Életmód

Útvesztők?- Az LMBTQI személyek gyermekvállalásai lehetőségei hazánkban

Jogászként és magánemberként is évek óta foglalkozom az LMBTQI embereket érő joghátrányokkal. Sajnos tapasztalataim szerint a legérzékenyebb, legfájdalmasabb pont a munkahelyi és iskolai konfliktusok mellett a családjogban jelentkezik. A házasság lehetőségének elutasítása, valamint az öröklésben megnyilvánuló egyenlőtlenségek mellett a legfájdalmasabb a gyermekvállalási lehetőségek korlátozottsága, a közös örökbefogadás, a béranyaság, a dajkaterhesség, a partner gyermeke örökbefogadásának teljes tiltása.

Több jóbarátom, ismerősöm támasztja alá ezeket a tényeket, sokan szeretnének akár több gyermeket is nevelni párjukkal vagy egyedülállóként, de többen félelmükben nem mernek belevágni, mondván, nem is magukat, hanem a gyermeket féltik az óvodai, iskolai gúnyolódásoktól, szóbeli bántalmazásoktól. Különösen a transz közösség tagjait rekeszti ki a jelenlegi magyar jogrendszer és a társadalmi intolerancia a szülői szerepből, ahogy ezt több tanulmányomhoz készített interjú is alátámasztotta.

A Háttér Társaság 2017 júniusában megjelent „Szivárványcsaládok helyzete Magyarországon 2016-17” című kutatási jelentése 20 mélyinterjú és 1249 online kitöltött kérdőív alapján készült. Az átfogó kutatás a gyermeket nevelő, illetve azt tervező magyarországi azonos nemű párok, LMBTQI emberek tapasztalatairól és véleményéről szól, amelynek eredményei alátámasztják a téma aktualitását és a felmerülő joghézagokat.

A kutatás szerint „az elmúlt tíz évben számos azonos nemű pár, illetve LMBTQI ember vállalt gyermeket Magyarországon“. A Háttér Jogsegélyszolgálatához rendszeresen érkeznek kérdések gyermekvállalást tervezőktől vagy jelenleg gyermeket nevelő személyektől, pároktól. A korábbi kutatások is azt mutatják, hogy sok LMBTQI szülő szeretne gyermeket vállalni. A jelentés összegzésében a szerkesztők megállapítják, hogy bár a jogi nehézségek ellenére egyre több meleg és leszbikus pár nevel gyermeket, a magyar jogrendszer nem hajlandó tudomást venni ezekről a családokról: nem biztosítja, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek ugyanolyan jogbiztonságban éljenek, mint bármely más gyermek, akit két szülője nevel.

 

 

Nem teszi lehetővé, hogy biztosak lehessenek benne: egyik szülőjük halála esetén a másik szülőjük nevelheti őket tovább; nem vér szerinti szülőjükre szülőként tekintenek az oktatási és egészségügyi intézményekben; ugyanúgy örökölhetnek mindkét szülőjük után, illetve ugyanúgy tartásdíjra jogosultak szüleik válása esetén, mint a különböző nemű párok vér szerinti és örökbefogadott gyermekei. Az Alaptörvény jelenlegi családmeghatározása szerint a szivárványcsaládok ki vannak rekesztve a család fogalmából.

Valós tény és nem is meglepő, hogy az LMBTQI közösségben még mindig többségben vannak a korábbi heteroszexuális párkapcsolatukból származó gyermeket nevelők. A korábbi, 2010-es kutatáshoz képest duplájára (18-ról 36 százalékra) nőtt azok aránya, akik azonos nemű párként vállaltak gyermeket, a válaszadóknak pedig 62%-a tervezi, hogy a jövőben így tesz. A kutatásban részt vevők azt is összefoglalták, hogy mik azok a jogintézmények, amiknek a bevezetésére leginkább szükség lenne, s ezáltal a magyar jogrendszer jelentős lépéseket tenne az emberi jogok és a jogegyenlőség biztosítása tekintetében:

  • A partner gyermeke örökbefogadása lehetőségének megteremtése
  • A közös örökbefogadás bevezetése
  • Olyan iránymutatások az örökbefogadásra való alkalmasságról, amelyek kitérnek a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmára
  • A mesterséges megtermékenyítés lehetővé tétele azonos nemű nő-párok számára
  • A béranyaság lehetőségeinek újragondolása, megfelelő, szigorú szabályozás melletti törvényesítése

Érdekes és szomorú, hogy hazánkban az azonos nemű párok számára minimális lehetőségek adottak a gyermekvállalás terén, míg Európában a kép sokkal színesebb, és tágabb jogokat tartalmaz. Jelenleg tizenhat európai országban lehet azonos nemű szülőpár mindkét tagja teljes jogú szülő, illetve fogadhatnak örökbe mindketten gyermeket: Andorrában, Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Izlandon, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Észtországban, Németországban és Szlovéniában az azonos nemű társszülők örökbefogadhatják bejegyzett élettársuk vér szerinti, illetve egyes esetekben örökbefogadott gyermekét. Horvátországban pedig az élettársak partnerük gyermekének társ-gondviselői lehetnek. Sajnálatos hiányosság továbbá, hogy hazánkban a leszbikus párok nem élhetnek a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével, ez csak egyedülálló nők számára lehetséges.

 Meglátásom szerint a leghatékonyabb jogi lehetőség a gyermekvállalásra a mesterséges megtermékenyítés mellett az örökbefogadás lenne. Maga a folyamat ingyenes, nehézsége viszont, hogy az egyedülállókat a házaspárok mögé helyezi, viszont elvben nem érhet hátrány senkit szexuális irányultsága miatt. Ha bebizonyosodik, hogy valakit mégis megkülönböztetnek emiatt az örökbefogadási eljárás során, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordulhat, szerencsére egyre sikeresebben. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyanis itthon is tilt mindenféle megkülönböztetést az állami szervek részéről az egyén védett tulajdonságai alapján, és a szexuális orientáció is ezek közé tartozik. Csak remélni lehet, hogy hamarosan még kedvezőbb változásokról számolhatunk be, s több jogi lehetőségben is megnyílik az út az LMBTQI személyek számára is.

Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

FRA EU post inject banner
Previous post

Meleg erőember esküvőjéhez gratulált Arnold Schwarzenegger

Next post

Újabb részlet derült ki a Szólíts a neveden folytatásáról