Életmód

A kétszáz éves kétkerekű – Mannheimből indult világhódító útjára a bicikli

Karl Drais báró 1817-ben pattant fel a Laufmaschine, vagyis a futógép nyergébe, hogy önerőből, ló nélkül közlekedjen. A maga korában hallatlan tett volt ez! A városka szinte megállás nélkül ontotta magából a feltalálókat, és sokan léptek a báró nyomdokába. De mi lehet a helyi leleményesség oka?

Mannheim utcáin gurult a világon először kerékpár, 1886-ban itt pöfögött végig Carl Benz első automobilja; ezt követte 1921-ben Heinrich Lanz a nyersolajjal működő traktorral, 1929-ben pedig Julius Hatry révén a világon először itt építettek rakétahajtású repülőgépet. Megannyi nagy koponya egy – német mércével – kis városban.

 

 

Minden bizonnyal a város világos szerkezete az oka annak, hogy a jelek szerint itt könnyebben megy a gondolkodás, Mannheim ugyanis logikus négyzetváros. Többször elpusztult óvárosát a XVII. században szigorú rácsformájú utcahálózattal tervezték újra a Neckar folyótól egészen a Rajna-parti kastélyig. A Neckar folyóval párhuzamosan futó utcákat betűkkel, az arra merőlegeseket pedig számokkal jelölik 1684 óta, így egy E7-re megbeszélt randi nagyjából azt jelenti, mint nálunk a “találkozunk a körút és a Király utca sarkán”.

De kanyarodjunk vissza a biciklihez és a feltalálójához! Hans-Erhard Lessing némi iróniával jegyzi meg a Karl Drais báróról szóló könyvében, hogy miközben ma részben a közlekedés okozza a klímaváltozást, addig épp egy klímaváltozás hívta életre az önmeghajtású közlekedési eszközök ősét, a kerékpárt. 1812-ben mezőgazdasági válság kezdődött Európában, az önmagában is súlyos helyzetet pedig csak tetézte az indonéz Tambora szupervulkán 1815-ös kitörése. Hatása globálisnak bizonyult, az északi féltekén 1816-ot csak úgy emlegették, mint a nyár nélküli esztendőt. A természeti katasztrófa nyomán fellépő lehűlés következtében a termények vagy elfagytak, vagy a folyamatos esőzések miatt elrohadtak a földeken. Éhínség tombolt a földrészen, a fő közlekedési eszközként használt lovak tartása ilyen időkben luxusnak bizonyult. Az egekbe emelkedett gabonaárak miatt az embereknek sem jutott elég étel, ezért kényszerből le kellett vágni a lovakat. A helyváltoztatás igénye ettől persze megmaradt, ezért a feltaláló kedvű báró szükségből kovácsolta favázas, vasalt fakerekekkel felszerelt futógépét. A pedál és hajtás nélküli szerkezetet lábbal kellett előrelendíteni, de így is négyszer gyorsabb volt, mint gyalog.

 

“Mein Lieblingsexponat” – das Singlespeed

Die Ausstellungsassistentin Eva Gramlich beschreibt ihr Lieblingsexponat in der Ausstellung “2 Räder – 200 Jahre. Freiherr von Drais und die Geschichte des Fahrrades”: Ein Singlespeed

 

A kétkerekű kétszáz éves szülinapja okán már csak azért is érdemes felkeresni a várost, mert a Technoseumban idén június végéig látogatható a 2 kerék – 200 év című kiállítás, ahol végigkövethetjük a kerékpár evolúcióját. A Mannheim egyik legnagyobb múzeumának számító intézmény a technológiai fejlődésnek szenteli kiállítóterét, a bemutatott 100 különleges kerékpár-példány mellett pedig arra is van lehetőségünk, hogy kedvünkre kipróbáljuk a legkülönbözőbb darabokat. A múzeum időszaki kiállításán túl igazi technológiai időutazásra indulhatunk, a Technoseum ugyanis a papír- és textilgyártástól kezdve a gőzgépekig és a mozdonyokig végigvezet minket 1750-től napjainkig, miközben számos interaktív élményállomáson keresztül követhetjük az iparosodás folyamatát.

 

 

A város legnépszerűbb találkozóhelyén, a Friedrichsplatz-on sem szakadunk ám el a műszaki teljesítményektől, a város szimbóluma ugyanis az ipari műemléknek számító víztorony. A parkban hatalmas szökőkutat találunk előtte, amit estére kivilágítanak, de az önmagában is gyönyörű, 60 méteres torony környezete sem mindennapi: a Friedrichsplatz a világ egyik legnagyobb és legszebb szecessziós tere. Ha pedig már a legeknél és az építészetnél tartunk, Mannheimben található a legnagyobb barokk kastély Versailles után.

Ha pihenésre vágyunk, két hatalmas parkban is elvonulhatunk a város zajától, és biztosra veszem, hogy a technika szerelmeseinek szívét megdobogtatná az Aerobus. A Luisenpark és a Herzogenriedpark között 1975-ben csupán néhány hónapig, a kertészeti kiállítás idején közlekedő jármű a függővasútra hasonlított leginkább, és rövid pályafutása alatt 2,2 millió utast szállított. Hiába, a kísérletező kedvű koponyák Karl Drais báró hagyományát folytatva ma is ott élnek Mannheimben.

 

hirdetés
Previous post

Kedvezményes színházjegyek a HUMEN olvasóinak a Leszámolás velem előadásaira

Next post

Nyálcsorgató - Az amerikai fodrász