A kormánypártok és a propagandamédia gőzerővel rákapcsolt arra, hogy a készülő pedofilellenes törvényjavaslat ürügyén tudatosan összemossa a pedofíliát az LMBTQ emberekkel.
A gyermekek sérelmére elkövetett pedofil bűncselekmények ellen minden államnak kötelessége a legkeményebben fellépnie. (Azt ebben a zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fidesznek 11 évig minden fontosabb a gyermekek védelménél, miközben Kaleta Gábor volt perui nagykövet mindössze 540 ezer forint pénzbüntetést kapott és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték 19.000 pedofil fénykép birtoklásáért.)
A Fidesz most bevallottan csak azért igyekszik összemosni a pedofíliát az LMBTQ emberekkel, hogy odaszúrjon egyet az ellenzéknek – ha tehát bárki egy percig is elhitte volna, hogy a törvényjavaslat valóban a gyermekek védelmében születik, legkésőbb itt kijózanodhatott.
A pedofiltörvényt a kormánypárti képviselők egy orosz mintára készülő, melegellenes propagandatörvény irányába térítették el. Ennek áldozatai az LMBTQ fiatalok lesznek, emiatt már most több mint 56 ezren tiltakoznak, ahogy számos civil szervezet, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciója, vagy épp a Magyar Reklámszövetség is.
Miközben az LMBTQ fiatalokért könnyek hullanak majd, addig a törvényjavaslatnak lesznek egyéb áldozatai, méghozzá a meleg fideszes politikusok – akikért maximum krokodilkönnyek potyognak majd.
A kormánypártok régóta meglévő homofób retorikája után – emlékezzünk csak, Kövér László szerint “egy normális homoszexuális nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak” – tavaly már egymást érték a diszkriminatív törvények. A transzneműek és interszexuálisok számára a nem- és a névváltás jogi tiltása, az azonos nemű párok és az egyedülállók kizárása az örökbefogadásából, “az anya nő, az apa férfi”.
Ilyen előzmények után ereszkedett alá egy drogos melegorgiából, szivárványos sapkájában Szájer József egy brüsszeli utcára. A Fidesz oszlopos tagjának személyes tragédiája azonban – éppen a fenti előzmények után – már semmiféle együttérzést nem váltott ki a társadalomból, sőt. Napokig (hetekig) tartó gúnyolódás és mémözön fogadta, miközben épp a propagandamédia és a kormánypárti kommentelők(!) igyekeztek mentegeni azzal, hogy nincs gond azzal, ha valaki meleg, a magánéletében azt csinál, amit akar.
Hát innentől ilyen nem lesz.
Mert amint kedden “a 133 bátor ember” megszavazza az orosz importnak számító homofób propagandatörvényt (mert ne legyenek kétségeink, megszavazza), onnantól már a meleg fideszes politikusokat nem fogja kímélni a saját oldaluk.
Egy a Szájeréhez hasonló véletlen – vagy lehet akár tudatos – coming out után így senki rokonszenvére nem számíthatnak majd – már ugye, ha egyáltalán igényt tartanának rá. És mindent meg is fognak tenni a lelepleződés ellen, mert az ezek után durván ráégne majd a Fideszre.
Ezeknek a politikusoknak lett volna rá 11 évük, hogy egy coming outtal őszinte és önazonos módon vegyenek részt a politikában, ahogy azt teszik akár parlamenti képviselők is – lásd Sebián-Petrovszki László és Ungár Péter példáját. Hiszen Fürjes Balázs is megmondta, a Fideszben mindenki szabadon felvállalhatja szexuális orientációját.
A meleg fideszes politikusok személye sok esetben nyílt titok – akik rendszeresen megfordultak LMBTQ rendezvényeken, ők egy időben simán összefuthattak velük – aztán persze látványosan elmaradoztak, nyilván nem véletlenül. Egy másik részükről valószínüleg a saját környezetük sem tudja, miközben Márki-Zay Péter állítja, hogy “a Fidesznél több meleg egyik pártban sincs.”
A coming out, az előbújás egy annyira személyes döntés, hogy azt senki sem hozhatja meg az érintett helyett. Saját, személyes élettapasztalatuk okán ezt az LMBTQ emberek tudják a legjobban, így ők biztosan nem fogják ezeket a politikusokat leleplezni. Ha azonban ezt más, mondjuk pártbeli rivális teszi meg, keddtől kezdve a meleg fideszes politikus egy légüres térbe érkezik, a többségi társadalom és saját politikai oldalának megvetése közepette.
Az pedig különösen perverz húzás a Fidesztől, hogy ezt a törvényt kinek a neve alatt is jegyzik. Ehhez hadd osszak meg egy saját élményt, ami még ennyi év távlatából is megmosolyogtat.
A 2006-os önkormányzati választás kampánya zajlott épp, amikor a Blaha Lujza téren kinyílt a metrókocsi ajtaja. Velem szemben épp egy választási plakát, rajta egy huszonéves, jólfésült, kissé szendének tűnő, félszeg mosolyú politikuspalánta. “Jé, milyen kis helyes meleg pasi” – jelzett be azonnal a (híresen megbízhatatlan) melegradarom. Miután megláttam, hogy a jelölt a Fidesz-KDNP színeiben indul a Józsefvárosban, persze elhessegettem a gaydar-jelzést, mivel azonban névrokonok vagyunk, így megjegyeztem az akkor még ismeretlen Kocsis Máté nevét.
Ezek után képzelhető a derültségem, amikor tíz évvel később a nyíltan leszbikus Ungár Klára tényként közölte két politikusról, hogy meleg: Szájert és Kocsis Mátét nevezve meg. A melegradarom itt végképp összezavarodott.
(Per lett a dologból, amit végül Ungár megnyert, a bíróság szerint ugyanis önmagában nem sértő annak közlése, hogy valaki meleg – függetlenül attól, hogy az állítás fedi-e a valóságot, még akkor sem, ha elmaradt a sérelmezett állítás valóságtartalmának bizonyítása.)
De hogy ilyen előzmények után épp ő nyújtson be olyan törvényjavaslatot, amiről végül csak kiderül, hogy a nevével ellentétben az LMBTQ emberek megbélyegzése az igazi célja, az különösen perverz.
ÍRD ALÁ A TILTAKOZÓ PETÍCIÓT TE IS!
Petíció indult az orosz mintájú homofób törvényjavaslat ellen
