Augusztus 13. és 19. között egy hétre különös, elvarázsolt hely lesz az amúgy is gyakran ékszerdobozként emlegetett Kaposvár. A nyári nemzetközi kamarazenei fesztiválon, a Kaposfesten a zene ereje megérinti a közönséget, akik olyan intim viszonyba kerülnek a viszonylag kis térben játszó művészekkel, hogy szinte együtt élnek, együtt lélegeznek velük.
A siker titka egyrészről biztosan ez a közelség, másrészről pedig az a nagy adag profizmus, amivel a meghívott világklasszisok és a világhír küszöbén álló ifjú tehetségek elkápráztatnak minket. A hallgatóság odavan értük, egymásra figyelésük, harmóniájuk és karizmájuk mindenkinek kivédhetetlenül pozitív impulzusokat ad. Összhangjuk annyira magával ragadóan teljes, hogy nemcsak cinkos összekacsintásokat és mosolyokat csíphetünk el a nézőtérről, de sokszor még levegőt is egyszerre vesznek. Együtt mozdulnak, együtt rezdülnek – nem is játszanak, inkább élik a darabot. A lehető legnagyobb természetességgel lehet hozzájuk szólni, beülni a próbáikra vagy akár együtt vacsorázni velük, hallgatva a Kapos Hotelben bazseváló cigánymuzsikusok csodálatos játékát.
A Kaposfest vezetőségében tavaly fontos személyi változás történt: a fesztivál házigazdáját és egyben megálmodóját, Kokas Katalint öt év után Baráti Kristóf hegedű- és Várdai István csellóművész váltotta. Az átadás olyan hirtelen történt, hogy a két művésznek mindössze néhány hónapja maradt a programok és a repertoár összeállítására, de minden kétséget kizáróan hiba nélkül megoldották ezt a nem épp rizikómentes feladatot. Bolyki György fesztiváligazgató elmondta, hogy az idei rendezvénysorozatra a bérletvásárlók nagy része már tavaly, gyakorlatilag látatlanban lefoglalta a székeit a Szivárvány Palota koncerttermébe. Az, hogy minden koncert teltházzal megy, hatalmas bizalmat feltételez a közönség részéről, ami nyilvánvalóan jóleső és pozitív visszaigazolás a szervezők felé – meg is tesznek mindent, hogy ne okozzanak csalódást.
Várdai István elmondta: kiemelkedően fontos céljuk, hogy minden évben egy-egy újabb merítést mutathassanak meg a magyar és nemzetközi zenei élet azon kiemelkedő muzsikusainak sorából, akik itthon talán még kevésbé ismertek, viszont külföldön már annál inkább. Egy másik szempont, hogy legyen széles a spektrum a művészek életkorát tekintve. A generációkat összekötő híd egyik oldalán a fiatal csellista, Anastasia Kobekina áll, a másikon pedig Frankl Péter. Közöttük pedig sok nagyszerű művész, mint például Kirill Troussov (hegedű), Nelson Goerner (zongora), Szűcs Máté (brácsa), Néveri Bence (blockflöte) vagy Olli Mustonen, aki amellett, hogy kiváló zongorista, a New York-i Filharmonikusok rezidens zeneszerzője is. A komolyzenei tobzódás mellett társművészeti produkciók is biztosítják a programkínálat színességét: lesznek könnyűzenei koncertek, kiállítások, valamint egy különleges Stradivari-hangszerbemutató, ugyanis négy fellépő művész is olasz mestermunkán játszik.
A fiatalok minél hatékonyabb bevonására is megvan a módszerük: „Minden évben egy adott egyetem diákjai közül meghívunk egy busznyit Kaposvárra, szállást, ellátást és kihagyhatatlan koncertélményeket biztosítunk nekik, majd másnap hazahozzuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy ők egyfajta kovász lesznek a jövő értelmisége számára. Pontosan tudom, hogy a klasszikus zenét nehéz megtanulni szeretni és élvezni, ezért alakítjuk úgy a Kaposfestet, hogy erre ideális alkalmat nyújtson” – mondta el Bolyki György.
A Kaposfest egyhetes örömünnep a javából. Kalandos utazás egy párhuzamos valóságba a zene hullámhosszán, önmagunk felé; megfeledkezés, rácsodálkozás, belemerülés. A nézők és a művészek egymáshoz szelídülnek, megismerik egymást, manír nélkül elegyednek beszédbe. A koncertek után cinkos pillantásokat váltanak a közösen megélt emlékek fölött, odaköszönnek, kezet fognak. Találkoznak. Aki ott volt, pontosan tudja, mire gondolok, aki pedig eddig kihagyta, idén ne fossza meg magát az élménytől!
Dömötör Niki
Fotó: Mózsi Gábor
