A Közel-Keletről sajnos egyáltalán nem jelenthetjük ki, hogy a világ egyik melegbarát térsége, de mégis van egy hely, ahol a tolerancia legalább annyira jelen van, mint Nyugat-Európa haladó gondolkodású államaiban. Sokszor próbálnak bizonyos országok (itt mindenki arra gondol, amelyikre szeretne) a vallással takarózni, és például a keresztény tanításokra hivatkozva valamelyest elutasítani a toleranciát, de Spanyolország, Málta vagy éppen Izrael pont jó ellenpélda erre.
Amikor életemben először olvastam Tel-Avivról és arról, hogy mennyire elfogadó és melegbarát város, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és már nagyon régóta terveztem, hogy ellátogatok Izraelbe. Júniusban végre sikerült megvalósítani a tervemet. Sajnos a pride-ra pont nem tudtam ellátogatni, mert amikor megérkeztem, már a felvonulásnak is vége lett, de azért akadt még bőven program és nem utolsósorban látnivaló a városban és a környéken.
Az El Al fapados légitársaságával, az UP-pal indultam útnak. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek mindig új repülőgéptípusokat kipróbálni, most egy új társasággal is bővült a listám. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért a fapados kategóriában tevékenykedik az UP, ugyanis a hálózatos légitársaságokhoz hasonlóan ugyanolyan a lábtér, dönthető és kényelmes ülésekkel felszerelt kabinban utazhatunk és fedélzeti ellátásként még ásványvizet is kaptam. Aki sokat utazik, biztosan észrevette, hogy ma már az európai légitársaságok nagy része se nyújt fedélzeti ellátást a középtávú utakon.
Ami számomra meglepő volt, azok a biztonsági előírások mind a budapesti, mind pedig a tel-avivi reptéren. Azt mondjuk már tapasztaltam, hogy csak Európában veszik annyira „lazán” a biztonságra vonatkozó előírásokat, de az UP esetében ez másként van már Budapesten is. Az elmúlt években Európát ért szörnyűségek után számomra azért megnyugtató volt így utazni.
Ahogy említettem, sajnos a megérkezésemkor már lement a pride parádé (utálom a felvonulás szót használni), így az igazi pride-hangulatból kimaradtam, de azért így is akadt bőven látnivaló. Természetesen az a hétköznapok része, hogy a város szivárványszínben ragyog, ezt a pride idejére már csak fokozni tudják.
Tel-Aviv számomra legjobban egy spanyol melegbarát nyaralóhelyre – mondjuk Sitges-re – hasonlított a legjobban. Tengerparti sétánya több kilométer hosszan nyúlik végig a Földközi-tenger partján. Nem vagyok már az a nagy strandolós típus, pár órán belül megunom általában az egészet, viszont minden reggel és este végigsétálni a sétányon felemelő érzés volt. A partszakaszon nagyon jól kiépített helyek vannak, ahova leülhetünk napozni vagy éppen csak nézni a tengert és lazítani közben.
Természetesen Tel-Avivban nem hagyhattam ki az óvárost, Jaffát sem, ahova a 34 fokos meleg ellenére gyalog mentem, így felfedezhettem a város nagy részét is. Az óvárosból nagyon szép kilátás nyílik Tel-Avivra és a tengerpartra, és ha már megmásztam a magaslatokat, akkor természetesen nem hagyhattam ki egy fotót a szivárványos Instagram-képkeretnél sem. Az óvárosi túrát követően jólesett lemenni a strandra egy kicsit és hülyegyerek módjára ugrálni a hullámokban.
Összesen öt napot töltöttem Tel-Avivban, amiből az utolsó három napon a BROWN TLV Urban Hotelben szálltam meg. Ez a szálloda egyike Tel-Aviv egyik legismertebb és legkedveltebb meleg szállodáinak. Mivel a munkám során rengeteget utazok, ezért a repülőkön és a légitársaságokon kívül talán a szállodákat ismerem a legjobban, és sajátos szempontrendszer alapján szoktam is értékelni őket. Ez a hotel összességében nálam abszolút a legjobb kategóriát jelenti; talán a szoba mérete és az erkély hiánya ronthatott volna picit a pontszámon, de a kiszolgálás minősége, a szobába bekészített üveg bor és csokoládé, valamint a fürdőszobában található Molton Brown kozmetikumok elfelejttették velem ezt.
Sajnos a Holt-tengerhez technikai okok miatt nem sikerült eljutnom, de a legközelebbi izraeli látogatásom alkalmával most már biztos, hogy ezzel fogom kezdeni. A technikai ok pedig nem más volt, mint a péntek napnyugtakor kezdődő és egészen szombat napnyugtáig tartó sábát, a nyugalomnap, amikor szinte megáll az élet az országban, és a hagyományos tömegközlekedést sem tudjuk ez idő alatt igénybe venni. Szóval erre az időszakra ne tervezzetek utazós programot, kivéve, ha szervezett kirándulásra mennétek.
Jeruzsálemet természetesen kötelező programként mindenképpen meg kell néznünk. Tel-Avivból 20 percenként indulnak távolsági autóbuszok és egészen késő estig visszafelé is. A pályaudvartól pár villamosmegállóra található az óváros, ahol akár egy egész délutánt el tudunk tölteni, mert a város falai rengeteg érdekességet rejtenek – nem csak a legismertebb helyekre gondolok, mint a Siratófal, Jézus sírja, stb. –, és a szűk kis sikátorokban sétálva, a jeruzsálemi bazársorokban szinte egy időutazásnak is a részesei lehetünk. Számomra Jeruzsálem sokkal tisztábbnak és rendezettebbnek tűnt, mint Tel-Aviv, ezért az óvárosi látogatásomat követően még legalább két órát sétáltam a városban.
Egyvalamit azért természetesen senki ne felejtsen el: annak ellenére, hogy egész Izraelben rengeteg rendőr és katona van az utcákon, mindig tartsuk nyitva a szemünket, és ne nagyon bolyongjunk egyedül az utcákon, ahogy én tettem, főleg éjszaka ne.
Az utolsó napomon – a kötelező szuvenírek beszerzése mellett – ellátogattam a Carmel Marketre, ahol belekóstolhattam az igazi arab utcai piacba, a fűszerek és a helyi ízek világába. A gasztronómia kedvelői számára ez kötelező program és bőven belefér egy reptéri indulás előtti másfél órába.
Tel-Aviv és vele együtt egész Jeruzsálem sokszínűsége és a város nyitottsága, toleranciája számomra varázslatos közel-keleti élményt adott, amit mindenképpen meg kell tapasztalnom újra. Ne feledjétek: a világ csak arra vár, hogy felfedezzük!
Erdei Zsolt
