Biztosan sokan emlékeztek a Balu kapitány kalandjai című mesére, amelyben az árut, embert és igazából bármit elszállító Balu kalandosabbnál kalandosabb dolgokat élt át, amíg a szállítmánnyal célba ért a Vasmacska nevű hidroplánjával. A repülést biztosan nem ennek a mesének a hatására szerettem meg, hiszen inkább elrettenti az embert a repüléstől, mintsem, hogy megszállottja legyen. Viszont a BoyOnGo ázsiai repülős kalandjaihoz nagyon is jól illik a mesében szereplő magán légitársaság neve.
Amikor elhatároztam, hogy egy többrészes sorozatban beszámolok nektek a tavalyi, egy hónapos ázsiai utamról, már akkor terveztem, hogy leírom a repülős élményeimet is. Hiszem, hogy ez hasznos lehet számotokra is, ha az év második felében vagy akár jövőre terveztek egy ázsiai utazást. Mindenekelőtt szeretnék mindenkit előre tájékoztatni, hogy nekem semmilyen pikáns mosdós sztorim nem volt a kilenc repülőút alatt a légiutas-kísérőkkel, ez a cikk most komoly – már amennyire ez elvárható tőlem – tényekre és megállapításokra épülő anyag lesz.
Télikabátról trikóra (Budapest–Bangkok)
Akik olvasták az előző két beszámolót, azok emlékezhetnek, hogy a túrámat Bangkokban kezdtem, majd ott is fejeztem be. A repülőjegyeket – ahogy a szállásokat is – sokszor a legutolsó pillanatban foglaltam le, mert abszolút megtervezetlenül vágtam neki az útnak, de ezt egy percig se bántam meg.
Közvetlen járat hiányában csak átszállással tudtam eljutni Bangkokba, amire most egy új módszert választottam, mégpedig az Ázsiában történő átszállást. Eddig általában egy rövidebb (2-5 órás) utat követően Európában (pl. München, Frankfurt, Isztambul, Párizs) vagy a Közel-Keleten (pl. Doha) szálltam át, most viszont a hosszabb szakaszt követően (9-10 óra) mentem tovább Sanghajból Bangkokba. Utólag bevallom, hogy ha tehetem, soha többet nem választok ilyen opciót, mert egy hosszabb út megtétele után már sokkal nagyobb kínlódás átszállni még egy járatra, mint az izgalom hevében megtenni egy pár órás utat, majd utána egyben letudni egy 10-13 órás repülést.
Budapestről a China Eastern légitársaság leány vállalata, a Shanghai Airlines menetrend szerinti járatával mentem. Ők azok, akikkel ha tehetem, nem utazom többé, és nektek sem ajánlom őket.
Az első probléma ott kezdődött, hogy nem közvetlenül a légitársaság oldalán vettem a jegyet, hanem egy internetes irodánál, így a légitársaság szabályai szerint a honlapjukon nem tudtam semmit sem intézni és nem is voltak hajlandóak segíteni nekem. Segítségre pedig szükségem volt, ugyanis az utazás előtt egy héttel törölték a járatomat, és automatikusan átfoglalták a Budapest–Sanghaj járatot két nappal későbbre, de a Bangkokba tartót elfelejtették módosítani. Telefonálgatások, e-mail váltások után az iroda átfoglalta a második jegyemet is, de ez nem látszott a légitársaság oldalán. Az utazásom előtt egy nappal sikerült végül nagy nehezen a légitársaság londoni irodáján keresztül kideríteni – természetesen a helyi képviselet elérhetőségéről semmi infó nem volt a weboldalukon –, hogy a repülőjegyem már régen egy új foglalási számon szerepel.
A Budapestről induló Boeing 787-9 (Dreamliner) típusú gép az egyik kedvencem, így annak külön örültem, hogy ezzel repülhetek. A gép természetesen tiszta és viszonylag új is volt, ezzel semmilyen probléma nem adódott. Nem úgy a fedélzeti ellátással, ami kritikán aluli volt. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nincsenek óriási elvárásaim, és nem is holmi sznobizmus szól belőlem, hanem ár-érték arányban, a többi légitársaság szolgáltatásaival összehasonlítva írom ezt a véleményt.
A catering minőségét még egy útszéli pecsenyesütő is túlszárnyalja, annyira egyszerű és gyenge volt a kapott étel. A hosszú távú járatokon szinte minden alkalommal iszom alkoholt, ami nekem segít abban, hogy a lehető legtöbbet tudjak aludni az utazás során, vagy éppen szárnyaljon a fantáziám és kreatív munkával töltsem el az időt. Egy korábbi China Eastern-es utazásom után tudtam, hogy ennél a légitársaságnál kizárólag bort szolgálnak fel. Arra viszont nem számítottam, hogy a felszolgálás során légiutas-kísérőnként kizárólag egy palack a készletük és az is csak vörösbor. Természetesen, mire odaértek hozzám, ez a készlet kifogyott, és kérni se kért a hölgy a kollégájától – mert nem volt mit kérni. Persze ez tűnhet tőlem gyerekes hisztinek is, de az már egyáltalán nem volt vicces, amikor a reggelinél közölték, hogy a nem meleg italok közül már csak víz van, és felejtsem el a narancslevet, mert az már a vacsoránál elfogyott.
Ami ennél is szomorúbb volt, hogy amíg a legtöbb légitársaság arra törekszik, hogy minimalizálja a szemetet, addig a Shanghai Airlines járatán mindent eldobható műanyagban szolgálnak fel, az ételhez adott kés és villa pedig abból a tökéletesen vékony műanyagból készült, amit akár két mozdulattal bele tudunk törni az ételbe.
Pozitívumként tudnám említeni, hogy a fedélzeten WiFi-szolgáltatás érhető el, amit sajnos nem tudtam kipróbálni, mert az ingyenes használhatatlan volt, a fizetős verzió regisztrációs oldala pedig kínai nyelven volt csak elérhető.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a cateringet leszámítva különösebb problémám nem volt a légitársasággal, hiszen tiszta és új gépekkel teljesítik a budapesti járatot, viszont azt gondolom, hogy ár-érték arányban abszolút nem éri meg őket választani.
Pontszám: 3/5
Utazás a két kedvenc ázsiai országom között
Pár napos regenerálódás után Bangkokból Tajpejbe mentem, amihez a tajvani magán légitársaság, az EVA Air menetrend szerinti járatát választottam. A légitársaság nagyon sok járatot teljesít napi szinten a két város között, a bécsi indulású Tajpej-járatok egy része is leszáll a thai fővárosban. Az általam foglalt járatot szintén Dreamlinerrel teljesítette a légitársaság, ami számomra ismét külön öröm volt. A székek között úgy éreztem, hogy a szokásosnál – nem fapadosokhoz képest – is nagyobb lábtér volt, és természetesen a gép is makulátlanul tiszta volt, amikor felszálltunk rá.
Az ázsiai „hagyományos” légitársaságoknál nem kérdés, hogy a legrövidebb utak alkalmával is meleg ételt szolgálnak fel, így nem volt ez másképp a kicsit több mint háromórás tajpeji utam alatt sem. Az étellel együtt érkezett egy kávés és egy borospohár is, ami újrafelhasználható műanyagból készült, az ételhez pedig fém evőeszközöket adtak. Üdítőt és bort természetesen az étel mellé, kávét és teát pedig már közvetlenül az ételek felszolgálása után lehetett kérni.
A fedélzeti szórakoztató-rendszerben nem túl sok funkció szerepelt, és a térkép se tűnt használhatónak, de ez engem a legkevésbé sem zavart. Azoknak, akik az utazás alatt is szeretnének szörfölni az interneten, fizetős WiFi-szolgáltatás a teljes utazás alatt elérhető.
Az általam vezetett listán eddig összesen 38 kipróbált légitársaság szerepel, ami annyira soknak nem mondható, viszont bőven elegendő ahhoz, hogy releváns képem legyen az összehasonlításokhoz. Emlékszem, amikor először láttam repülőgép mosdójában különböző testápoló termékeket, akkor kicsit meglepődtem, de valahol ez teljesen normális dolog egy hosszú távú járaton. Ennek a járatnak a mosdója is kellőképpen felszerelt volt, hiszen a (természetesen alapvető) folyékony szappanon kívül légfrissítő, testápoló és arcfrissítő krém is rendelkezésre állt.
Az EVA Air igazából már régóta szerepelt azon légitársaságok között a listámon, amelyeket ki akartam próbálni, hiszen egy ötcsillagos légitársaságot nem hagyhatok ki. Most nyugodt szívvel ajánlom nektek, hogy ha jó áron találtok jegyet, akkor tegyétek le ti is a voksotokat a tajvani cég mellett. Én még biztos ki fogom próbálni egy hosszú távú járaton is.
Pontszám: 5/5
Vietnámi élmények fapadoson és hibriden
Tajpejből úgy mentem tovább Hanoiba, hogy fogalmam se volt, melyik nap utazom tovább, ugyanis különböző megbeszélések és egy rádióinterjú miatt minden nap változott a továbbutazásom dátuma, amit igazából egy percig se bántam, bár az elején kicsit aggódtam, hogy milyen áron találok majd repjegyet. Azt tudni kell, hogy Ázsiában alapvetően a fapadosok esetében nem érvényes az az elv, hogy a jegyárak óriásit emelkednek vagy csökkennek – akciós időszakon kívül értve –, így meglepődve, majd megnyugodva konstatáltam, hogy az árak semmit nem változtak, és így az előző nap megvett jegyért pont annyit fizettem, mint amikor egy hónappal korábban néztem. Valószínűleg ez az óriási kínálatnak is köszönhető, hiszen itt az egyes városok között rengeteg járatot üzemeltetnek a légicégek.
Amikor először megláttam a VietJet Air logóját és felmentem az oldalukra, azt hittem, retró napokat tartanak, és a 90-es évekbeli logójukat hozták vissza a weboldallal együtt. De nem, az egyszerű és kicsit vicces logó és weblap bizony a jelen náluk. Természetesen ez egyáltalán nem zavart, de az elején picit tartottam tőle, hogy ha ilyen a weboldaluk – ami természetesen nem mobiltelefonra optimalizált –, akkor milyen lesz a szolgáltatásuk. Próbálkoztam az applikációs foglalással is, de ott se volt jobb a helyzet. Viszont ez az egy dolog tényleg ne riasszon vissza senkit attól, hogy velük utazzon, mert a szolgáltatásuk ettől függetlenül jó.
A foglalás során bizonyos járatokon – ez valószínűleg a járat hosszától függ – lehet meleg ételt előrendelni egy palack vízzel, aminek az ára szemtelenül alacsony. A Tajpej–Hanoi járatot egy Airbus A321-es géppel teljesítették. A székek között a fapadosoktól már megszokott kisebb lábtér volt ezen a gépen is, ami számomra egyáltalán nem is volt meglepő vagy problémás. Az utazás ideje alatt természetesen biztosított a fedélzeten történő étel- és italvásárlás, amelyet a fiatalos és laza öltözetet viselő légiutas-kísérők szolgálnak fel. Hátrányként tudom említeni viszont, hogy kizárólag készpénzzel lehet fizetni a fedélzeten.
A megelégedettségemet pedig az is bizonyította, hogy a Ho Si Minh-városból Csiangmajba tartó úton is a VietJet Airt választottam.
Pontszám: 4/5
Vietnámon belül egyetlen repülőutam volt, amikor Hanoiból Ho Si Minh-városba mentem a Bamboo Airways menetrend szerinti járatával. A vietnámi startup hibrid légitársaság, csupán a tavalyi évben indult, és egyelőre Vietnámon belül üzemeltet járatokat. Számomra nagyon izgalmasnak tűnt kipróbálni egy szinte teljesen új légitársaság szolgáltatását, ami ráadásul hibrid üzleti modellben (félig fapados, félig hagyományos) üzemel. A járatot egy teljesen új Airbus A321neo típusú géppel utaztam.
Az első meglepetés számomra az volt, hogy volt business osztály is a járaton, továbbá minden szék USB töltővel rendelkezett, és takarót is lehetett kérni az utazás során, amivel még azt a „félfapados” létüket is nagyon gyorsan elfelejttették. A felszállást követően az ételt viszonylag gyorsan felszolgálták, az italkínálatban pedig víz, szénsavas üdítő, kávé és tea szerepel. Plusz pont volt, hogy nedves törlőkendő is járt mindenkinek, ami szintén nem egy fapados légitársaságra jellemző szolgáltatás. Már felszálláskor feltűnt, hogy a személyzetet valószínűleg egy ázsiai modellközvetítő segítségével választották ki, mivel több légiutas-kísérőről alig tudtam levenni a szememet az út során, ami már néha nekem volt kellemetlen, hiszen valószínűleg mindig azt hitték, hogy szeretnék valamit kérni. Ez persze igaz is volt, de azokat a kéréseket ide már nem írnám le.
Ami viszont igazán meglepő volt és nagyon kedves gesztus, hogy a felszállás előtt és a leszállást követően az összes légiutas-kísérő kiállt a gép folyosójára és meghajlással köszönték meg, hogy utazásunkhoz a Bamboo Airways-t választottuk.
Pontszám: 5/5
Újra thai földön
Vietnám után a karácsonyt és az újévet is Thaiföldön töltöttem, először Csiangmajban, majd Phuketen, és végül Bangkokban zártam az utamat, és ezzel együtt ezt a csodálatos egy hónapot is.
Csiangmajból karácsony napján mentem át Phuket szigetére, az utazásomhoz pedig az AirAsia légitársaságot választottam. Ha ázsiai fapadosról beszélünk, akkor sokaknak először ez a malajziai központú légicég jut eszébe, amelynek most már több ázsiai országban is van leányvállalata és rengeteg rövid- és hosszútávú járatot üzemeltet. Igazából már nagyon érdekelt, hogy a néha nevetségesen alacsony jegyárakon felül mit tud kínálni az AirAsia, így nem is volt kérdés, hogy kipróbálom. A weboldalon nagyon könnyen és egyszerűen eligazodtam, és lefoglaltam a jegyemet, valamint hozzáadtam a poggyászt és a fedélzeti meleg ételt, aminek az ára legalább annyira barátságosan alacsony volt, mint a vietnámi fapadosnál.
A járatot egy kisebb, Airbus A320-200-as géppel repülték, ahol a fapadosoktól megszokott, bár számomra a szokásosnál kisebb lábtér érzése fogadott. De valószínűleg ez abból is eredhetett, hogy az elmúlt időszakban már hozzászoktam a nagyhoz – továbbra is a lábtérről beszélek –, és nehezemre esett beszuszakolni a lábamat a keskeny helyre. Azt viszont abszolút pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a székek mindegyike dönthető, így az utazás során a kényelmes pihenés is megoldott. Azt gondolom, hogy Ázsián belül az AirAsia egy tökéletes választás lehet, ha olcsón, de mégis kényelmesen szeretnénk eljutni az úti célunkhoz.
Pontszám: 4/5
A pár napos Phuketen való tartózkodásom után ismét Bangkok felé vettem az irányt, amit a Thai Airways menetrend szerinti járatával tettem meg. Ezt az utazást több okból is nagyon vártam. Egyrészt minden vágyam volt, hogy végre otthagyjam Phuketet – ennek okáról majd a következő részekben olvashattok többet –, másrészt a Thai Airways is ott szerepelt a kipróbálandó ötcsillagos légitársaságok között a listámon. Harmadrészt pedig ezt a járatot egy Boeing 747-400 (Jumbo Jet) géppel teljesítik, amit már nagyon régen ki akartam próbálni. Mivel a jumbókat már több légitársaság kivonta a forgalomból, így egyre nehezebb elcsípni egyet közülük. Azt az egyetlen egy dolgot sajnálom, hogy az első jumbós élményemet egy nagyon régi példányon élhettem át. Bár a retró hangulat mindezért kárpótolt, de a mosdók tisztasága elrontotta az élményt, ami szerencsére még mindig messze állt egy hasonló korú MÁV-szerelvény mosdójának állapotától.
A thai emberekhez hasonlóan természetesen a Thai Airways személyzete is végtelenül kedves és aranyos, a rendkívül rövid, kicsit több mint egyórás úton melegszendvicset és üdítőt, valamint kávét és teát szolgáltak fel. Azt már most leszögezhetem, hogy ez a járat nem adta vissza azt az élményt, amit vártam tőlük az alapján, amit hallottam a légitársaságról, de mivel ez egy rövidtávú, belföldi járat volt, ezért nem ebből fogom levonni a végső következtetést a Thai Airways-re vonatkozóan. Inkább kipróbálom a jövőben egy nemzetközi járatukat is.
Pontszám: 4/5
Remélhetőleg tudtam az Ázsiába utazni szándékozóknak releváns információkkal szolgálni az ázsiai légitársaságokat illetően, és segíteni egy esetleges jövőbeli utatok megtervezésében. Ne feledjétek, hogy bármilyen helyzetben is legyünk, az álmainkat ne adjuk fel – és ezek az álmok az utazásra is érvényesek. Ha nem holnap, hanem csak később, de akkor se mondjunk le ezekről a tervekről, hiszen a világ csak arra vár, hogy felfedezzük.
Aki pedig szeretné követni az útjaimat és még több információt kapni, annak ajánlom az Instagram oldalamat is, ahol nagyon szívesen válaszolok a kérdéseitekre is.
Erdei Zsolt
Instagram: @ezsoltee
