Április 25. és 27. között első alkalommal kerül megrendezésre a budapesti Toldi moziban a Little Europe Filmfesztivál, amely az elmúlt évek közép-európai filmterméséből válogat. A háromnapos filmfesztivál hat kulturális intézet együttműködésében valósul meg hat játékfilm és két dokumentumfilm levetítésével, célja pedig az egyes nemzetek mentalitásával és filmművészetével kapcsolatos sztereotípiák lerombolása.
A filmek között van szlovák fikciós doku ukrán női börtönről, cseh életrajzi film egy barokk zenszerzőről, illetve egy rapperről, osztrák film egy harcostársa gyilkosa után nyomozó háborús veteránról, fekete-fehér szlovák film egy faluról, román dokumentumfilm a társadalom mentális betegekhez való viszonyulásáról, szlovén film két különböző társadalmi csoportból származó ember egymásra találásáról, valamint egy lengyel film egy Down-szindrómás színészekből álló amatőr társulatról.
A vetítéseket öt alkalommal az alkotókkal való beszélgetés kíséri, de lesz koncert is, a részletes programért érdemes a fesztivál honlapját, Facebook és Instagram oldalát, illetve az egyes kulturális intézetek honlapját felkeresni.
A fesztivál nyitófilmje a román Pipacsmező, amit április 25-én 18 órai kezdettel vetítenek és amit a fesztiválról való tájékoztatás részeként a sajtó képviselőinek is bemutattak. A fesztivál egyik vendége a film rendezője, Eugen Jebelenau, akivel a film után beszélgetés is lesz.
A Pipacsmező két jóbarát találkozásával indul, a Franciaországban élő Hadi látogatóba érkezik Cristihez, és már rögtön a liftben egymásnak esnek. Hadinak csak néhány napja van és szeretne kimozdulni a négy fal közül, de szerelme hajthatatlan, esze ágában sincs kirándulni menni a hegyekbe, ráadásul dolgoznia kell. Cristi ugyanis csendőr, és az este folyamán szolgálatban van. Társaival egy moziba kell menniük, ahol egy leszbikus film vetítését homofóbok zavarják meg és félő, hogy a két társaság egymásnak esik. Nekik kell fenntartaniuk a rendet, és miközben igazoltatják a jelenlévőket, egy korábbi kapcsolata felismeri és számon kéri őt. Cristi elveszti az irányítást a dolgok felett és meggondolatlanságot követ el. Társai megpróbálják menteni a helyzetet, őt magát pedig a kiürített moziterembe száműzik azzal, hogy próbáljon meg nem mutatkozni az egyre türelmetlenebb és zaklatottabb lelkiállapotú tömeg előtt.
A férfire felváltva vigyáznak társai, akikkel beszélgetésbe elegyedik; ezek a beszélgetések adják a cselekmény gerincét, mígnem a szolgálat végeztével visszatér(het) Hadihoz. Cristi csendőrként egy bajtársias, férfias klub tagja, ahol nincs helye a melegeknek, jól tudja ezt ő is, ezért igyekszik meghúzni magát, jól végezni a dolgát és amennyire csak lehet, titokban tartani a magánéletét. Ez a titkolózás ugyanakkor egyre mélyíti a szakadékot közte és a társai közt, ráadásul bizalmatlanságot szül, sokszor érződik a feszültség, vannak olyanok, akik kifejezetten nem kedvelik. Felettese a fiaként bánik vele, ezt néhányan nem nézik jó szemmel, ő pedig valószínűleg úgy van vele, hogy egy esetleges coming outtal őt is és barátait is elárulná. Frusztráló helyzet, amit a film atmoszférája nagyon jól ad vissza.
A megtörtént esetet feldolgozó Pipacsmező a kortárs román mozik legfontosabb stílusjegyeit viseli magán (nem megfeledkezve a rendező franciaországi tanulmányairól), beleértve a dokumentarista jelleget, a szikárságot, a fekete humort, végül, de nem utolsó sorban pedig azt, hogy egyetlen konfliktuson keresztül mutat be egy jelenséget, miközben nem mond ítéletet, nem befolyásol, csak megmutat és meghallgatja a feleket. Látszólag a témába nem illő párbeszédeken és odavetett mondatokon, szavakon keresztül oszt meg velünk gondolatokat, a végeredmény pedig egy, a testiséget javarészt nélkülöző, ízig-vérig LMBTQ+ témájú film egy olyan régióból, ahol a melegek és a társadalom többi tagjának viszonya folyamatos változásban van, de korántsem felhőtlen. Érdekes és tanulságos próbálkozás a jelenség bemutatására, ahogy egy csendőr, vagyis olyasvalaki szemszögéből látjuk a történéseket, aki az állam és a civil társadalom közé ékelődve bír önálló személyiséggel, gondolatokkal és érzésekkel.
Hujber Ádám
