Sosem merült fel bennem, hogy egy esetleges kudarc miatt abbahagynám – interjú Kállai-Kiss Zsófival

Kállai-Kiss Zsófi tavaly ősszel, X-Faktoros szereplése révén vált országosan ismertté. A sokoldalú énekesnő a színház világából cseppent a revüzés és a tehetségkutató show-k forgatagába, de tudatosan sikerült elkerülnie, hogy bekebelezze a sztárcsináló gépezet. Nekünk most elárulta, hogyan talált rá saját útjára, egyéniségére, és hogy mi kell ahhoz, hogy egy fiatal tehetség érvényesülni tudjon a hazai zenei életben.

Fotó: Csányi Pisti, Haj: Baranyai László, hair stylist

Humen: Egy cikkben azt olvastam rólad, hogy dühből tanultál meg énekelni. Igaz ez?

Kállai-Kiss Zsófi: Kiskoromtól fogva színházzal foglalkoztam és rettenetesen zavart, hogy semmilyen énekes produkcióban sem tudtam részt venni. Általános iskolában volt egy karácsonyi akció, CD-t lehetett készíteni néhány ünnepi dallal, amit nagy lelkesen megcsináltam a szüleimnek. Amikor meghallgatták, viccesen megjegyezték, hogy kicsim, ez nagyon aranyos, de maradj inkább a színháznál. Ez adta meg a lökést, hogy most már muszáj lesz nekirugaszkodnom az énektanulásnak, de nem haragból vagy indulatból döntöttem így.

Humen: Gondoltad volna valaha, hogy egyszer ez lesz az életed?

K-K. ZS.: Dehogyis. Amikor karaoke-bulikban mondogatták nekem a többiek, hogy milyen jó hangom van, nem hittem el, annyira belém ivódott az, hogy én nem tudok énekelni. Az első X-Faktor alatt – amelyre apáék neveztek be – szerettem bele igazán az éneklésbe és akkor határoztam el, hogy ki is tartok mellette.

Humen: Kétszer is indultál a tehetségkutatón. Másodszorra Horányi Julival párbajozva estél ki. Mi volt számodra a show legnagyobb tanulsága?

K-K. ZS.: Az sosem merült fel bennem, hogy egy esetleges kudarc miatt abbahagynám. Úgy gondoltam, ha eljutok az élő show-ig, azt sokáig tudom vinni. Szerencsétlen helyzet volt, amikor Julival kellett párbajoznunk. Úgy érzem, én mindent megtettem. Talán az a tanulság, hogy már ideje volt megtalálnom a saját személyiségemet, a saját utamat, a saját zenémet.

Humen: Hogyan sikerült rátalálnod arra, ami igazán te vagy?

K-K. ZS.: Tisztáztam magamban, hány éves vagyok, hol tartok, mik a lehetőségeim. Mindent elengedtem az életemből, ami visszafogott és amitől nem éreztem jól magam. Azokra a dolgokra koncentrálok, amik előrevisznek, nem a szakmai és piaci elvárásokon görcsölök. Ha az ember jóban van magával lelkileg, megtalálja az egyéniségét.

Fotó: Csányi Pisti, Haj: Baranyai László, hair stylist

Humen: És mi az, ami neked most jól esik, amiben jól érzed magad?

K-K. ZS.: Az, hogy a saját zenémet csinálhatom. Mindig az elvárásokkal foglalkoztam, de ezt megelégeltem. Most Oláh Ibolyával dolgozom együtt, nemrég pedig megismerkedtem egy intézetis kislánnyal, aki zseniális szövegeket ír. Az ő egyik versét fogom megzenésíteni, kicsit slam poetry-s irányban.

Humen: Mi az a stílus, ami igazán közel áll hozzád?

K-K. ZS.: Ha hazai pályáról beszélünk, egyértelműen a prozódikus dalok, amelyeknek értelmük, tartalmuk van. Ezekkel a tizenévesektől kezdve az aggastyánokig mindenki tud azonosulni, mert mind megéltünk már olyan élethelyzeteket, amiről szólnak. Nekem annyi a dolgom, hogy a jól megírt dalt jól előadjam.

Humen: Külföldön nem tennél egy próbát?

K-K. ZS.: Azért nem gondolkodtam benne, mert én nem vagyok egy Whitney Houston-féle, a jó értelemben agyontechnikázott énekesnő, aki akkorákat énekel, hogy leszakad a plafon. Nekem az előadói vénám erős, így a magyar emberekhez tudok szólni, hozzájuk tudok eljutni. Úgy érzem, nekem itt van feladatom.

Humen: Hogy viselted, amikor az X-Faktor révén belekerültél a média sztárcsináló gépezetébe?

K-K. ZS.: Nehezen. A bulvársajtót elsősorban az érdekli, hogyan voltam felöltözve, fogytam-e, más lett-e a frizurám. De próbálok mindent a helyén kezelni és felhasználni arra, ami nekem jó és fontos. Az a sikeres előadó, aki tudja magát termékként kezelni és menedzselni. Lehet miatta dühöngeni és a falat verni, de el is lehet fogadni és csinálni. Csak ez azért kockázatos, mert mi a lelkünkkel dolgozunk, a testünkkel, a fizikumunkkal, imidzset kell kialakítanunk. Ez nagyon nehéz, főleg egy olyan személyiségnek, aki olyan makacs és önfejű, mint én.

Fotó: Csányi Pisti, Haj: Baranyai László, hair stylist

Humen: Évekig voltál az Orfeum rendszeres fellépője. Dívának tartod magad?

K-K. ZS.: Nem, ott egyszerűen ez volt a szerepköröm. Kiskorom óta érdekelt a revüzés, a zenés-táncos produkciók, ezekben viszont egyetlen női szerep van: a díváé. Attól függetlenül, hogy szeretek nőiesen kinézni, én inkább a mezítlábas típus vagyok.

Humen: Hogy látod, a fiatal tehetségeknek milyen lehetőségeik vannak a befutáshoz a magyar könnyűzenei életben?

K-K. ZS.: Nagyon nehéz elindulni, de nemcsak itthon, mindenütt. Pici az ország, pici a piac, kevés a lehetőség. Az embereknek párizsira kell a pénz, nem koncertjegyre. Ahhoz képest, hogy a ’60-as, ’70-es években egy Ki mit tud?-on nem volt ciki elindulni, mert egy remek esély volt a bemutatkozásra, minket rettenetesen rágnak az X-Faktoros szereplés miatt. Pedig a 21. században nincs más olyan lehetőség, ami rövid idő alatt ekkora népszerűséget kínál. Szerintem az énektudás 20 százalékot számít, kell mondjuk 30 százaléknyi szerencse is, de a többi mind az előadói készségről, a kompromisszumkészségről, az üzleti érzékről és az emberi kapcsolatokról szól.

Szerző: Dömötör Nikolett