Kényszer, érdek, ösztönélet – Szerényi Szabolcs: Éhség

Szerényi Szabolcs, a Kreatív magazin főszerkesztő-helyettese a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) alkotói pályázatának második helyezettje lett próza kategóriában, ennek útján jelent meg első novelláskötete Éhség címmel. A 17 történetben bizarrabbnál bizarrabb figurákkal találkozhatunk, akiket természetesen a címben is jelzett éhség köt össze – az persze túl egyszerű lenne, ha szereplőink csak hétköznapi étkek után, vagy csak a gyomrukkal vágyakoznának, úgyhogy hamar szokatlan eseményekbe csöppenünk velük együtt.

Az éhség, a vágyakozás meghatározza az életünket. Legyen szó egyszerűen arról, hogy evés nélkül hosszú távon nem tudunk funkcionálni, vagy arról, hogy társaságra, párra, szép és új dolgokra vágyunk, nem tudunk elszakadni tőle. Szerényi Szabolcs kötete sokféle éhséget és vágyat vonultat föl: szereplői nőkre, férfiakra, bódulatra, szabadságra, bosszúra éheznek (vagy szomjaznak), meg vagy át akarnak változni, ki akarnak törni a testi és a társadalmi korlátok közül.

Novelláskötetről lévén szó, különböző hangulatú és stílusú írások váltják egymást, és a valóság talajáról sokszor hirtelen ugrunk bele a mágikus realizmus, sőt, egy kicsit a horror világába. Hiába olvastam el a fülszöveget, valahogy mégis váratlanul ért az első novella egyszerű sztorija után (ami napjaink Kelet-Magyarországában játszódik és leginkább talán Mundruczó Kornél filmjeit idézi) a szürrealizmusba hajló történetek sora. Persze, nem muszáj a novellákat sorban olvasni, de ha így teszünk, akkor számítsunk arra, hogy az egyik pillanatban még hétköznapi emberek hétköznapi drámáival találkozunk, a következőben viszont egy férfi fát ültet a testébe, egy másik hallá változik, egy titkos szervezet pedig különböző betegségekben elhunyt emberek szerveit szolgálja fel vacsorára a kiváltságosoknak, akik így remélnek védelmet a gyilkos kóroktól.

Happy endekre és pozitív kicsengésre ne számítsunk; néhány boldog vagy elégedettséggel teli pillanattól eltekintve a szereplők tele vannak kiábrándultsággal, csalódottsággal, bánattal és elégedetlenséggel. Szexuális értelemben vett vágy, düh, gyász, perverz kíváncsiság és kétségbeesés motiválja tetteiket; hedonizmusuk és önpusztításuk nem ismer határokat. Saját vágyaik beteljesülése, saját egészségük vagy túlélésük érdekében mindenre képesek; van, akinek a gyilkosság is bagatell.

A szerzőnek 2015 óta jelennek meg művei különféle fórumokon, tehát mondhatjuk, hogy kezdő íróról beszélünk. Némelyik történetre – a sok frappáns megoldás mellett – épp emiatt még jellemző egy kicsit a túlírás, ami szigorúbb szerkesztéssel elkerülhető. (Itt jegyezném meg, ha már a könyvkiadási szempontoknál járunk, hogy lemondhattak volna a dőlt betűs párbeszédekről, amik nem következetesen vannak így szedve; viszont hatalmas dicséret illeti a figyelemfelkeltő és a kötethez tökéletesen illő borító tervezőjét.)

Fentiek miatt az sem meglepő, hogy a legtöbb történet esetében nagyon erősen érződik, hogy kik lehettek hatással a szerzőre, ami egyáltalán nem baj – egy idő után szinte jó játéknak tűnt végiggondolni, hogy ki adhatta az ihletet, ami érdekes dimenziót adott az olvasáshoz. Szerényi kritikusai közül sokan Bret Easton Ellis-t emlegetik a szürreálisan véres részletek miatt, de nem kell Amerikáig menni, hogy felfedezzük a forrásokat, amelyek közül egy párat maga a szerző tár fel. Az egyik története Kafka Átváltozására rímel, egy másik Pálfy György Taxidermiájából táplálkozik. Lehet, hogy nem feltétlenül volt tudatos, de nagyon erős hasonlóságot vélek felfedezni Bartók Imre apokaliptikus trilógiájával is (A patkány éve, A nyúl éve, A kecske éve).

A valósághoz jobban kötődő sztorikban – nyilván egy fiktív szűrőn át bemutatva, de – benne vannak Szerényi saját élettapasztalatai és a „kis magyar valóság” szeletei: kezdve a már említett kezdő novellával, ami szülőhelyén, a Nyírségben játszódik, a budapesti éjszakában mulatozó sajtósok „kalandjain” keresztül a Nyugati aluljáró transzvesztita prostituáltjáig. Talán éppen a személyesség miatt éreztem azt, hogy ezekben a novellákban sejlik fel sokkal erőteljesebben Szerényi egyéni hangja. A stílusa tehát még érlelődik, de egyértelműen nagy potenciál van benne, és nagyon sok egyedi ötlete van, amiket kiválóan csattanós formában bont ki, ezért mindenképpen érdemes neki adni egy esélyt.