Valószínűleg tíz-húsz évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor egy nyíltan meleg férfi ilyen esélyekkel indulhat az Amerikai Egyesült Államok elnöki címéért.
A politikai életben jelen lévő LMBTQ-közösség reprezentációjának hiánya tette történelmivé a napot, amikor Pete Buttigieg egy az elnökjelöltségéről szóló rendezvényen megcsókolta férjét a közönség szeme láttára – számol be róla a Mashable. Az esemény után Houston 62 éves polgármestere, Annise Parker bevallotta, nem gondolta volna, hogy valaha az életben szemtanúja lehet ehhez hasonlónak.
Ezen nem is kell meglepődnünk, hiszen pár évvel ezelőtt, mielőtt még az azonos neműek házasságát legalizálták volna az Egyesült Államokban, senki sem gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet majd egy napon.
Elég végignézni az Amerikai Egyesült Államok elnökein, és máris megértjük, miért volt ez a csók hatalmas lépés az USA történetében. A nyolcvanas években, az AIDS krízis idején, Ronald Reagan igazán közömbösen állt a történtekhez. Orvosok is írtak neki levelet, felvilágosították arról, hogy az emberek haldokolnak, és senki nem tesz értük semmit. Arra kérték az elnököt, támogassa a kutatókat, akik megtalálhatnák a gyógyírt. Ám sem Reagan, sem az akkori first lady nem próbálta orvosolni a problémát.
Később 1988-ban a demokraták elnökjelöltje, Michael Dukakis kijelentette, hogy a heteroszexuális szülők jobbak a gyermeknevelésben. Szerinte ugyanis az a legjobb a gyermekeknek, ha olyan háztartásban nőnek fel, ahol egy anya, egy apa és más gyerekek vannak. Ez azonban talán eltörpül George Bush hírhedt válasza mellett, melyet az AIDS krízis idején fogalmazott meg:
„Ez az egyik olyan betegség, amelynél igenis számít a magatartás, az emberek viselkedése. Éppen ezért azt mondom, hogy változtassatok a magatartásotokon. Ha a magatartásotok AIDS-hez vezet, akkor változtassatok rajta!”
Bush szavai beleégtek az LMBTQ-közösség emlékezetébe. Szerinte az AIDS egy személyes betegség volt, amit a meleg közösség erkölcsi bukásának nevezett. A problémát nem az orvosi ellátásban, hanem a melegekben látta.
Bár Bill Clinton visszafogottabban válogatta meg szavait, amikor az LMBTQ-közösségről beszélt, ő volt az, aki 1996-ban megerősítette a törvényt, mely kimondta: a házasság csakis egy férfi és egy nő között jöhet létre. Clinton volt a felelős azért is, hogy csak azok a meleg katonák maradhattak a hadsereg kötelékében, akik nem vállalták fel nyíltan magukat. Ez talán emlékeztet is minket a jelenlegi elnök, Donald Trump intézkedésére, aki kitiltotta a transznemű katonákat a hadseregből, összességében pedig eddig 101 támadást indított az LMBTQ-közösség ellen.
Talán egyeseknek Pete Buttigieg nem eléggé queer, de az Amerikai Egyesült Államokban talán eddigi legjobb esélye lehetne az LMBTQ-közösségnek. Egyben a választók felé a legbiztonságosabb reprezentációja a melegeknek: fehér, művelt, veterán katona, családcentrikus és vallásos. Sokak számára ez a csók sem jelentett sokat, de ha már nem kapjuk fel a fejünket az ilyen hírek hallatán, talán az is a közelgő változást jelenti, és a reményt egy elfogadóbb világ eljövetelére.
