Baotiful: távol-keleti életérzés és tajvani ízek a Tőzsdepalotában

Az ázsiai országok számomra mindig is egy misztikus, különleges világot jelentettek. Amikor Ázsiára gondolok, akkor a szűk sikátorokkal övezett, piros neonfényben úszó utcák, kopott falak jutnak eszembe, amolyan keleties underground érzés tölt el ilyenkor. Európaiként semmihez sem tudnám hasonlítani ezt, és sokáig nagyon távol is állt tőlem az ázsiai kultúra, talán pont azért, mert a megfoghatatlansága bizalmatlanságot és félelmet keltett bennem. Ezek a falak az elmúlt években leomlottak, és egyre jobban elkezdtem érdeklődni az ázsiai kultúra, a gasztronómia és természetesen az ázsiai fiúk iránt.  

Az ázsiai gasztronómiában az a legnagyszerűbb, hogy nagyon sokszínű és talán ez ad az egésznek egy olyan pluszt, amitől még pikánsabb lesz az egész. Míg a japán konyha számomra a letisztultságot, az eleganciát és az egyszerűséget szimbolizálja, addig például a kínai vagy a délkelet-ázsiai konyha a lazaságot, a szabad és kötöttségek nélküli életérzést nyújtja. Nem véletlen, hogy mennyire közel áll hozzám például a thai vagy az indonéz street food konyha.

Persze korántsem mondhatom, hogy mindent kipróbáltam, sőt nagyon is gyerekcipőben járok még az ázsiai gasztronómia felfedezésével, ezért is örültem meg, amikor rátaláltam a Szabadság téren lévő BAOTIFUL street food oázisra. A múlt hónapban készítettem interjút a hely megalkotóival, Pallagi Petrával és Nagyházi Péterrel, de most úgy gondoltam, hogy saját tapasztalataimat is megosztom veletek.

A volt Tőzsdepalota romos épülete kívülről nem sokat sejtet, hiszen évek óta üresen áll és sokan nem is gondolnák, hogy egy Tajvan ízeinek helyet adó étterem található benne. A volt garázsbeálló kapuján belépve pedig egy teljesen más világba jutunk, a romos hangulatú udvar, a kopott falra festett ázsiai motívumok egészen magával ragadnak, és rögtön úgy éreztem, mintha a budapesti belvárosból több mint tízezer kilométert utaztam volna, és elérkeztem volna egy tajvani kifőzde udvarára, pedig csak egy lépést tettem előre az ajtón.

A BAOTIFUL udvarán álló büfékocsiban készül Tajvan legnépszerűbb street food étele, a gua bao, ami igazából gőzöléssel készült tészta, talán legjobban a knédlihez hasonlítható. Ezt a tésztát hagyományosan malaccsászárral, tört mogyoróval és korianderrel töltik meg. Több helyen olvastam olyan kifejezéseket a gua baóról, hogy Tajvan hamburgere, de tőlem ezt a kifejezést biztosan nem fogja hallani senki, mert szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz. De magyar neve is van már az ételnek, sokan gőzbuciként emlegetik, ami szerintem nemcsak jópofa, de vicces elnevezés is. A távol-keleti köznyelvben pedig „a malacot harapó tigris” kifejezés terjedt el.

A gua bao manapság azonban már szinte bármilyen változatban fellelhető, például teriyaki kacsás vagy éppen húsmentes verzióban is. Nekem az eredeti és a kacsás változat is a kedvencem lett.

De ha már a különleges ízeknél járunk, akkor mindenképpen érdemes megemlítenem a BAOTIFUL kínálatában megtalálható ázsiai söröket, mint az Asahi, ami Japán legnépszerűbb prémium söre, a szingapúri sörkülönlegességet, a Tigert, vagy a thaiföldi Singhát, de természetesen egy egészen különleges kínai sör, a Tsingtao is megtalálható az itallapon.

Aki szeret új ízeket kipróbálni, kicsit is rajong az ázsiai konyháért és mindezt laza, autentikus környezetben szeretné megtenni, ahol nincs semmiféle feszengés és a kutyánkat is elvihetjük ebédelni magunkkal, akkor annak mindenképpen ki kell próbálnia a BAOTIFUL-t.

Aki pedig szeret otthon főzni és kísérletező kedvében van, annak ajánlom, próbálja ki otthon a gua baót, melynek receptjét a BAOTIFUL tajvani szakácsa, Hoang Anh Vu osztott meg velünk.

Jó étvágyat és jó kísérletezést mindenkinek!

Hozzávalók:

200 g sertés bőrös császárhús
2 gerezd fokhagyma
3 szelet gyömbér
3 ek. olaj
1 kis salottahagyma
1-2 szál ázsiai fahéj
1-2 db csillagánizs
1 db fekete kardamon
2 ek. miso pasta
500 ml víz
5 ek. sötét szójaszósz

só, bors, cukor

Tálaláshoz: rizs és egy félbevágott főtt tojás

Elkészítés:

A serpenyőt (wok a legcélszerűbb) töltsd meg vízzel (kb. 1/3-ig). Ha felforrt, tedd bele az ujjnyi vastagra kockázott húst. 5-7 percig hagyd forrni, utána pedig szűrd le és tedd félre.

Melegítsd fel az olajat közepesen magas hőfokra, tedd bele a gyömbért és a durva darabokra vágott fokhagymát és hagymát. Dinszteld kb. 1-2 percig, majd add hozzá a csillagánizst, fahéjat és fekete kardamomot, utána pedig tedd hozzá a húst. Azalatt a 2-3 perc alatt, amíg az illóanyagok és a hús összeérnek, keverd össze a miso pasztát a vízzel, majd azt is tedd a serpenyőbe! Egy óráig hagyd főni, közben add hozzá a szójaszószt, és sózd, borsozd, cukrozd ízlés szerint. (Egyébként nem különösebben igényli a borsozást. Ha szereted a csípőset, szecsuáni borsot bátran adhatsz hozzá.) Miután kivetted belőle a fahéjat, a kardamomot és a csillagánizst, tálald mélytányérban rizzsel és egy félbevágott főtt tojással, és persze egy pár evőpálcával! 食福 (chia̍h hok) – Jó étvágyat!