Más-kép rovatunkban ezúttal az Angliában élő Rácz Ágival beszélgettünk, akire Facebook-oldalunkon figyeltünk fel, ahol mindig nagyon aktív és védi a melegeket, ha betámad egy-egy homofób kommentelő. Ági többek között arról mesélt nekünk, milyen a kapcsolata heteróként a melegekkel, miért imádja a londoni Pride-ot és miért érzi úgy, hogy a magyar társadalom melegekhez való hozzáállása jó kétszáz évvel van lemaradva Európától.
Londonban élsz, hogyan kerültél kapcsolatba a Humen magazinnal?
Rácz Ági: Egy kedves ismerősöm által.
Miért érzed fontosnak, hogy kiállj a melegekért, a jogaikért (akár a Facebookon is, egy-egy kommentben)?
R. Á.: Azért tartom fontosnak, mert nagyon sok a meleg barátom és azt látom, hogy sokan, sok helyen egy kalap alá veszik őket akár a terroristákkal, akár a magamutogató (Mónika show-ban szereplő) homoszexuálisokkal, akik igénytelenek, buták és bárkivel bármikor lefekszenek.
Mi az, amivel a homofóbok át tudják lépni nálad a határt? Mikor van az, hogy azt érzed, muszáj reagálnod?
R. Á.: Amikor a melegeket nem ismerik el, lenézik, nem tartják őket embernek, amikor a homoszexualitást betegségként bélyegzik meg. Nagyon sok ilyen van, nem tudom most mindegyiket felsorolni.
Mióta élsz kint, mivel foglalkozol? Mikor és miért döntöttél úgy, hogy Angliában folytatod?
R. Á.: Hat éve élek Angliában, vállalkozó vagyok. 2009-ben döntöttem úgy, hogy elhagyom Magyarországot. Az ok elég összetett volt, de leginkább az állt a háttérben, hogy nem akartam egy olyan országban élni, ahol a gyerekvédelmi törvények gyermek- és családellenesek; ahol, ha nem vagy gazdag, dögölj meg; ahol csak azért bántják és nehezítik meg a gyerekek életét, mert csonka családban nőttek fel; mert szegény vagy stb. Nem akartam egy olyan közösség tagja lenni, ahol olyan emberek vannak, amilyenek jelenleg Magyarországon. Nem bírtam már tovább elviselni a magyar mentalitást, hozzáállást. Tudtam, hogy mennem kell, hogy élni tudjak. Nem is eljöttem Magyarországról, hanem egyenesen elmenekültem.
Tavaly küldtél a Humen magazinnak a londoni Pride-ról képeket. Milyen volt a hangulat?
R. Á.: A londoni Pride… órákig tudnék róla mesélni. Fantasztikus volt a hangulat! Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Felemelő volt, ahogyan a rendőrök, a melegek, a nagyik, a nagypapik, a gyerekek, a szülők együtt ünnepeltek a felvonulókkal. Nem voltak elzárva a felvonulók, de mégsem volt atrocitás. Nyugodtan vállalhatta bárki a kordonon kívül is a nemi identitását, mert az senkit sem érdekelt. Az egész egy nagy ünnep volt. Alig volt kint rendőr – mert egyszerűen nem volt rájuk szükség –, az a néhány pedig készségesen és mosollyal az arcán pózolt a felvonulókkal. Az a látvány és az az érzés, amikor a forgalmat irányító egyenruhás rendőr beleordít a hangosbemondóba, hogy éljen a Pride, és hogy jó szórakozást… még most is a hideg futkos a hátamon az örömtől, ha erre gondolok.
Minden évben kimentek? Magyarországon voltál ilyen eseményen?
R. Á.: Amikor meg tudom oldani, akkor kimegyek, igen. Otthon is voltam anno több Pride-on. Botrány… Először megvertek, nem is kicsit. Csak azért, mert lufikkal a kezemben sétáltam a Pride után. Több skinhead támadt egy időben rám – nagyon bátor tett volt… A következő években már rendőrségi gépjárművekkel védtek minket.
Mennyire van belelátásod a kinti meleg közösségek működésébe? Milyennek érzed az itthoniakhoz képest?
R. Á.: A magyar barátaim 100 százaléka meleg, ahogy az angol barátaim 99 százaléka szintén meleg. Tehát van rálátásom. Ami a közösségeket illeti: a magyar az angolhoz képest nagyjából 200 évet (ha nem többet) van elmaradva. Ez itt Európa, Magyarország meg az őskor.
Szerinted mire lenne szükség ahhoz, hogy pozitívabb irányt vegyen a melegek és a többségi társadalom kapcsolata?
R. Á.: A magyar társadalom részéről totális agycserére. A melegek részéről pedig arra, hogy ne rázzák magukat, ne szenvedjenek feltűnési viszketegségben és sokukra érvényes lehet az, hogy tanuljanak meg viselkedni. Angliában imádom azt, hogy a meleg barátaim bármikor, bárhol megpuszilhatják, átölelhetik egymást, senkit nem érdekel. Számtalanszor fényképeztem már én magam is, amikor meleg párok egymásra borultak. Jó, hogy amikor a barátaimmal vagyok, nekik sem kell titkolózniuk. Imádom, hogy vannak kimondottan meleg kerületek.
Szeretem a melegeket, mert ők az embert látják bennem és nem a nőt. Ha egy meleg azt mondja, hogy csinos vagyok, akkor azt úgy is gondolja, és nem azért mondja, hogy ágyba csaljon… Közel 10 éve van kapcsolatom velük. Megváltoztatták az életemet!
szerző: Dömötör Nikolett
