Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák a nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valaki személyijében is az legyen, akiként boldogan tud élni.
Sorozatunk következő szereplője Erdős Erik, transznemű férfi és aktivista.
Miért olyan problematikus az, ha egy transz személy nem változtathatja meg hivatalosan is a nemét?
A hivatalos nem- és névváltoztatás lehetőséget adna arra, hogy csakis annak bújhassunk elő, akiben megbízunk, és akkor, amikor azt mi szeretnénk. A döntést a mi kezünkbe adná, ahol amúgy is lennie kéne. Ritkábban kerülnénk másoknak kiszolgáltatott és kellemetlen helyzetekbe amiatt, hogy a papírjainkon szereplő nem és név nem egyezik meg az identitásunkkal.
Mikor és miért szülhet problémát az, ha valaki nem tudja megváltoztatni a nemét hivatalos okiratokon?
Rendkívül kellemetlen, amikor hivatalos ügyintézéskor a bankban, a hivatalokban, a postán nem választott néven vagy sorszámmal szólítanak, hanem a születési nevemen. Hivatalos rendszerekben való nyilvántartásba kerüléskor egy kórházban és a gyógyszertárban a receptek kiváltásakor is magyarázkodni kényszerülünk idegen emberek előtt. Vagy például bizonyítvány vagy diploma átvételekor női néven szólítva, de már férfiként megjelenni a pódiumon az egész intézmény tanári kara és diákjai előtt is szörnyű érzés. Állásinterjún, amikor az első dolog, amit tisztázni kell, hogy a transznemű munkavállaló nem másnak próbálja kiadni magát, hanem ezek sajnos egyelőre még az ő okmányai, majd bizonygatni kell a személyazonosságát. Ezek mind nagyon megnehezítik a hétköznapokat és testi épséget is veszélyeztető helyzeteket eredményezhetnek.
Van olyan személyes tapasztalatod, amit szívesen megosztanál?
Tavaly óta OKJ képzésen veszek részt és mindig rettegve várom a névsorolvasást. Félek, hogy bár sokszor odafigyelnek rá, hogy Eriknek szólítsanak, de mások jóindulatától függök, nap mint nap. Ez megkeseríti a mindennapjaimat és szorongással tölti el.
Röviden összefoglalva, mit gondolsz a rendeletről? Hogy érintett téged a híre és miért olyan borzasztó a közösség számára?
Először nem akartam elhinni, hogy ekkorát léphetünk hátra. Ez egy valójában pár tollvonásból álló eljárás volna. Miután kidühöngtem magam és úrrá lettem az érzéseimen, próbáltam a megoldásra koncentrálni és meglátni azt, milyen sokan állnak mellettünk. Tudatosítanom kellett, hogy nem vagyok egyedül és sosem leszek.
Ez az apró, és jól, de szerencsére nem elég jól elrejtett 33-as paragrafus az LMBT közösségben is sérülékeny transzneműek – akik szintén magyar állampolgárok – jogait csorbítja meg. Szörnyen felelőtlen döntés volt járvány idején, ráadásul a következményeket nem mérlegelve benyújtani egy salátatörvényt, ami tartalmaz egy a transzneműek mindennapjait ellehetetlenítő javaslatot is. Felelőtlenség, hiszen a transzneműek között a legmagasabb, 40 százalék az öngyilkossági arány.
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
Török Petra Auróra – „Folyamatosan azt érzem, hogy élve eltemettek”
Csillag Tamara és Angyal Elvira – „A létünket kérdőjelezték meg”
Bába Dorottya – „Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból”
Horváth Noé – „Ez nem csak a transz emberekről, ez mindannyiunkról szól”
Novák Angéla – „Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra”
Zsanett – „Jó eséllyel több lesz a transzneműek ellen elkövetett bűncselekmény”
Amanda Málovics – „Sokan, köztük fiatalok, az öngyilkosságba menekülnek majd”
Berencsi Eszter – „Az az érzésem, hogy kriminalizálnának bennünket”
Tálos Atanáz – „Sokakban ez a kilátás akár öndestruktív késztetéseket is ébreszt”
Ördög Ivett – „Ez a disszonancia, ha nincs kezelve, súlyos lelki problémákhoz tud vezetni”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
