„Mégiscsak nyolc méter magasan vagyunk, hat méterre kell átdobálni a lányokat, öt centis korrekciókkal”
Bogarak, rovarok és egy óriási pók. Nem hangzik jól? Akrobatikus mutatványok, színes kosztümök, Cirque du Soleil. Így már jobb, ugye? Február 8 és 11. között hat alkalommal lesz látható a Cirque du Soleil Ovo című előadása a budapesti MVM Done-ban, igaz, jegyek már alig vannak, így aki szeretne ott lenni, jobb lesz, ha siet.
A társulat két tagjával, Kapitány Olíviával és Fülemen Tamással utazásról, a társulat színességéről és a legnagyobb kihívásokról beszéltünk, de elmesélték a tündérmesébe illő történetüket arról is, hogy hogyan kerültek a világhírű kanadai társulatba.
Kicsit utánatok jártam és azt olvastam, hogy kicsiként mindkettőtök látott korábban Cirque du Soleil-előadást és álmotok volt, hogy a társulat tagjai legyetek. Hogyan is volt pontosan ez a tündérmese?
Kapitány Olívia: 2012-ben láttam először egy Cirque du Soleil-műsort, a Corteót. Nagyon megtetszett a zsáner és már akkor el is döntöttem, hogy ha lesz rá lehetőség, én is ezt fogom csinálni. Ez a lehetőség végül 2021-ben jött el, akkoriban tartottak először workshopot Magyarországon. Már akkor alkalmasnak találtak, de éppen nem volt szükség a forgó pozícióra, amit én csinálok. Aztán meglátogattam Tamást Szaúd-Arábiában és ott is adódott egy lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Egy öthetes tréning után ismét alkalmasnak találtak. Megkaptam a szerződést az élő show-hoz és így kerültem ki, 2023 februárjában.
Tamás, nálad mi a sztori?
Fülemen Tamás: 2008-2009 karácsony környékén vitt el anyukám a Saltimbanco Cirque du Soleil-műsorra. Még kicsi voltam, a történetre nem is emlékszem, de arra igen, hogy mennyire tetszett, hogy a társulatban rengeteg tornász és sportoló van. Azt gondoltam, hogy most sportolhatok és versenyezhetek, és később nem kell majd ezt abbahagynom és elmennem edzőnek, mert ott van a lehetőség, hogy a Cirque du Soleil tagjaként folytassam az életem és bejárjam a világot. Miközben azt csinálom, amit addig csináltam: tornász voltam, utána pedig gumiasztaloztam. Végül nem ilyen pozícióban kerültem a társulathoz, mert ahogy telt az idő, egyre nehezebb lettem. Sikerült felmenni 100 kiló környékére, így én nem lehetettem olyan státuszban, mint például Olívia, akit dobálnak. Azok közé az emberek közé kerültem, akik dobálnak. Szóval Olívia forgó szerepben van, én pedig fogószerepben.
Különböző időpontokban, több évnyi különbséggel, de ugyanabban az artista képzőbe jártunk. Öt éven át tanultam ott, együtt dolgoztunk egy csoporttal, ami a Mone Carlo-i cirkuszfesztivál után felbomlott. Rá néhány napra Budapesten a Cirque du Soleilnek indult egy next generation workshopja Budapesten, ahol megnézték, hogy milyen a fizikumunk, hol tartunk szakmailag, ki milyen háttérrel rendelkezik és kiben látnak potenciált. Itt fel is ajánlottak egy három hónapos traininget Monteralban, a Cirque du Soleil főhadiszállásán. Ez viszont nem jött össze, mert közbejött a Covid, ők pedig azt mondták, hogy sajnálják, majd keresnek. Akkor nem hittem, hogy tényleg fognak keresni, de a pandémia másfél éve alatt azért végigtoltuk az edzést Budapestről. Majd megkaptam az e-mailt, hogy várnak, jó lenne, ha indulnék. Aztán kaptam még egy e-mailt, hogy amúgy jól lenne, ha két nap múlva indulnék.
Ha az ember először elolvassa az Ovo koncepcióját, azt gondolhatja, hogy „oh, bogarak, én azoktól félek, nem akarok óriás pókokat látni a színpadon.” Nektek mi volt az első gondolatotok?
Tamás: Itt nincsnek csúnya bogarak, csak kedves bogarak vannak, mindegyik szép kosztümben. Nekem először eszembe sem jutott, hogy éppen melyik bogár pozícióját kell majd eljátszanom. Bevallom, hogy előtte nem nagyon tudtam semmit az Ovóról, nem is láttam róla korábban videókat. Azt tudtam, hogy létezik ez az előadás, de azt nem, hogy pontosan mi a felállás, mi a koncepció vagy mi a sztorija a műsornak. Nem tudtam miért izgulni vagy idegeskedni, mert nem volt semmilyen információm az egészről.
Szóval elindultatok a világba… Először volt ilyen élményben részetek? Bár az ember könnyen gondolhatja, hogy többet láttok a hotelszobákból és az arénákból, mint a nevezetességekből…
Olívia: Azért van időnk körbenézni, minden városban van egy-két szabadnapunk. Hogy mennyire szeretnénk ismerkedni a várossal, inkább attól függ, hogy milyen éppen a fizikai állapotunk. Persze, a Soleil mutatott újat, de dolgoztam már hasonló nagyságrendű és utazó műsorban – 14 éve vagyok artista.
Számodra újdonság volt ez az élet, Tamás?
Tamás: Újdonság volt, de igazából én lélekben, fizikailag, sőt, igazából minden szenpontból arra készültem, hogy egyszercsak majd azt mondják: menjek. Előtte volt alkalmam többször fellépni a Fővárosi Nagycirkuszban, vagy a legendás német Krone cirkuszban, sátorcirkuszokban és részt vettem cirkuszversenyeken is. Ezek mind csak egy-egy alkalomra szóló fellépések voltak, maximum egy-két hónapig voltunk egy helyen. Nagy utazásban még nem volt részem, így a karrierem elején egyből belecsöppentem a jóba: a Soleiltől az első meghívásomat 19 évesen kaptam, a pandémia miatt végül pedig 21 évesen kerültem ki.
Mi a legnagyobb kihívás az Ovóban?
Tamás: Hogy minden előadáson képesek legyünk a maximumot nyújtani. Hiszen ezért vagyunk itt. De mindig érez az ember egyfajta hullámvasutat: van egy könnyebb időszak, amit követ egy nehezebb. Közben nyilván úgy kell teljesíteni, hogy ebből a néző ne vegyen észre semmit. Persze kevesen vannak, akik egy huzamban megnéznek hat show-t és képes konzekvenciát levonni, viszont mégiscsak megtisztel minket négy-ötezer ember egy előadáson, így bennünk van a drukk, hogy legjobb show-t biztosítsuk számukra. Persze van némi stressz köztünk, de ez mind abból származik, hogy mindannyian a legtöbbet akarjuk kihozni magunkból. Mégiscsak nyolc méter magasan vagyunk, hat méterre kell átdobálni a lányokat, öt centis korrekciókkal jobbra, balra, túlforogjon, kevésbé forogjon. És mindenki egy kicsit más. Nem hat darab klónunk van, mindenkivel máshogy kell kicsit dolgozni.
Rengeteg próba van, heti szinten a nyolc-tíz fellépés és az utazás mellett is van még két-három alkalommal másfél óra edzésünk. Nagyon munka van egy előadás mögött, a stressz inkább innen jöhet. De az ember ezt megszokja, az egész könnyebbé válik, része lesz az életének. Valakinek az a rutin, hogy lemegy a buszmegállóba, felszáll a buszra és elmegy munkába. Nekünk ugyanezt jelenti az edzés, és hogy minden héten felkészüljünk.
Azért biztos van különbség, bár a BKK is nagy kihívás…
Olívia: Hát a hármas metróvonal nem semmit!
Az előadás rávilágít arra, hogy a természet, a rovarvilág mennyire színes, mennyire diverz, mennyire sokszínű… Ekörül forog a fő üzenete a darabnak?
Olívia: Az előadás tényleg nagyon színes. A rendező, Deborah Colker brazil, a zene is brazil, ami viszi magával a dolgokat. A darab a befogadásról szól, az alkalmazkodásról, arról, hogy a bogarak hogyan alkalmazkodnak a változáshoz. Tehát sok mondanivalója van a műsornak, amit tényleg mindenkinek tudok ajánlani.
Tamás: Minden bogár különböző. Más kosztümben vannak, más a karakter mozgása és mindegyik más-más fajta számot csinál a műsorban. De mégis itt vagyunk, együtt vagyunk, mégis százan vagyunk és huszonöt nemzet artistája van itt. Mi tizenketten vagyunk a mi csoportunkban: ketten vagyunk magyarok, de vannak kollegáink Uruguay-ból, Brazíliából, ketten Kanadából, van jó pár orosz és jó pár ukrán is. Nagyon vegyes a csapat. Mindenkinek más a habitusa, a kommunikációja, a testbeszéde, akár a magánéletben, akár a színpadon. Senkinek sem az angol az anyanyelve, mégis angolul beszélünk és mégis megértjük egymást. Persze, vannak nézeteltérések, de azokat is percek alatt megoldjuk egymást között és ezekből senki nem vesz észre semmit a színpadon.
Akkor a sokszínűség egy eléggé fontos összetartó ereje az egész társulatnak…
Olívia: Ettől is lesz érdekes a műsor. Ennyiféle nemzet van és mégis, a színpadon mindenki egy. Együtt törekszünk arra, hogy a legjobb show-t rakjuk oda minden egyes este.
Kinek ajánljátok leginkább ezt az előadást? Sokan gondolhatják, hogy ez egy gyerekeknek szóló show, de közben van itt megannyi más fontos üzenet: a természet védelme, természet szeretete.
Olívia: Mindenkinek, tényleg, mindenkinek, aki szereti a cirkusz és a színház világát. Mindenki meg tudja találni ebben a műsorban a saját világát, ami kiragadhatja a mindennapi életből és egy kicsit átmehet egy másfajta, másik világba.
Tamás: Semmilyen nyelven nem beszélünk benne, inkább a testbeszéd a fontos, nagy-nagy gesztusokkal kommunikálunk egymással. Vannak hangok, amiket használunk, de ezeket sem kell lefordítani, mert minden nemzet tudja őket értelmezni. Rengeteg a színes kosztüm, egy hatalmas színjáték az egész, fényfestéssel és dél-amerikai zenével, ami minden, csak nem letargikus. És a történet is eleve vidám, a befogadásról szól: jön egy új bogár a kolóniába, és végül… [ezt a részt nem írjuk le – a szerk.]
Ezt kicsit elspoilerezted, de átírjuk a végén, jó, Tamás?
Tamás: Nagyon köszönöm!
Megjött a kedved megnézni a rovarok kalandjairól szóló különleges előadást? Jó hírünk van: hat előadás közül is válogathatsz az MVM Dome-ban, ahol a világhírű kanadai Cirque du Soleil kétség kívül maradandó emlékeket fog okozni a közönségnek. FIGYELEM! Jegyek már csak korlátozott számban kaphatók, még most ragadd meg az esélyedet!
