„Lefagyott az arca teljesen” – Leszbikus, meleg és biszexuális emberek egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos tapasztalatai
„Kaptam egy epilepsziás rohamot. Beszállítottak a sürgősségi klinikára. Az orvos a hangom miatt azonnal rájött, hogy meleg vagyok, és megjegyezte, hogy túlságosan meleg van a rendelőben. Én meg annyit mondtam neki, hogy nyisson ablakot. Ami neki nem tetszett, és egyszerűen kivonult a rendelőből.”
„Bőrgyógyászaton voltam nemi probléma miatt. A kórházi doktornő minősíthetetlen hangnemben, számon kérően és lenézően beszélt és bánt velem.”
„Konkrétan van egy urológiai cisztám, és azért nem műtenek meg, mert HIV-pozitív vagyok. Bent feküdtem a kórházban, műtétre előkészítve, amikor közölte a műtős csapat, hogy nem vállalják.”
„A véradásos doktornő közölte velem, hogy a melegek azért nem adhatnak vért, mert nálunk nagyobb az esély a hűtlenségre, és azok a meleg ismerőseim, akik vért adnak, törvényt sértenek.”
Ilyen, és ehhez hasonló történeteket tárt fel a Háttér Társaság legújabb kutatása, amely a leszbikus, meleg és biszexuális emberek hazai egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos tapasztalatait vizsgálta. A kutatás 1943 LMBT válaszadó kérdőíves megkérdezésére, és több mint 70 érintettel folytatott személyes beszélgetésre, interjúkra, fókuszcsoportos beszélgetésekre és nyilvános fórumokra épült.
Bár a kutatás azt találta, hogy az élet más területeihez, például az iskolához és a munkahelyhez képest a szexuális irányultságon alapuló nyílt hátrányos megkülönböztetés az egészségügyben kevésbé jellemző, ennek hátterében leginkább az áll, hogy az érintettek a diszkriminációtól tartva nem merik felfedni irányultságukat az egészségügyi intézmények felé. Még így is számos résztvevő számolt be a kezelés elutasításáról, a megalázó bánásmódról vagy az LMB emberekkel kapcsolatos alapvető ismeretek hiányáról az egészségügyi személyzet részéről. A diszkriminációt elszenvedett LMB embereknek mindössze 6%-a tett panaszt az őket ért bánásmód kapcsán, így sem az intézmények vezetői, sem a döntéshozók nem értesülnek a probléma súlyáról.
„A kutatás jól példázza, hogy a jogszabályi tilalom ellenére a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés az élet számos területén jelen van” – mondta Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője, a kutatócsoport egyik tagja. „Amíg az egészségügyi dolgozók nem kapnak megfelelő felkészítést a témában, nem várható érdemi javulás e téren.”
A kutatási jelentés bemutatójának időpontja: 2015. március 2. 17:00
Helyszíne: Kossuth Klub (1088 Budapest, Múzeum u. 7.)
A bemutató során levetítjük a kutatás során tartott nyilvános fórumokon készült felvételekből összeállított dokumentumfilmet is.
