Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valakinek a személyijében is az a nem legyen, amivel boldogan tud élni.
Sorozatunk következő szereplője Novák Angéla, transznemű nő és előadóművész.
Mit gondolsz az új salátatörvényről, amely igen érzékenyen érinti a magyar transz közösséget?
Ha megnézzük, hogy a világban milyen minőségben foglalkoznak a transzneműség témájával, láthatjuk, hogy ez a téma a civilizáltabb államokban egy megfelelő módon kezelt helyzet és prioritás. Már csak azért is, mivel folyamatosan növekszik az LMBTQ emberek száma – ennek társadalmi és spirituális oka is van –, ezáltal pedig ezekkel az emberekkel törődnie kell azoknak is, akik nem érintettek. Így a példaképként megnyilvánuló szakemberek, politikusok nagyon nagy hatással vannak a társadalomra.
Ám amennyiben ezek az emberek ezt a hatalmat boszorkányüldözésre használják és a transz közösséget úgy kezelik, mint a Sátán egyik megnyilvánulását a bolygón, akkor patthelyzet alakul ki. Mert kitől várhatná el a transz közösség, hogy megvédje? Ő maga nem képes rá, nincs elég emberi kapacitása, nincs anyagi háttere. Egy teljesen perifériára szorított, kisszámú csoportról van szó. Nem tudunk felszólalni. És azt tapasztalom, hogy ha egy-egy ember ki is áll, azt megdobálják, majd elvész a tömegben.
Elképesztő számomra, hogy Magyarországon emberek úgy döntenek, hogy nem tartanak a jelenlegi tudományos kutatások irányába, vagy nem fogadják el a tudományos tényeket. Lapos a föld, nem létezik a relativitáselmélet… Mindenre mondhatjuk, hogy nem igaz. Hangsúlyoznám, hogy ismét egy olyan helyzet alakult ki, amiben egy magyar politikus arra veszi a bátorságot, hogy szembemenjen a közvélekedéssel, az emberi, a spirituális vagy keresztényi hozzáállással, és ezekről tudomást sem véve, vagy nem is ismerve ezeket, „jó keresztényként” ítélkezzen – ami ugye a kegyelemről és az elfogadásról szól, de ilyen esetekben ez rájuk nem vonatkozik – és boszorkányüldözést kiáltson, mert úgy gondolja, hogy ellehetetleníti ezeknek az embereknek az életét.
Milyen hatással van ez a transz közösségre?
A transz közösség egy kicsi, erőtlen közösség, aminek a tagjai olyan problémákkal küzdenek a hétköznapi életükben, hogy túléljenek, hogy őket a legkönnyebb kijelölni a társadalom egy elviselhetetlen részeként. Nem tudnak érdemben reagálni, vagy tenni a támadások ellen, mert nagy többségük olyan napi szintű problémákkal küzd a családon belül, a privát életében vagy a munkahelyén, hogy kénytelen az életben maradásra koncentrálni – nem arra, hogy harcoljon a világgal azért, hogy elfogadják. Próbálja (túl)élni a saját életét, attól függetlenül, hogy egy állam mennyire támogatja vagy éppen akadályozza ebben.
Hogyan lehetne megértetni az emberekkel, hogy ezek milyen tragédiák?
Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra. Hiszen minden tragédia összeadódva hat az emberek hangulatára, az életlehetőségeire, az egymáshoz való viszonyulásukra. Azért van ránk hatással a környezetünk lelki állapota, mert ha sok embert ítélünk kétségbeesett bujkálásra, önmegtartóztatása vagy önmegtagadásra, annál frusztráltabbak és kétségbeesettebbek lesznek. Ez az LMBTQ közösségre is vonatkozik. Minél több ember nem élheti meg természetes módon, boldogan az életét, annál több frusztrált egyén lesz a társadalomban, és lesznek hatásukkal a családjukra, a környezetükre, az egész társadalomra.
A világtörténelem már szolgált pár példával arra, hogy a frusztrált tömegek milyen irányt tudnak szabni a bolygónknak vagy a társadalmunknak, és milyen helyzetek teremtődnek ebből. A történelemórákon mindenki hallott ezekről. Gondoljunk bele, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni: mindenkiről gondoskodni akarunk, vagy minél több traumatizált, blokkolt embert szeretnénk a társadalmunkba, ilyen helyzetbe terelve őket?
Milyen hatással lehet a tervezet a te életedre?
Ez nem új helyzet. Én 17 éves korom óta élek úgy, hogy láthatóan transznemű vagyok. Az elmúlt években nekem is nehezebb lett az életem, a tiltott vagy tűrt kategóriába tartozom, jobb esetben is csak megtűrnek mint előadóművészt vagy közszereplőt.
Az életem könnyebb volt akkor, amikor nem egy olyan politikai berendezkedés és konzervatív szemléletmód vett körül a társadalomban és a politikában, ami szeretne ellehetetleníteni. Ez minden transz emberre vonatkozik, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik, hol vagy hogyan él, vagy hogy a saját mikrokörnyezete mennyire fogadja el. Az, hogy az ő társadalmi megítélése milyen, azokon az embereken múlik, akik a politikában vagy a társadalomban látszódnak és hitelt érdemlően meg tudnak szólalni.
Engem személyesen annyiban érinthet, hogy az én életem is függ attól, hogy milyen az a közeg, ami körbevesz. Velem már nem tudnak mit csinálni, de vannak pontok, amikor az embernek eszébe jut, hogy a bolygó melyik pontján élhetné jobban az életét, és hogy vajon ő is azok közé az emberek közé tartozik-e, akiknek egyszer fel kell ülniük egy buszra vagy egy repülőre, hogy egy olyan helyen élhessenek, ahol nem tönkretenni próbálják. De én jól vagyok. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb problémák vannak most a világban, mint hogy a mi közösségünket bántsák.
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
Zsanett – „Jó eséllyel több lesz a transzneműek ellen elkövetett bűncselekmény”
Amanda Málovics – „Sokan, köztük fiatalok, az öngyilkosságba menekülnek majd”
Berencsi Eszter – „Az az érzésem, hogy kriminalizálnának bennünket”
Tálos Atanáz – „Sokakban ez a kilátás akár öndestruktív késztetéseket is ébreszt”
Ördög Ivett – „Ez a disszonancia, ha nincs kezelve, súlyos lelki problémákhoz tud vezetni”
Ónodi Adél – „Valamikor azt hiszik, hogy viccelsz vagy okiratot hamisítottál”
