Nyílt levélben coming outolt az egyik legnagyobb angol focicsapat játékosa. A világ legnézettebb labdarúgó-bajnokságának számító Premier League-ben nincs nyíltan meleg vagy biszexuális labdarúgó – ezen pedig a mostani levél sem változtat.
A focista ugyanis úgy érzi, nem áll készen arra, hogy a csapata és a klubvezetés előtt is beszéljen az orientációjáról, ezért névtelen kíván maradni. A levelet ugyanakkor a tragikus sorsú meleg focistáról, Justin Fashanu-ról elnevezett alapítvány mutatta meg a The Sun napilapnak, és ez a szervezet régóta kapcsolatban áll több olyan meleg angol labdarúgóval, aki a coming outra készül.
A nyílt levél teljes szövege:
„Gyerekként mindig is focista akartam lenni. Nem érdekelt, hogy jól tanuljak, a házi feladatok helyett minden szabad percet a labdával töltöttem. Végül kifizetődött. De még most is meg kell csípnem magam, hogy nem álmodok, amikor minden héten kiszaladok a pályára és tízezrek előtt játszok. Ugyanakkor van valami, amiben különbözök a Premier League legtöbb játékosától.
Meleg vagyok.
Még ezt leírni is nagy lépés számomra. Csak a családom és néhány barátom van tisztában az orientációmmal. Nem érzem magam késznek arra, hogy ezt megosszam a csapatommal vagy a menedzseremmel.
Ez pedig nehéz. Életem nagyobb részét ezekkel a srácokkal töltöm, és amikor kilépünk a pályára, egy csapat vagyunk. Mégis, valami belül lehetetlenné teszi számomra, hogy megnyíljak előttük arról, hogyan érzek. Nagyon remélem, hogy hamarosan képes leszek rá.
19 éves korom óta tudom magamról, hogy meleg vagyok. Milyen érzés ilyen életet élni? Nap mint nap totális rémálom. És egyre nagyobb hatással van a mentális egészségemre. Csapdába esve érzem magam, és a félelem, hogy kitudódik rólam az igazság, csak még rosszabbá teszi a dolokat.
És bár a szívem gyakran azt súgja, meg kell tennem, az eszem mindannyiszor ugyanazt mondja: Miért tennék kockára mindent?
Szerencsés vagyok, mert nagyon jó fizetést kapok, van egy jó autóm, a ruhatáram tele designer ruhákkal, és bármit megengedhetek magamnak, hogy megvegyem a családomnak és a barátaimnak.
De ami hiányzik, az egy társ.
Olyan életkorban vagyok, amikor szeretnék párkapcsolatban élni. De a foglalkozásom miatt ehhez extrém magas bizalom kellene a megismerkedésünk első pillanatától fogva. Ezért jelenleg teljesen kerülöm a kapcsolatokat. Őszintén remélem, hamarosan találkozok majd valakivel, akiben majd képes leszek eléggé megbízni.
Az igazság az, hogy egyszerűen nem hiszem, hogy a foci készen áll egy játékos coming outjára. Radikális változások kellenének ahhoz, hogy képesnek érezzem magamat megtenni ezt a lépést.
A Professzionális Labdarúgók Szervezete (Professional Footballers’ Association) kész segíteni az előbújó játékosoknak. És azt is mondják, hogy tanácsadói segítséget és támogatást nyújtanak annak, akinek szüksége van rá.
Csak a lényeg hiányzik. Ha tanácsadásra van szükségem, akkor fogom magam és foglalok magamnak egy időpontot annál, akinél csak akarok. Amire itt szükség lenne, az a szurkolók, a játékosok, a menedzserek, az ügynökök, a klubtulajdonosok felvilágosítása – gyakorlatilag mindenkié, akinek köze van a focihoz.
Ha készülnék megtenni, akkor tudni szeretném, hogy az utam minden lépésén támogatást kapok. Jelenleg nem érzem, hogy így lenne.
Bárcsak nem ilyen életet kellene élnem!
De a valóság az, hogy még hatalmas előítéletesség van a fociban. Számtalan alkalommal hallottam homofób rigmusokat és megjegyzéseket a szurkolóktól, amik nem is irányultak senki ellen. Különös módon nem igazán zavart a meccsek idején, ahhoz túlságosan is a játékra koncentráltam.
De amikor felszállok a repülőre vagy buszra, és van időm gondolkozni, akkor találnak be ezek a megjegyzések. Ahogy a dolgok most állnak, terveim szerint folytatom a játékot addig, amíg képesnek érzem magamat rá, és majd akkor coming outolok, amikor visszavonultam.
Remek volt a múlt hónapban látni Thomas Beattie-t, ahogy felemelte a kezét és elmondta, hogy meleg. De az a helyzet, hogy neki is várnia kellett a visszavonulásáig ahhoz, hogy elmondja, amit tudni akartok.
A focisták túlságosan is félnek, hogy megtegyék ezt a lépést, amíg játszanak. Az elmúlt évtől a Justin Fashanu Foundationtől kaptam támogatást, nem utolsósorban azért, hogy megbirkózzak ennek a helyzetnek a mentális egészségemre gyakorolt hatásával.
Nehéz szavakba foglalni, mennyit segített az alapítvány. Támogatva érzem magam, megértést kapok, ahogy önbizalmat is, hogy nyitottabb és őszintébb legyek, különösen önmagammal szemben. E támogatás nélkül tényleg nem tudom, hol lennék most.
Tudom, mindez elérhet addig a pontig, ahol már lehetetlennek érzem, hogy hazugságban éljek tovább. Ha így lesz, akkor korán visszavonulok és coming outolok. Talán eldobom évek kifizetődő munkáját. De a saját szabadságodat nem lehet pénzben mérni.
És én nem akarok örökké így élni.
Sok sportággal ellentétben a foci világában továbbra is olyan erős a homofóbia, hogy az érintett játékosok – főleg a szurkolók miatt – nem vállalják a nyilvánosságot. Pedig a Watford csapatkapitánya, Troy Deeney szerint minden csapatban van egy meleg vagy biszexuális játékos, de senki sem mer elsőként coming outolni. Deeney úgy véli, hogy az első meleg játékos példáját azonnal tucatnyi fogja követni.
Alig egy hónapja biztosította teljes támogatásáról a Professzionális Labdarúgók Szervezete ( Professional Footballers’ Association, PFA) az előbújást fontolgató meleg focistákat. A szervezet garanciákat is adott arra, hogy a coming out után a támogatáson túl tanácsadói segítséget is nyújtanak.
Évek óta visszatérő téma az Egyesült Királyságban a meleg focisták kérdése, de nem történik igazi előrelépés. 2017-ben még arról szóltak a hírek, hogy húsz meleg játékos egyszerre coming outolna, hogy ezzel törjék meg a focidrukkerek homofóbiáját.
Antoine Griezmann: A meleg focisták továbbra is félnek előbújni
