A Könyvmolyképző Kiadó kiemelt figyelmet szentel a fiatal, eddig még nem publikált magyar szerzők felkutatásának és pályájuk elindításának, ezért is szervezi meg immáron ötödik éve az Aranymosás mese- és regénypályázatot, ahol a szerzőknek lehetőségük van a kiemelkedésre, tehetségük bemutatására, és arra, hogy bekerüljenek az irodalmi élet körforgásába. A 2013-as pályázaton tűnt fel Rácz-Stefán Tibor regénye, a Fogadj el!
A könyv nyomtatásban a Szivárvány kör-sorozat tagjaként jelent meg, így nem meglepő, hogy a cselekmény egyik szála a melegség feldolgozásával foglalkozik. A fiatal felnőtteknek szóló regény a középiskolás generáció problémáira fókuszál: a verbális és fizikai atrocitásoktól kezdve, a korai szexuális élményeken keresztül az öngyilkosságra való hajlamig széles spektrumon mutatja be a korosztály égető kérdéseit.
Petra, a szerény körülmények között nevelkedő falusi lány kitartásának és szorgalmának köszönhetően felvételt nyer az ország híres elit gimnáziumába, a Szép Reményekbe, ahol szinte magától értetődően mindenki jól szituált és ennek megfelelően menő. Az új és idegen környezetbe való beilleszkedéshez olyan stratégiát választ, amit felnőtt fejjel az ember már nyilván nem követne el. Petra úgy érzi, ahhoz, hogy ne lógjon ki a sorból, hogy a többiek ne nézzék ki maguk közül, hazugságot hazugságra kell halmoznia. A lányok körében hamar népszerűvé válik és egy fiú barátra is szert tesz Dávid személyében, aki átlát a szitán és figyelmezteti a lányt, hogy hosszútávon rossz utat választott.
Petra beleszeret a fiúba, akinek viszont ’kínos’ titka van: a lányok nem izgatják. Ellenben már a gólyatáborban vonzódást érez helyes osztálytársa iránt. Áron szerencsére nem vak, azonnal tudatosul benne a kialakult helyzet és életkorának megfelelően gonoszkodva ki is használja azt. A regény nagy szerencséjére a történet nem fordul erőltetett LMBT-propagandába, Dávid melegsége teljesen természetes problematikus helyzetként és nem fő célként jelenik meg.
Petra kétségbeesett menekülése a hazugságokból felépített világból a fantáziájában élő vágyálmokba, valamint Dávid reménykedéssel teli törekvése, azaz önmaga felvállalása a világ előtt jelenti a cselekménysorozat gerincét. A főszereplők között kialakuló barátságból, a köztük lezajlott beszélgetésekből kiváló jellem- és emberrajzok születtek.
Ezek a rajzok azonban nem 14 éves gyerekek, nagykamaszok képeit mutatták nekem. A fikció itt túllőtt a célon, olyan helyzetekbe és eseményekbe helyezve a fiatalokat, ami nem jellemző a korosztályra; mondhatni kizárt, hogy megtörténjen a szereplőkkel. Néhány évvel később, a középiskolás évek vége felé már teljesen valószerűnek hatnának a felvázolt élethelyzetek, azonban az általános iskolát éppen csak elhagyó gyerekekkel nem feltétlenül történnek ilyen dolgok. A szerző szubkulturális utalásokkal próbálja színessé tenni a cselekménysorozatot, egy elsőkönyves írónak azonban ez még nagy falat, s ennek rendje és módja szerint ezek nem mélyítik el és nem adnak további távlatokat a történetnek, csupán nehezebben befogadhatóvá teszik azt. Mindezek ellenére a tragikus végkifejlet felé vezető cselekmény konzekvensen lett kijárva.
A beilleszkedés, az elfogadás és a kiközösítés göröngyös talaján élvezhető és lendületes az alkotás, mely tipikusan csak egyszer olvasható mű. A kiadó a nevéhez illő könyvet adott ki, ami a fiatalabb korosztályt az olvasás világába vezetheti.
Szerző: Szincsák Gergő
