Zoé magányos kislány, aki azért, hogy ne érezze magát egyedül, álomvilágba menekül, ott talál társakra, barátokra. A Cirque du Soleil legrégebben műsoron lévő – és talán legaktuálisabb – előadásával, a Quidammal látogat el februárban a Budapest Sportarénába négy előadás erejéig. Michael Smith-szel, a produkció művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Fotó: Tomas Muscionico
Humen: Számos sikeres előadása közül miért pont a Quidammal indított európai turnét idén télen a Cirque du Soleil?
Michael Smith: A Quidam a legrégebben műsoron lévő előadásunk, melyet 1996-ban mutattuk be. A mostani európai turné során olyan városokba, arénákba is ellátogatunk vele, ahol korábban még nem járt a társulatunk. Reméljük, ezeken a számunkra új helyeken is elnyerjük a közönség tetszését. Jelenleg hét különböző produkciónk turnézik világszerte, mindegyiknek önálló társulata van.
H: Beavatnál a kulisszatitkokba? Mit fogunk látni februárban, a többi produkciótokhoz képest mi a különlegessége ennek a műsornak?
M.S: A Quidamban 48 artista lép fel, 10 különböző országból. A műsorban legyőzzük a fizika törvényeit és egy dramatizált történetet adunk elő, amely többet nyújt, mint egy cirkuszi vagy színházi produkció külön-külön. Az előadás ötlete a rendezőtől, Franco Dragonétől származik, aki megfigyelte, hogy New Yorkban a 90-es évek közepén az utcákon mindenki rendkívül zárkózott volt, szinte csak magára figyelt. Borzasztó, személytelen atmoszféra uralkodott. 2014-ben pedig – amikor az internet mögé is elbújhatnak már az emberek – talán még inkább igaz ez. Minél fiatalabb ugyanis egy generáció, annál könnyebben elmagányosodhat a technika miatt. Talán emiatt szereti a közönségünk ennyi év után is ezt az előadásunkat, amely azt üzeni: ha tartozunk valakihez, nem vagyunk egyedül.
H: Milyen megoldást kínál az előadás, melyben a főszereplő kislány a fantáziavilágba menekül magányossága elől?
M.S.: Minden Cirque du Soleil-előadás a fantáziavilágról szól, talán ez az alapvonásuk. Zoéval nem foglalkoznak a szülei, az apukája újságot olvas, az anyukája a konyhában sürög. A kislány – a gyerekek többségéhez hasonlóan – álomvilágba ringatja magát. Mindannyian magányosak vagyunk, de erről nem illik beszélni, nem merjük bevallani másoknak, mert az azt jelentené, valami nem stimmel velünk.
H: Nagyon sűrű a turnénaptárotok, Pozsonyból érkeztek majd Budapestre, ahonnan Koppenhágába utaztok tovább. Nálunk három nap alatt lejátszotok négy előadást. Ilyen beosztás mellett van ideje a társulatnak pihenni?
M.S: A társulat tagjai számára ez életstílus, nem munka. Sok áldozatot hozunk azért, hogy ide tartozzunk, cserébe viszont esténként több ezer ember tapsol meg bennünket. Mivel a turnék alatt nagyon keményen dolgozunk, sajnos nincs időnk megismerni azokat a városokat, ahol járunk – ezzel együtt próbáljuk arányban tartani a munkát és a szabadidőt. Ugyannyi szünetet tartunk, amennyit utazunk. Nagyon elkötelezett csapattal dolgozunk, másként nem is lehetne bőröndből élni hetekig, hónapokig.
H: A cirkusz veszélyes műfaj, emiatt is kérdeztem rá a megfelelő mennyiségű pihenésre, hiszen csakis fitten és koncentráltan lehet kilépni a porondra, máskülönben baj történik.
M.S: Többen vagyunk a társulatban, mint ahányan aznap este fellépünk. Soha nem vállaljuk a kockázatot, amit az okozhat, ha valaki szellemileg vagy fizikailag fáradt. Az artisták is megsérülhetnek, lehetnek betegek. Éppen ezért bármelyik társulati tagunk odajöhet hozzám, ha úgy érzi, nem tudja, nem szeretné vállalni az aznap esti fellépést. Ha valaki cserét kér maga helyett, nem szoktam visszakérdezni, miért. Mindig találunk megoldást. Ez a közönségünk miatt is fontos, amely a legmagasabb színvonalat várja el tőlünk minden este.
Jegyek kaphatók a www.livenation.hu oldalon
Szerző: Cs. Z.
