Életmód

Pozitív, VII. fejezet – Ismerkedés pozitívként

Egy Berlinben élő barátom mesélte nemrég, milyen nyíltan beszélnek a helyi meleg közösségben a férfiak HIV-státuszukról. Meri vállalni, aki pozitív, és mer ismerkedni pozitívval, aki nem az. Bár Magyarország is itt tartana – futott végig bennem a gondolat. Lassan három éve próbálok itthon HIV-fertőzöttként ismerkedni. 

A fertőzés első hónapjait követően, különösen miután szedni kezdtem a gyógyszert és a vírusszámom elérte a nullát, növekvő reménnyel kezdtem gondolni a párkeresésre. De a bizakodással együtt rögtön egy kérdés is felmerült. Hogyan kezdjek neki? Mikor mondjam el a fiúnak, akivel ismerkedem, hogy fertőzött vagyok? Bár ismertem néhány HIV-pozitív fiút, ők rólam továbbra sem tudták, így hozzájuk nem fordulhattam tanácsért. Barátaim között senki nem volt érintett. Nem maradt más, mint Mária utcai gondozónőm és a Szent László kórház munkatársai. Előbbi óva intett: minden alkalommal közöljem partneremmel a státuszomat! Ezzel szemben orvosomtól azt a tanácsot kaptam, hogy tartsam titokban, amíg komolyra nem fordul a dolog. 

A HIV-vel való együttélésben azóta is ez okozza a legtöbb fejtörést. Mikor mondjam el a fiúnak, akivel randizom, hogy pozitív vagyok? Ennyi év után annyit mondhatok, hogy tökéletes pillanat nem létezik. Függ attól, mit tud a másik a betegségről, de attól is, én hogyan hozom fel a témát. Magabiztosan és nyugodtan, mintha természetes dolog lenne? Ahogyan a férfiak Berlinben? Vagy félénken és szemlesütve? Ismerek olyan HIV-vel élő fiúkat, akik kizárólag pozitívakkal ismerkednek. Persze nyitva hagytam e lehetőség előtt is az ajtót, de én ezt az első pillanattól járhatatlan útnak tartom. Nem akarom ennyire leszűkíteni a lehetőségeimet az egyébként is „családias” közösségünkben. 

Amíg regisztrálva voltam a PlanetRomeo meleg társkereső oldalon, két profilt is „futtattam”. Az egyik olyan volt, mint bárki másé. Fotók magamról rövid bemutatkozó szöveggel, míg a másikon egy, a státuszomra utaló kép és rövid leírás arról, hogy HIV-vel élek, gyógyszert szedek, nem fertőzök, az élet szép. Bár ez utóbbin keresztül leveleztem pár pozitív fiúval, és kettő-hárommal találkoztam is, pár órás beszélgetésnél több egyikükkel sem lett. De könnyen lehet, hogy csak én nem voltam elég kitartó. 

Aztán voltak és vannak azok a fiúk, akikkel úgy találkozom, hogy nem tudják az előtörténetemet. Volt, aki miután elmondtam, felállt, fogta a cipőjét, a kabátját és gyakorlatilag szó nélkül hazament. Sokadik találkozás és nem egy együtt alvás után egy igen szerencsétlen pillanatot választottam, buli után, részegen. Sokáig haragudott is rám utána, próbált lelkiismeret-furdalást kelteni bennem. Más a harmadik randinkon elkövetett „előbújásom” utáni találkozásunk alkalmával közölte, hogy nagyon-nagyon megkedvelt, de így képtelen lenne akár csak megcsókolni is. Vele néha azóta is beszélek. A HIV-től való félelme semmit nem változott. Tudom, e két történet rosszul hangzik, de mindezeket leszámítva azt hiszem, még mindig szerencsésnek mondhatom magam, hisz nekem csak ennyi rossz jutott, és ezek is már két évvel ezelőtti elutasítások. Azóta jobban megválogatom, kivel ismerkedem, és sokat fejlődtem abban is, hogyan adom elő a helyzetemet. 

Hiszek abban, hogy megtalálhatom egy HIV-negatív fiúban a páromat. A legtöbb srác, akinek elmondtam, jól fogadta. Mindannyiuk fejében voltak kérdések, akár rövid ideig tartó hezitálás is, de a fenti példákat leszámítva mindig jó volt a fogadtatás. Az, hogy végül egyik randiból sem lett párkapcsolat, már soha nem ezen múlott. 

Nemrég volt egy HIV-negatív fiú, akinek már az első randinkon úgy éreztem, elmondhatom a titkomat. És bár korábban soha nem ismerkedett hozzám hasonló helyzetben lévővel, végig nagyon nyitott maradt. Egy alkalommal még a Szent László kórházba is elkísért. Sokat beszélgettünk arról, hogyan fertőződtem meg, mit jelent a gyógyszerszedés, mit jelent a nullás vírusszám. Bár végül nem jöttünk össze, a világot jelentette számomra, hogy ilyen jól fogadta, és ezzel is megerősítette a hitemet abban, hogy igen, tud működni az ismerkedés ellentétes státuszú fiúk között. 

Mayer Károly 

Egy 29 éves meleg férfi naplója arról, mit jelent HIV-pozitívként élni Magyarországon. A sorozat korábbi részeit itt találod: első fejezetmásodik fejezet, harmadik fejezet, negyedik fejezet, ötödik fejezet és hatodik fejezet.

Rainbow party header banner
Previous post

Videó - Reklám toboroz melegeket a brit seregbe

Next post

Madonna négy iskolát épít idén