem a kromoszomális nemnek megfeleltetve végzik –, mi fog az igazolványokba kerülni? Netalán bevezetik a harmadik nemet? Utóbbit erősen kétlem.
Hogyan érintett téged és az interszex közösséget a törvényjavaslat híre?
Mondanám, hogy teljesen meglepődtem azon, hogy egy ehhez hasonló javaslat felvetődött, de azzal hazudnék. Mindezek ellenére teljesen ledöbbentem, amikor először olvastam róla. Azt hittem, csak egy kacsa, értetlenül állok a dolog előtt. Teljes androgén érzéketlenségem van: XY kromoszómákkal fogantam, így herék fejlődtek, ki, de az x kormoszómán lévő génhiba miatt a sejtjeim szteroid-érzékelő receptorai inaktívak, így nem hatottak rá a férfi nemi hormonok, ezáltal női testem lett. Ez azt jelenti, hogy elsődleges nemi jellegeim teljesen nőiesek, de kromoszómáim a férfiakéra jellemzők, tehát a törvényjavaslatban szereplő „születési nem” alapján engem nem lehetne besorolni egyik nembe sem.
Ez kilökött a komfortzónámból, és megőrjít a bizonytalanság, hogy mi lenne, a megszavaznák, és mit fog hozni a jövő, de a legrosszabb az egészben mégis a tehetetlenség. Nem tudok, de ami még fontosabb: nem is akarok változtatni a testemen, úgy szeretem ahogy van, heréstül, XY kromoszómástul. Mivel nem végeztek rajtam gonadektómiát [ivarszervek eltávolítása – a szerk.], nem fosztottak meg testem egy integráns részétől, így meg tudtam őket szeretni, és nem jelentene plusz terhet megbirkózni azzal, hogy elvették tőlem őket. Ezért nekem csak három évbe telt elfogadnom azt, hogy interszex vagyok. Furán hangozhat ez annak fényében, hogy nemi identitásom és önkifejezésem egyértelműen női, de a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy egyesek gondolják. Interszex közösségről nem tudom, hogy hazánk esetében lehet-e beszélni, lévén, hogy nem nagyon bújnak elő. Interszex ismerőseim zömmel külföldiek, hozzám hasonlóan ők is elképedtek a törvényjavaslatról értesülvén. A magyarok, akiket ismerek – nem sokan vannak –, igyekeznek higgadtan és tárgyilagosan kezelni a dolgot, de nyilván bennük is kavarognak az érzelmek. Kétségbeejtő helyzet ez.
Szerinted miért lehet, hogy ezekre az emberekre kevesebb hangsúlyt fektet mind a társadalom, mind az LMBTQ közösség?
A válasz nagyon egyszerű: nem rendelkezünk láthatósággal, ami annak fényében különösen furcsa és sokatmondó, hogy a becslések szerint egy százezres nagyságrendben jelen lévő csoportról beszélünk. Ha szó is esik róluk, nem ritkán valótlan információkat közölnek, jelezvén, hogy az adatközlő nem olvasott utána rendesen a témának – és ez mindkét politikai oldal képviselőire igaz. Tényszerű, hogy nem bővelkedünk forrásokban. Amikor elkezdtem interszex embereket keresni, nem találtam senkit, de azt hittem, hogy a nagyobb LMBTQIA+ szervezetekben sok aktivista van, csak nem vállalják nyilvánosan a dolgot (az előbújás és láthatóság fogalmakról akkor még furcsa elképzeléseim voltak). Felvettem a kapcsolatot egy volt évfolyamtársammal, aki egy ilyen szervezetben dolgozott, és ő világosított fel arról, hogy nincsenek interszex aktivisták, csak titkos Facebook-csoportok léteznek. Ott döntöttem el, hogy ezen változtatni fogok. A láthatóságot elérni nem lesz egyszerű menet, de szükséges. Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból, és kiálljanak magukért!
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
