A Columbia Egyetem egyik tanulmánya szerint az étkezési zavarokkal küzdő férfiak 42 százaléka meleg.
A meleg és biszexuális férfiak hétszer gyakrabban eszik túl magukat, és tizenkétszer magasabbak körükben az emésztési problémák, mint heteroszexuális társaiknál. Ugyanakkor nem mutatható ki különbség a leszbikus és biszexuális nők, valamint a heteroszexuális nők arányaiban.
Dr. Tyler Wooten szerint sokszor elhangzik, hogy mindez csupán főleg genetika, de ezekben az esetekben is javarészt a környezet indítja be a folyamatot. Sokaknál veleszületett hajlam, hogy érzékenyebbek a társadalmi nyomásra. Jellemző rájuk a perfekcionizmus, a megfelelni akarás, mások boldogságának előtérbe helyezése, általános érzékenység és zaklatottság. Ezek a tulajdonságok gyakoriak az LMBT közösség tagjainál, akik sok esetben elfogadásra vágynak és önbizalomhiánnyal is küzdenek.
A meleg és biszexuális férfiak tizenöt százaléka küzd nagyfokú étkezési zavarral, amikor az anorexia, a falásrohamok, és az ezt követő lelkiismeret-furdalás következtében alkalmazott hánytatás vagy hashajtás egyszerre jelentkeznek. A tünetek velejárója az izomvesztés, az általános gyengeség, vagy a súlyos kiszáradás, ami erősen megviseli a vesét.
A nyilvánvaló egészségügyi kockázatok mellett az étkezési zavarok a mentális egészségre is kihatnak. Önmagában súlyos, hogy önértékelési problémát okoz, még rosszabb esetben már eleve meglévőt erősít fel. Ezen túl azonban alattomos módon sok páciensnél azt tapasztalta Wooten, hogy beépül az énképbe. Ha pedig hozzászokik valaki az étkezési zavarokhoz és a személyiségének részévé válik, már sokkal nehezebb a kilábalás belőle.
Külön probléma, hogy a homofóbiának ebben (is) szerepe van. A kívülről érkező negatív reakciók sok meleg férfit arra ösztönöznek, hogy megpróbálják a társadalmi normák és szépségideálok szerint elvárt testet elérni, ezzel pedig kiváltani a környezet elismerését.
