ÉletmódPlay Safe

Így derülhet fény még a legrejtettebb, szexuális úton terjedő betegségekre is

A  szűrővizsgálatok célja, hogy  a rejtett betegségeket, az egyes betegségeket megelőző kórállapotokat, valamint az arra hajlamosító kockázati tényezőket korai – lehetőleg panaszmentes – szakaszban aktívan felkutassuk, kimutassuk.  Így a problémákat időben elkezdhetjük kezelni, amivel elejét vehetjük annak, hogy a betegséget túl későn, már a súlyos stádiumban felfedezzük fel, amikor már sokkal kisebb az esély a tökéletes gyógyulásra.

 

szures-02

 

A szexuális úton terjedő betegségek (STD), köztük a HIV-fertőzés, a vérbaj (szifilisz), valamint a hepatitisz B hosszú ideig tünetmentesek lehetnek, vagy rövidebb tünetes szakaszok váltakozhatnak hosszabb tünetmentes időszakokkal, ezért sokszor csak szűrővizsgálatok útján derül ki időben, hogy valaki megfertőződött.

Még a legdurvább betegségek is tünetmentesek lehetnek

Ki hinné, hogy az egyébként igen intenzív kellemetlenséget (gennyes folyást, fájdalmas vizelést) okozó tripper (gonorrhoea) is lehet tünetmentes, ha nem a húgycsőben, hanem a torokban vagy a végbélben bújik meg a kórokozó.  Ezért a gonorrhoeás beteg, annak ellenére, hogy éppen nem tapasztal semmiféle tünetet, meg tudja fertőzni partnereit, így egy óvszer nélküli izgalmas kaland után néhány nappal vagy héttel kínos magyarázkodásra kényszerülhet. Ebből következik, hogy akinek sok partnere van, és nem használ óvszert, az helyesebben teszi, ha rendszeresen eljár STD szűrővizsgálatokra.

Így zajlik a szűrés

Az STD szűrés alkalmával vért és váladékot vesznek a pácienstől.  A vérből a kórokozók ellen termelődő ellenanyagokat lehet kimutatni, amihez el kell telnie némi időnek a fertőzés után, ezért ezeket a fertőzéstől számítva néhány héten belül érdemes csak elvégeztetni (így például a HIV-tesztet 3 hét után, a hepatitiszt pedig 6 hét után).  A váladékokból ezzel szemben magát a kórokozót mutatjuk ki, ezért ezt a vizsgálatot már néhány nappal az aktus után el lehet végezni. A mintavétel helye attól függ, hogyan történt az együttlét: a húgycső, a torok, a végbél egyaránt fertőzött lehet, ezért mindhárom testnyílásból mintát kell venni a fertőzés megállapítására vagy kizárására.

 

szures-01

 

A mintában lévő kórokozókat különféle módszerekkel lehet kimutatni. A tenyésztéses vizsgálatok eredményére több napot is várni kell, hiszen a kórokozónak ki kell nőnie a táptalajon, és a pozitív mintákon ezt követően megtörténik az antibiotikum-érzékenység vizsgálata is, ami további néhány napot igényelhet. A molekuláris biológiai (PCR) tesztek a kórokozó genetikai anyagát mutatják ki a mintában. Minden laboratóriumi leletet kritikával kell értelmezni, ezért nem érdemes saját szakállunkra vizsgálatokat végeztetni.

Komoly veszélyeket rejt az öntesztelés

Ha tünetek, panaszok jelentkeznek – folyás, seb, fájdalom, égés, csípés, láz, kiütések –, már nem szűrésről, hanem diagnosztikus vizsgálatokról beszélünk. Itt nem tünetmentes – tehát egészségesnek tűnő – embereket vizsgálunk, mint a szűrés esetében, hanem betegeket.  A diagnózis (kórisme) megállapításához a laboratóriumi tesztek sokat hozzátesznek, de a kórtörténet és a panaszok, tünetek is komoly súllyal esnek latba.
Ezért óva intünk mindenkit, hogy öntesztekkel, nyál-vércsepp- és patikai gyorstesztekkel akarjon saját magán betegségeket diagnosztizálni, mert ez kimondottan félrevezető, káros lehet. Alaptalanul kelthet riadalmat egy álpozitiv eredmény, vagy ok nélkül ringatja biztonságba magát az, akinek álnegatív eredményt ad egy ilyen vizsgálat.

A kórházban, rendelőben orvosok és más egészségügyi személyzet által elvégzett gyorstesztek ehhez képest sokkal pontosabbak, illetve ezek megbízhatóságát a szakemberek garantálják. A leginkább hiteles és szakmailag korrekt  vizsgálatokat azonban a laboratóriumokban végzik, ahol szigorú minőségbiztosítási szabályok alapján történnek a mérések és a leletekért minden esetben komoly szakemberek vállalják a felelősséget.

Panaszok, tünetek, azaz betegség gyanúja esetén feltétlenül forduljunk tehát orvoshoz, ne ötleteljünk különféle vizsgálatok elvégzésével vagy kezelések kipróbálásával.  Ha pedig alapvetően jól érezzük magunkat a bőrünkben, mégis szeretnénk magunkat és partnereinket biztonságban tudni, járjunk el rendszeresen szűrővizsgálatokra, hogy idejében felfedezzük az esetleges bajt.

 

Dr. Tisza Tímea
Bőr- és nemigyógyász szakorvos
STD és HPV Centrum vezető
Belvárosi Orvosi Centrum

 

 

Previous post

Ferenc pápa: A genderelmélet a tradicionális házasság legnagyobb ellensége

Next post

A pucér evezősök is naptárral jönnek