Az teljesen világos már egy ideje, hogy a magyar kormány elkezdte másolni a lengyel módit, és a migránsok helyett az LMBTQ közösséget teszi meg új ellenséggé. Durvul a kormányzati kommunikáció, beindult a törvénygyár, a propagandamédia pedig napi szinten szítja a homofób gyűlöletet az online felületein.
Gőzerővel dolgoznak a vidéki közvéleményen is, a Hajdú-Bihari Naplóban – névvel nem vállalt cikkben – épp szerdán írtak a “szexuális szempontból rendellenes emberekről” a szivárványcsaládok és az Európai Unió LMBTQ-stratégiája kapcsán.
Csakhogy amíg egy jóhiszemű szabolcsi nagymamával el lehetett hitetni, hogy rettegjen a migránsoktól, a vasárnapi asztalnál vele szemben ülő, leszbikus unokájától garantáltan nem fog rettegni, akármit darál Dúró Dóra, és akármit ír bele Novák Katalin Varga Judittal karöltve az alaptörvénybe.
Lényegi különbség, hogy itthon az egyháznak és a vallásnak megközelítőleg sincs olyan meghatározó szerepe, mint a másolni próbált Lengyelországban. A lengyelek 93 százaléka katolikus, többségük rendszeresen jár templomba, és hallgat is a homofób üzenetekbe beleálló egyházi vezetőire.
Ezzel a hétköznapok valósága itthon nem mutat hasonlóságot, amikor egy százezres, vallási hagyományaira büszke megyeszékhely belvárosi temploma is alig harmadrészben telik meg a vasárnapi istentiszteleten a koronavírus-járvány előtti időkben, és a jelenlévők többsége az idősek közül kerül ki.
További fontos különbség, hogy a lengyelek más utat jártak be az LMBTQ jogok terén. Náluk a jog ma sem ismeri el az azonos nemű párokat, miközben idehaza már évtizedes a bejegyzett élettársi kapcsolat. Amit ráadásul mára a magyar szélsőjobb is természetesen kezel, még ha ez sokaknak nem is tűnik még fel. Érdemes azonban megnézni a legvonalasabb szélsőjobbos tüntetőkkel készített videót – a 2008-as pride elleni brutális támadás idején elképzelhetetlen lett volna, hogy a szélsőségesek ilyeneket mondjanak egy homofób tüntetésen:
“Nekem gyakorlatilag semmi bajom nincs az LMBTQ-val, megélhetünk mi egymás mellett békességben.”
Az egyházi támogatás ereje tehát itthon nem fogható a lengyelországihoz, a társadalom is nagyságrendekkel toleránsabb az LMBTQ közösséggel, ráadásul ez a kormányzati harc nem illeszkedik az eddigi sormintába. A közvélemény-kutatások ugyanis világosan mutatják, hogy a magyarok fele családnak tartja például a szivárványcsaládokat, nincs tehát olyan méretű támogatás az állami homofóbia mögött, ami már induláskor a kormány javára billentené a mérleget.
Ami azonban a legfontosabb, az a generációs szakadék. Ahogy a világon mindenhol, úgy nálunk is a 14-20 éves korosztály számára már természetes a világ sokszínűsége, amiben az LMBTQ közösséget is természetesen kezelik. Erre pedig a közösségi médiában találunk friss konkrét példát. Amikor tegnap Istenes Bence több ismert személyiség után szintén kiállt a szivárványcsaládok mellett, több tucat gyűlölködő kommentet kapott. Ezekből azonban hiába van rengeteg, a támogató hozzászólásokból is legalább ugyanennyi jutott a Facebookon.
Az Instagramon azonban más a helyet. A főleg a fiatalabb korosztály által használt platformon már egyértelműen a támogató kommentek kerültek túlsúlyba – márpedig közülük sokan 2022-ben első alkalommal fognak szavazni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az évek óta tartó és rengeteg kárt okozó lengyel hadjárat az “LMBTQ-propaganda” ellen csupán annyit tudott felmutatni, hogy az idei elnökválasztás során egy hajszálnyi előnnyel a hatalomban tartotta Andrzej Duda elnököt. Abban biztosak lehetünk, hogy a magyar kormányzati homofóbia óriási károkat fog még okozni, de nincs meg hozzá ugyanaz a bázis, ami miatt a lengyel minta ennyire sikeres lehetett.
