Az ír közszolgálati televízióban vendégeskedett Leo Varadkar, aki hazájának legfiatalabb, egyben első nyíltan meleg miniszterelnöke volt 2017-2020 között. Itt beszélt arról, hogy milyen volt indiai gyökerekkel felnőni Írországban, miért fogadták el az USA homofób alelnökének a meghívását, ahogy arról is, úgy hitte, el kell nyomnia magában az orientációját, hogy politikus lehessen.
Az RTÉ One All Walks of Life című műsorát nem akárki vezeti, az 1997-2011 közötti köztársasági elnök, a katolikus akadémikus Mary McAleese. Vendégével túracipőt öltenek, és a vadregényes ír tájakon spirituális sétát tesznek, végigjárják a régi zarándok útvonalakat, miközben megbeszélik az élet nagy dolgait.
A 42 éves Varadkarral a Waterford Caminót járták most végig, a politikus pedig mesélt arról, hogy fiatal korában semmi más vágya nem volt, csak hogy beilleszkedjen a többségi társadalomba.
„Én egy nagyon monokulturiális, nagyon fehér, nagyon katolikus Írországban nőttem fel. És én voltam a vicces nevű, sötét bőrű fiú. Bár nem gondolom, hogy valaha is tapasztaltam volna rasszista erőszakot, vagy bármi hasonlót, a másság végig elkísér, ha különbözik a bőrszíned. Gyakran csak apróságokban, amikor azt kérdezgetik, hogy honnan jöttél. Gyakran megkérdezték, hogy visszamegyek-e valaha Indiába. De én Dublinban születtem, Dublinban nőttem fel, ugyanúgy nem megyek vissza Indiába, mintha ahogy nem megyek vissza mondjuk Waterfordba. Nem rossz szándékkal kérdezték, csak egyfajta tudatlanságból. De ettől még érzed, hogy te különbözöl. Leginkább azt akartam, hogy beolvadjak a többiek közé – ez még jóval azelőtt volt, hogy rájöttem, meleg vagyok.”
Aztán ez az idő is eljött, és nehéz volt feldolgoznia a helyzetet. Mindenki máshogy éli meg, ő azt remélte, hogy a melegsége majd elmúlik, hogy ez csak egy múló állapot. Később már inkább egyfajta keresztnek tekintette, amit cipelnie kell, és majd lesz barátnője, felesége és családja, és csak el kell nyomnia az érzéseit magában.
„Szerintem a coming outom előtt jobban ítélkező voltam másokkal, társadalmi kérdésekben konzervatív nézeteket vallottam, szinte egyfajta reakcióként arra, hogy ha nekem el kell nyomnom azt, aki vagyok, akkor mások miért nem tudják megtenni?”
2015-ben Írországban népszavazást tartottak az egyenlő házasságról. A mélyen katolikus országban 1995-ig még a válás is tilos volt, 1993-ig pedig a homoszexualitás is bűncselekménynek számított. (Az azonban meglehetősen visszásnak tűnik, hogy 2018-ban már miniszterelnökként, az ír állam nevében Varadkarnak kellett bocsánatot kérnie – meleg férfiként – a melegségük miatt korábban meghurcoltaktól.)
A 2015-ös népszavazás abból a szempontból is mérföldkő volt, hogy addigra világ 18 másik országában megvalósult az egyenlő házasság, de az írek voltak az elsők, akik erről népszavazáson döntöttek. A kampány során azonban az akkor egészségügyi miniszter Varadkarnak megütötte a fülét egyik politikustársának szavai:
„Emlékszem, az egyik közeli kollégám azt mondta, hogy nekünk nagylelkűnek kell lennünk „ezekkel az emberekkel”. Tudtam, az kizárt, hogy én úgy kampányoljak az igenért a népszavazáson, hogy „róluk, a másokról, ezekről az emberekről” beszéljek.”
A 36. születésnapján, egy rádióinterjúban coming outolt, ahol arról beszélt, az embert nem az orientációja határozza meg.
„Azért szeretném, ha sikerrel járna a népszavazás, mert a saját hazámban szeretnék azonos jogokkal bíró állampolgár lenni, mert abban az országban, amelynek a kormánytagja vagyok, jelenleg nincsenek azonos jogaim.”
Ahogy most Mary McAleese-nek elmondta, hiába került be szavaival a világsajtóba, soha nem hallgatta vissza az akkori rádióinterjút. Egy nap majd megteszi, de egyszerre volt kínos, hogy erről beszélnie kell, és túl személyes is ahhoz – de ettől függetlenül örül, hogy megtette.
A népszavazás sikeres volt, Varadkar édesanyja azonban féltette, amiért egy országos rádióban coming outolt. Amiatt aggódott, nehogy megverjék a fiát, vagy nehogy emiatt érjen véget a politikai karrierje.
Párjával, a kardiológus Matthew Barrett-tel öt éve élnek együtt, és bár Dublinban és Montréalban is együtt vettek részt a pride felvonuláson, Barrett tudatosan kívül tartotta magát a politikán. A miniszterelnök párjaként a hivatalos protokoll eseményekre rendszerint nem kísérte el Varadkart, de kivételt tett, amikor az Egyesült Államok hírhedten homofób korábbi alelnöke, Mike Pence adott vacsorát.
„Matt kimarad a politikából, de volt néhány dolog, amit nagyon szeretett volna megtenni. De ezeknek vegyes volt a fogadtatása. Az amerikai meleg közösségből néhányan azt mondták, jól csináltuk, hogy szembesítettük Pence alelnököt a modern párkapcsolatok realitásával. Mások pedig kritizáltak minket, mert szerintük bojkottálnunk kellett volna őt. De szerintem soha nem értünk volna el semmiféle egyenlőséget, ha időnként nem lettek volna radikálisabb lépések is.”
A Fine Gael konzervatív, kereszténydemokrata párt Varadkar vezetésével a harmadik helyen végzett a 2020-as választásokon, amiért vállalta a felelősséget. Lemondott, és ahogy elmondja, senki sem szereti a kritikát, de időnként a kritika jogos.
A választások után végül hárompárti koalíció alakult, amelyben pártja is részt vesz. Miniszterelnök-helyettesként segíti az új miniszterelnök, Micheál Martin munkáját, a koalíciós egyezség szerint pedig félidőben váltanak, így 2,5 év múlva újra Varadkar vezeti majd az ír kormányt.
