Temesvári Csaba séffel már találkozhattatok idén a lap hasábjain, akkor arról mesélt, hogy miért a főzés lett a szenvedélye, illetve, hogy milyen nagy utat járt be a Náncsi nénitől a világ tájain keresztül és Magyarországon belül, sőt Budapesten belül is a romkocsmák, lakáséttermek és számos más kísérleten át a Hoppáig. Egyik üzlete sem volt egyforma: minden helynek megálmodta a maga küllemét, és csupán sajátságos ízvilágát hurcolta magával egyik helyről a másikra. A Kertész utcában 20 éve mozog otthonosan, és ennek köszönhetően egy elég régi bútordarabjává vált a 7. kerületnek.
Most egy kis lokállal, a Hoppával kapcsolatban keresett meg minket, ami egy egészen furcsa koncepcióban működik. „Úgy leszek nyitva, hogy nem leszek nyitva” – mondta. A történet tavaly novemberben, péntek 13-án kezdődött, amikor Márton-napi borvacsorát adott ezen a helyen. Mint az lenni szokott, a vendégek dicsérték, és nem csak a főztjét, hanem őszinte igyekezetét és szemének csillogását is. Majd az étkezés végeztével elárult egy titkot: mosogatás után bezárja a boltot. Ekkor mindenki felállt, és tapsolva köszönték meg munkáját és a mindenkori szíves vendéglátását. Azóta csak ilyen kis csoportos, zártkörű, időszakos helyeken főz, és ebben leli most örömét, ennek a hangulatát akarja magáénak. „Szívesen vagyok itt akár két emberért is”.
Elkövetkező nagyobb szabású rendezvényei a jövőre nézve a Halloween, Szent András ünnepe, a Márton-nap, az advent, a karácsony, a Szilveszter és az Újév, a Vízkereszt lesznek, de tart borvacsorát, disznóvágást és farsangot is. Ezen felül „nem kell, hogy születésnap legyen, aktualitás mindig van”, mert lássuk be, sokszor van olyan, hogy csak úgy enne valamit az ember. „Az elmúlt két hétben szándékosan jelentem meg számos helyen, hogy találkozzak az ismerőseimmel, mert senkit nem fogok telefonon elhívni. Csak jeleztem, hogy mi a tervem. Így van az, hogy rengeteg barátom, akik már ismerik a főztömet, boldogan jönnek.” Alapvetően tehát válogatott vendégeinek főz, akik végül is nem kiválasztott emberek, hanem ők igazodtak a séf konyhájához. Semmilyen eredetiség nincs ebben, mert csinálja ezt más is – egy kicsit az „über” mintájára épülő vendéglátás ez. Megrendelheted, el is hozhatod, meg ott valakinél „Kovácséknál helyben megeheted, amit aznap Kovácsné főzött”, és ebben ez a szép.
Minden nap más és más ételek lesznek (ez alól kivételek lesznek a megrendelt események, privát partik), egyfajta adott napi étlapot kell elképzelni, de nem napi menüt, hiszen azért annál jóval szélesebb a választék. „Minden nap azt főzök, amihez kedvem van. Ezt franciául a ’menu confiance’. A színházban sem kívánjuk a Bánk bán közepén a Mágnás Miskát!”
És hogy mitől Hoppá a Hoppá? Nagyon egyszerű, mégis, ha belegondolunk, elég nehezen található olyan szó, amely a világ összes nyelvén ugyanazt jelenti. Hát akkor Hoppá!
Szerző: Horváth Gyula Antal
Hoppá
1073 Budapest, Kertész utca 46.
