Az első találkozón Gyula, a Gilda Max személyi edzője, elmondta nekem, hogy a jó testépítés 30%-ban a mozgáson múlik, 70%-ban pedig az étkezésen. Szóval alapvető volt, hogy sürgősen változtatni kellett az étrendemen, de azt talán tudjátok is a cikkből.
Mikor nekikezdtünk, elképzeltem, hogy elő lesz írva, pontosan hánykor mit egyek. Amitől féltem, de azért könnyedségnek is éreztem, hiszen gondoltam: végre majd nem kell folyamatosan azon gondolkodnom, hogy mit főzzek vagy mit vegyek. Ha reggel egy kockasajtot ehetek egy fél paradicsommal és egy puffasztott rizzsel, akkor azt fogok enni, probléma megoldva. És végre anyukám kínos kérdésén sem kell majd gondolkodnom: „Mit főzzek, ha jössz hétvégén?” Hát csirkét, anyu, mi mást!
Végül nem kaptam listát, aminek végeredményben aztán örültem is. Hogy miért? Mert ez a lista csak néhány hétig lenne, aztán ha vége lenne a programnak, mi lenne… Sokkal jobban jártam azzal, hogy egyszerűen kaptam kikötéseket, amiket szigorúan követnem kellett, és ezek szerint kellett elkezdenem étkezni. Letettem a szénhidrátot, rászoktam a fehér húsokra, abszolút nem eszek semmi felesleges ételt. Ha alkoholt fogyasztok, csak száraz fehérbort iszom, és odafigyelek arra, hogy délután ne egyek gyümölcsöt, a vacsora pedig lightos legyen. Vagyis nem egy listát követtem, nem egy diétát csináltam, hanem szépen lassan, de biztosan rátértem egy új életmódra, amit megszerettem és ami bőven tartható. Nem egy két hónapos diéta lett. Hanem egy új életmód.
Sokan kérdezik, hogy bírom ezt, és mikor elmondom, hogy egyszerűen megtanultam nemet mondani bizonyos ételekre, azzal hozakodnak elő, hogy ez nekik nem menne, mert ettől azt éreznék, hogy korlátozva vannak. De éppen ez a rossz hozzáállás. Ha már meglátok egy csokit, egy pogácsát, egy ropit, bármit… Nem azt mondom, hogy nem, ezt nem szabad, hanem felteszem magamban a kérdést: Kell ez nekem? Valóban szüksége van erre a szervezetemnek? És a válasz legtöbbször az, hogy nem. És ezzel nem korlátozom magam. Hanem szívességet teszek magamnak. Látjátok? Csak máshogy kérdezek. Máshogy nézem a dolgokat.
Van még egy fontos hozadéka annak, hogy a személyi edzőm, Gyula pontosan elmagyarázta, mit ehetek és mit nem. Azzal, hogy igent vagy nemet mondasz különböző ételekre, egy idő után nem idegesítő, válogatós figurának érzed magad (mások annak látnak, de nem szabad vele törődni), hanem olyan embernek, aki valamit nagyon-nagyon keményen a kezében tart, és ezzel ő maga irányítja az életét. A magad ura vagy. Te irányítasz valamit. Ez pedig nagyon feltölti az embert.
Szóval ha úgy döntesz, hogy személyi edzővel dolgozol, akkor mindenképpen üljetek le beszélni arról, hogy mit, hogyan és mikor egyél. És tartsd be. Meg fogja érni.
Kanicsár Ádám András
Három hónapra a Gilda Max biztosított számomra egy személyi edzőt, aki drákói szigorral felügyelt, hogy a semmiből építsünk valamit. Szigorú edzésterv és diéta, minimális szénhidrát és alkohol, sok mozgás és pihenés. Három hónapig úgy kellett élnem, ahogyan még sosem éltem: egészségesen és tudatosan. Az átalakulás első és második részét megtaláljátok online, a harmadik részt pedig keressétek a Humen Magazin novemberi számában. Az átalakulás közben vezettem egy naplót is, most ezekből szemezgetünk.
