A nemi erőszak az elmúlt évben egyértelműen központi témája volt mind a magyar, mind a nemzetközi sajtónak. Számos eset került ilyen vagy olyan módon a nyilvánosság elé, ám ezek közös jellemzője, hogy az áldozatok gyakorlatilag kizárólag nők. Természetesen senki sem annyira naiv, hogy azt gondolja, férfiakkal nem történik ilyesmi – vagy hogy éppen meleg férfiakat ne érne ilyen jellegű bántalmazás. De akkor hol vannak ezek az áldozatok?
Jim Hopper, a Harvard pszichológiai előadója a következővel indokolta, hogy miért maradnak a nyilvánosság elől „elrejtve” ezek az esetek: „A túlélő vagy az áldozat olyan kifejezések, amikkel nehéz azonosulni, különösen férfiként. Sok férfi nem akarja áldozatként látni magát, mert az éppen ellentétes azzal, mit jelent igazi férfinak lenni.” Hopper alapító tagja a 1in6 nevű érdekvédelmi szervezetnek is, amely a nemi erőszak áldozatául esett férfiaknak nyújt segítséget.
Steve Lapore, fenti egyesület elnöke szerint az esetek felderítésében az sem jelent könnyebbséget, hogy az áldozatokat sokszor nem veszik komolyan, vagy egyszerűen nem hisznek nekik (hozzá kell tenni, hogy a hatóságok, de akár a családtagok, ismerősök részéről ezzel számos női áldozat is ugyanígy szembesül).
A Huffington Post-nak két olyan fiatalember nyilatkozott , akiket egyetemi éveik során erőszakoltak meg (a történetükről készített videót itt tudjátok megtekinteni). Andrew a Brown-ra jár, urbanisztikát tanul és idén fog végezni. Elsőéves volt, amikor egyetemi tanulmányai hatodik estéjén a kollégium vécéjében megerőszakolta egy ismeretlen hallgató. Másnap, amikor elmesélte a szaktársainak az esetet, úgy adta elő, mintha csak egy kis gyors szexről lett volna szó. Csak akkor realizálta, hogy mi történt vele valójában, amikor – a sors iróniájaként – még aznap részt vett egy nemi erőszakról szóló előadáson.
Hónapokon át nem beszélt az esetről senkinek, ám amikor a kampusznak abba az épületébe kellett színházi próbákra járnia, ahol nap mint nap találkozott támadójával, megváltoztak a dolgok. 2012 februárjában pánikrohamot kapott, és elkezdett terápiára járni, de még nem akart a hatóságokhoz fordulni.
Márciusban azonban kiderült, hogy Andrew-n kívül két másik áldozata is volt már a támadónak: egy Brenton nevű és egy anonim hallgató feljelentést tettek ellene. Ők egyébként rögtön a támadások után az egyetemhez fordultak, ám akkor csak felfüggesztették az erőszakolót. Miután a bírósághoz került az ügy, természetesen Andrew is vallomást tett; a döntéshozatal áprilistól novemberig húzódott, ám végül elbocsátás lett a vége.
Andrew egyébként queer-ként identifikálja magát, és szerinte így még nehezebb helyzetben van: „Az emberek gondolni sem akarnak arra, hogy léteznek queer-ek, így tehát arról sem akarnak beszélni, hogy az ő közösségükben is vannak áldozatai a nemi erőszaknak. Vannak olyanok is, akik szerint a nemi erőszak büntetés a queerségért.”
A másik eset az Amherst Főiskolán történt. Az intézmény neve ismerős lehet Trey Malone esete kapcsán, aki ugyancsak ide járt, nemi erőszak áldozata lett és 2012 júniusában öngyilkosságot követett el. A Huffington Post-nak nyilatkozó másik áldozat – nevezzük most Eric-nek – Malone egyik barátja volt. Eric szintén elsőéves volt, amikor kollégiumi szobatársa kéretlenül bemászott az ágyába és megerőszakolta. A fiatalember azonnal az egyetemi vezetéshez fordult, ám miután nem távolították el az intézményből az erőszaktevőt, öngyilkosságot kísérelt meg, majd pedig otthagyta az egyetemet.
Eric azóta a hadseregben dolgozik mérnökként, és pozitívan tekint a jövőbe, de az események súlya még mindig nyomja a vállát, a szó szoros értelmében is. A vele készített interjúban Emma Sulkowicz Carry That Weight nevű akciójára utalt: a lány úgy döntött, addig hordozza a matracát az egyetemi kampuszon, amíg ki nem rúgják a hallgatót, aki megerőszakolta. Eric esetében ez egy kicsit máshogy néz ki: „A súly cipelését én fizikai értelemben képzelem el. Elég sokat híztam azóta, és ez részben szándékos volt. Jobban biztonságban érzem magam most, hogy nagyobb darab vagyok és ezért kevésbé tekintenek rám szexuális tárgyként. Tanulni akarok, befejezni az egyetemet, és jó akarok lenni a szakmámban. De vonzó nem akarok lenni.” Ez a védekezési mechanizmus pszichológusok szerint a nemi erőszak áldozataira nemtől függetlenül jellemző.
A 1in6 szervezet neve arra utal, hogy becsléseik szerint minden hatodik amerikai férfit éri valamilyen szexuális bántalmazás élete során – hogy idehaza mennyi lehet ez az arány, arról sajnos a fentiekben felsorolt számos gátló tényező miatt nem sok adatunk van. Az ORFK statisztikái évi 3-4 erőszakos közösülésről és körülbelül 70-100 egyéb esetről (pl. orális szexre kényszerítés) szólnak.
Ne feledjük el, hogy nemi erőszaknak bárki áldozatul eshet, szexualitástól, bőrszíntől, külső megjelenéstől függetlenül – figyeljünk oda egymásra, és végül, de nem utolsósorban: soha ne kényszerítsük a másikat olyasmire, ami akarata ellen való.
Forrás: Huffington Post, Origo
