Egészség

Pozitív, V. fejezet – A gyógyszerszedés

Amellett, hogy milyen módon fertőz a HIV, az emberek azzal vannak legkevésbé tisztában, miként kezelhető. Beszélgettem már olyan korombelivel, aki úgy tudta, a diagnosztizálást követően a pozitív betegnek egyetlen lehetősége befeküdni a kórházba és ott várni az AIDS-stádiumot, majd a vele járó, visszafordíthatatlan, sanyarú véget. Mentségére szóljon, hogy heteroszexuális, férjezett nő, nem feltétlenül elvárás, hogy szakértő legyen. Mindenesetre nagyobbat nem is tévedhetett volna. 

 Azokban a hónapokban, amikor már HIV-fertőzött voltam, de még nem álltam gyógyszeres kezelés alatt, semmit nem vártam jobban, mint az első felírt receptet. Csodálatra méltónak tartom, mennyit változott az elmúlt közel három évtizedben a HIV kezelése. Míg a nyolcvanas években és a kilencvenes évek első felében milliók haltak bele a fertőzés végstádiumába, az AIDS-be, addig 1994-től, az első gyógyszerek megjelenésétől ez a szám drasztikusan zuhanni kezdett. Ahogy a beszedendő gyógyszerek mennyisége is. 

 Kezdetben maréknyit szedtek az emberek, naponta többször, rengeteg mellékhatás kíséretében, mint például puffadás, aluszékonyság vagy hasmenés. Gyógyszere válogatta. Ma azonban a HIV-kutatás fejlődésének köszönhetően én csak napi kettő pirulát veszek be. Melyek ezek? Az első neve Truvada. Ő a főszereplő. A viagrakék Truvada vívja ugyanis a testben a harcot a vírussal szemben. A kísérő gyógyszer pedig az Edurant – amennyire tudom, az ő feladata az előbbi felszívódásának elősegítése. 

Truvada

 A Szent László Kórház nővérei az első recept felírásakor két fontos tanáccsal láttak el. Egyrészt étkezés után vegyem be, sok folyadékkal, másrészt minden nap szigorúan ugyanabban az időpontban mindkettőt. Ez persze nem másodperc pontosságot jelent, de a húsz percnél hosszabb kilengést igyekezzek elkerülni. A több órás mulasztással, vagy akár teljes nap kihagyásával azt kockáztatom, hogy a vírus ellenállóvá válik a Truvadával szemben és másra kell áttérnem. Ez sem jelentené a világvégét, de olyan gyógyszer szedését kellene elkezdenem, ami kevésbé hatékony, vagy legalábbis jó eséllyel mellékhatása is van. De az én párosomnak egyáltalán nincs. Na jó, az Edurant minden ezredik betegnél bőrkiütést okoz, de ennyire peches azért én sem vagyok. 

 A doktor úr által felírt recepteket minden alkalommal a Szent László Kórház patikájában váltom ki, közvetlenül a háromhavonta sorra kerülő rutinlátogatás után. A gyógyszerész hölgyek kedvesek. Minden alkalommal udvariasan megkérdezik, tisztában vagyok-e a szedési szempontokkal. Én pedig erre minden alkalommal udvarias igennel felelek. A három havi gyógyszeradag összesen 1800 forintba kerül és nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen nagy dolog, hogy a HIV-betegek gyógyszerét a társadalombiztosítás támogatja, amelynek révén csak a dobozonkénti 300 forintot kell fizetnünk. Ha ez nem így lenne, havonta legalább kétszázezer forintot kellene előteremtenem kizárólag gyógyszerekre. 

 Időpontként rövid töprengés után a kora délutáni egy órát választottam. Miért? Bár naponta háromszor étkezem, főleg hétvégeken a reggeli és vacsora időpontja könnyen eltérhet a hétköznap megszokottól. Az ebéd azonban szinte kivétel nélkül mindig ugyanabban a kora délutáni idősávban van, akár egyedül, kollégákkal, barátokkal, vagy családdal étkezem. 

 Munkahelyemre minden hétfőn egy kis műanyag dobozban beviszek öt-öt darabot belőlük és nap mint nap, amikor egy órakor megszólal a telefonomon a riasztó, kihúzom a fiókot és gyorsan bekapom az aktuális adagot. Mivel kicsivel több, mint két éve szedem, így mostanra már automatizmussá vált, de még mindig hasznos tud lenni, hogy a mobil is emlékeztet. Különösen ha nagy munkában vagyok és nem nézem az órát, vagy családom körében beszélgetek valakivel. Így is előfordult már, hogy a telefon jelzését egyszerűen kikapcsoltam és tíz-tizenöt perccel később ugrott be, hogy a gyógyszereket elmulasztottam bevenni. De ennél nagyobb baj soha ne legyen. 

 Mit jelent az, hogy minden nap fegyelmezetten, a tanácsokat betartva szedem a gyógyszereimet? Csodát. Az első recept felírásakor a vírusszámom 83500 volt. A következő alkalommal 40. Azóta pedig minden egyes alkalommal, amikor vért vesznek tőlem, a vizsgálat 0 darab vírust mutat. Ez azt jelenti, hogy annyira alacsony a vírusszám a szervezetemben, hogy kimutathatatlan. Ezáltal nemcsak magamra nem jelentek veszélyt, de mást sem fertőzök meg. Nagyobb ajándékot nem is kívánhatnék a Truvadától és Eduranttól. 

Egy 29 éves meleg férfi naplója arról, mit jelent HIV-pozitívként élni Magyarországon. A sorozat korábbi részeit itt találod: első fejezetmásodik fejezet, harmadik fejezet és negyedik fejezet.

Mayer Károly

Previous post

Homoszexualitással vádolt orosz popénekest kínoztak és gyilkoltak meg a csecsen hatóságok

Next post

12 érdekes tény a homoszexualitás történelméből – 4. rész