Annak ellenére, hogy Budapest manapság már rengeteg kiváló étteremmel rendelkezik, számomra mindig kihívás, ha egy tökéletes randira keresek éttermet, vagy esetleg évfordulóra, valamilyen ünnep alkalmával szeretnék valakit elkápráztatni. A feladat nem egyszerű, hiszen hiába vannak kedvenceink, és hiába tudunk felsorolni négy-öt helyet, ahova szívesen járunk, de nem biztos, hogy a randipartnerünket is ezekre a helyekre szeretnénk első alkalommal elvinni.
Egy első randis helyszín esetében ugyanis nagyon körültekintőnek kell lennünk, hiszen oda kell figyelnünk arra, hogy a másiknak milyen típusú helyek jönnek be, milyen ételeket szeret, vagy éppen mi az, amit egyáltalán nem eszik. Azt gondolom, az első közös vacsorának mindenképpen jól kell sikerülnie, hiszen elég intim, amikor közösen vacsorázunk valakivel. Gondoljatok csak bele, hogy ilyenkor nagyon sok mindent látunk a másikból, az étkezési szokásaiból, hogyan mozog, hogyan használja az evőeszközöket.
Megmondom őszintén, hogy én már ábrándultam ki fiúból randin, amikor elmentünk vacsorázni.
Egy közösen elfogyasztott vacsorából, a bensőséges pillanatokból, a vacsora közbeni beszélgetésekből pedig egy igazán szép este tud kerekedni, aminek a folytatása ezután már csak rajtunk múlik.
Most egy ilyen randira vagy évfordulóra, esetleg ünneplésre tökéletes helyszínt szeretnék bemutatni nektek. Az 1982-ben, a Budai Várban a város első privát kávézójaként megnyitott Pierrot az egyik legjobb választás. A 13. századi épületben elhelyezkedő étterem elegáns, de mégsem túl feszengős és hivalkodó, romantikus környezete engem azonnal megfogott.
Belépve az étterembe, és a bejárat mellett meglátva a zongorát, először az az érzés fogott el, hogy a Pierrot egy nagyon komoly és protokolláris hely, viszont ez az érzés továbbhaladva hamar eloszlott. A zongora egyébként nem csupán dizájnelemként szolgál, hanem esténként a vacsoránk mellé élőzenét is szolgáltatnak. Hát kell ennél romantikusabb?
A Pierrot vörös bőrrel bevont székei pedig megadják az étteremnek azt a szexi hangulatot, amitől igazán vonzó tud lenni, és amelyben feloldódik a komolysága .
Sosem szerettem azokat az éttermeket, ahol sok oldalas étlapról lehet rendelni, mert a bőség zavarában sosem tudok választani, és így mindig valami klasszikusabb étel mellett döntök. A Pierrot étlapja letisztult és egyszerű, ugyanis egyetlen oldalból áll, ami mellé érkezik a kéthetente változó táblás ajánlatuk.
Az étterem konyhája alapvetően az Osztrák–Magyar Monarchia-beli klasszikus konyhára épül, kiegészülve néhány nemzetközi étellel.
Az elmúlt években kezdtem az étkezéseimbe bevezetni az előételt is, bár ezt legtöbbször inkább valakivel megosztva, közösen elfogyasztva szeretem. Ennek egyik oka, hogy alapvetően nem tudok sokat enni, a másik pedig, hogy a másikkal megosztott ételnek is megvan a varázsa, és van benne valami szexi, amikor együtt élvezitek a finom falatokat. Jó látni, hogy ez most már Magyarországon se tabu téma és egyre több ember számára természetes szokás.
A választásom ezúttal egyrészt a klasszikus juhtúróból készült körözöttre esett, amit sült paprikával és csicsóka chipsszel szolgálnak fel. A másik választásom, a kacsamáj – ami nálam már klasszikus előételnek számít – a Pierrot-ban pástétom, mini brióssal tálalt roston kacsamáj, brülé és gyümölcs chutney kompozícióban érkezik, tehát rögtön több változatát is megkóstolhatjuk.
A főtétellel – mint szinte mindig – most is bajban voltam, ugyanis legyen bármilyen szűk a választék, biztos, hogy két étel marad a listámon, amelyek közül választanom kell. Most se volt ez másképp, de végül a rákpaprikással és vajas-túrós derelyével tálalt fogasfilé, valamint az almás káposztasalátával körített, levelestésztában sült kacsacomb közül a fogasra esett a választásom. Ennek egyik oka, hogy az előételek között már volt kacsa, továbbá a garnélarák a kedvencem, így amennyiben van olyan étel egy hely étlapján, ami garnélával készül, akkor az nem maradhat ki.
A kíváncsiság is hajtott, hogy egyrészt a klasszikus fogasfiléhez hogyan tud párosulni a paprikás rák, valamint milyen is lehet köretként egy túróval töltött derelye. Utólag annyit mondok, ha szeretitek a halat, és a klasszikus ízeket vegyítve valami újjal, akkor ezt mindenképpen ki kell próbálnotok.
A ropogósra sült bőrű, krémesen omlós húsú fogas mellé a klasszikus harcsapaprikásra emlékeztető ízvilágú garnéla az egyik legjobb párosítás, amit a túróval töltött derelyetészta csak tetézni tudott.
A desszertet az előételhez hasonlóan már csak megosztásos alapon tudtam elfogyasztani, ezért közösen rendeltük a meggyes panna cottát diófagylalttal.
Az ételek mellett fontos megemlítenem a Pierrot borválasztékát, amely az étlappal ellentétben nem pár tételt, hanem több mint százféle bort tartalmaz. A magyar borvidékek borai mellett olyan különlegességek közül is választhatunk, mint például a volt Osztrák–Magyar Monarchia bortermő vidékeiről származó tételek, így szerepel a borlapon osztrák, szerb, szlovák, román tétel is. Aki pedig távolabbi vizekre szeretne evezni, annak ajánlom, hogy próbálja ki az új-zélandi borok egyikét.
Akit pedig a fentiek – vagy én – még nem győztek meg eléggé, annak csak annyit tudok mondani, hogy a Pierrot nem egy egyszerű évfordulós vagy randihely, hanem egy olyan étterem, ahol még a filmsztárok is megfordulnak. Hogy kik, arról az étterem falán lévő fotók és aláírások árulkodnak.
Erdei Zsolt
