Életmód

Mit jelent az LMBTQ-ban a „közösség” szó?

Régi visszatérő újságíróként önjelölt megmondóemberként új, havi rovattal jelentkezem, hogy szórakoztatva pálcát törjek, és feltartsam azt a bizonyos görbe tükröt, miközben remélem, hogy szubjektív véleményem egyezik kegyed világnézetével. Vagy ha nem, most hátha sikerül kicsit formálni.

Micsoda antré, már szállok is le a magas lóról. Nem tudom, honnan ez a nagy arc, pedig a spanyolviaszhoz sincs sok közöm. Viszont az LMBTQ közösséghez van, még akkor is, ha semelyik betű alá nem tartozom, ehhez a bizonyos közösséghez meg pláne nem.

Tök jó, hogy így van pár egyesület meg ember, aki próbál tenni valamit, de amúgy minek? Ennek az országnak? Ezeknek az embereknek? Szuper, csak engem hagyjatok ki belőle. Tök jól elvagyok a magam kis világában, engem ez nem érdekel. És ha már itt tartunk, az örökbefogadás sem érdekel, hiszen úgyse lesz gyerekem. Nekem? Ugyan, én örök fiatal maradok, aki minden hétvégén a poptól a technóig beleveti magát a budapesti éjszakába, miközben csak az számít, hogy egy újabb turistát összekukázzak a Grindr-en – még akkor is, ha párkapcsolatban vagyok. Mert a szex nagyon fontos és amúgy is jó stressz-levezető. Egyébként sok barátom van, arcról és közösségi oldalakról ismerem a fél várost, és mindenkiről megvan a véleményem. „Drogos, kis f***ú, aranka, plátói, gyökér, jajj ne, már megint itt van!” És már fel is húztam magam körül egy falat, aminek az ajtajához csak a barátaimnak van kulcsa. A többi ember pedig egész egyszerűen nem érdekel.

 

 

Ismerős a hozzáállás? Tudom, te nem ilyen vagy. De az biztos, hogy aki a komfortzónádon kívül esik, az… így járt, ugye? Mindenkinek nehéz az élete. Neked sem könnyű, miért kelljen más problémáival is foglalkoznod, esetleg kiállni a másikért, a másik mellett? Van elég bajod. Ja, és nem vagy LMBTQ. Egy egyszerű meleg srác vagy, akit hagyjon békén a buzipropaganda és btw, senki ne nyilatkozzon a nevemben, hogy LMBTQ emberek így meg úgy… Hiszen ez egy nem létező közösség! Hol a havi taggyűlés? Miért érzi felhatalmazva magát bárki, hogy a nevemben felszólaljon az LMBTQ közösségről? Ne más döntse el, hogy nekem mi a jó.

Engem szuper emberek vesznek körül, kijövök a kollégáimmal, van pénzem ruházkodni és enni, szórakozni és utazni… Őszintén szólva, nem érzem magam elnyomva. Miért kelljen nekem bármit is tennem? Elmenni egy tüntetésre vagy felszólalni egy társaságban, akár a munkahelyen vagy az utcán, ha hallom, hogy valaki buzizik?

Figyelj, papa, nem kell. Az se baj, ha nem követsz fórumokat és nem kell kommenthuszárként kardoskodni a Facebookon sem. De egy dolgot ne felejts el, kérlek. Bármennyire hiszed, hogy neked nagyon jó, és bármennyire jól érzed magad a kis buborékodban, attól még része vagy ennek a kisebbségnek. Egy elnyomott kisebbségnek, aminek 2020 hajnalán is negatív a jövőképe, mégpedig azért, mert te képtelen voltál valaha is kiállni a magadfajtáért, vagy megérteni, hogy ez most tényleg rólad szól. Nincs „idősebb generáció hibája”, meg „majd a fiatalabb generáció”. Te vagy az a generáció, akinek változtatnia kell, és ennek a legelső lépése, ha a hozzáállásodon változtatsz. Ezt jelenti a közösség szó az LMBTQ-ban.

Idén volt 50 éve, mégis sokszor elfelejtjük, hogy az a bizonyos Stonewall-lázadás is azzal kezdődött, hogy LMBTQ emberek (egész pontosan travik, feminin és izmos fiúk, férfias és csajos leszbikusokkal, valamint prostikkal) gyakorlatilag összeverték az őket vegzáló rendőröket New Yorkban. Összefogtak és kiálltak magukért – együtt, közösen. Ez volt mindennek az alapja. Innen indult az a mozgalom, ami a világ fejlettebb országaiban lehetővé tette, hogy melegbárok nyíljanak, és fejlődött egészen odáig, hogy néhol már legális a házasságkötés azonos neműek számára. Bizonyos jogokkal te is rendelkezel, amiket olyan emberek harcoltak ki, akikkel ma nem tudsz azonosulni, sőt sok esetben lenézed őket. Mi több, a pride-ot sem támogatod és egyetértesz, hogy ez csak provokálás. Nem gondolod, hogy egy kicsit hálával tartozol a felmenőidnek? Félrenézel, ha travikat látsz, és helyettük szégyelled, hogy egy színpadon női ruhába öltöztek?

Látod, ez itt a gond. A hozzáállás. Londonban, ha kiderül rólad, hogy meleg vagy, az emberek igen jelentős része úgy kezeli, mintha azt mondanád, hogy én balkezes vagyok, nem pedig jobb. Nem fog a társadalom kézen állva tapsolni, hogy „yeeess guuurl”, de emberszámba vesznek, mert ember vagy. Ne gondoljuk, hogy ott nem léteznek homofóbok, viszont az emberek megtanultak kiállni magukért és a másikért. Nekünk is ez a dolgunk itthon. Így lesz egy közös világnézetből közösség.

Molnár Viktor

 

Previous post

Jennifer Aniston a kamerák előtt csókolózott Ellen DeGeneresszel

Next post

Irodalommal fűszerezve érkezik Budapest legizgalmasabb Márton-napi borfesztiválja