Betűtészta: Felnőtt mesék (nem csak) fiataloknak
Az eredetileg jogász és közgazdász végzettségű, dán származású Janne Teller 2001-ben robbant be az európai irodalmi életbe, mikor kiadták Semmi című regényét, amit a mai napig a legjobb kortárs ifjúsági könyvek között tartanak számon. A Scolar kiadó gondozásában most megjelent a nagyhatású regény folytatásának is tekinthető novelláskötete, Minden címmel.
Az írónő 1995-ben indult pályája nem volt mindig diadalút. A Semmit több nyitottságáról híres észak-európai országban is betiltották, de szerencsére később kötelező olvasmánnyá tették. A művel szembeni ellenérzéseket az az alaptalan félelem táplálta, hogy a hangvétele, a felvetett témák esetleg depresszióba taszíthatják és öngyilkosságba is kergethetik a fiatalokat. A közönség reakciója azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította. Már a szokatlanul erős és kemény fogadtatás is érdekessé teszi a könyvet, azonban tartalmi mélysége, hosszas elgondolkodásra ösztönző ereje önállóan is a remekművek közé sorolja. Ilyen magasra tett mérce után félve fordul az olvasó a kvázi folytatás felé, de szerencsére nem kell csalódnia.
A Minden című novelláskötet nyolc története számtalan sorskérdésre keresi a választ. Miért vannak prekoncepcióink? Miért közösítünk ki bárkit? Miért alkalmazunk erőszakot és ez megmagyarázható-e bármivel? Elfogadhatóvá teszi-e bármi az intoleranciát és a szélsőségességet? Miért fogadjuk el a zsarnokságot, vagy éppen miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Mikor és mi teszi morálisan elfogadható indítékká a bosszút? Hol húzódik a személyes felelősség határa?
Janne Teller olyan konfliktusokat helyez a középpontba, amik mindenkit érintenek és bármelyikünkkel megeshetnek. Asszimilációról és kirekesztésről ír. Előkerül az előítélet és az intolerancia, a gyilkosság és a halálbüntetés kérdése. Fókuszba helyezi az erőszakot és a bosszút, de a napi aktuális közéleti csatározások tükrében is érdekes lehet olvasni a kulturális sokféleségről és az integrációról.
A történeteken keresztül bepillantást nyerhetünk olyan emberek életébe, gondolatvilágába, akik valamiképpen a társadalom vagy az adott közösség perifériájára szorultak, és valamiért az adott többséggel szemben állnak. A kirekesztettség érzéséből fakadó elégedetlenség és düh egyre gyülemlik bennük, ami elképzelhető, hogy valamilyen agresszív cselekedetben tör a felszínre. A novellák mindegyike kemény kérdések elé állít bennünket, miközben szembesít a legszörnyűbb következményekkel. Az írónő tömör, nyers prózájával és a metafora hatásos alkalmazásával kényszeríti a befogadót az állásfoglalásra. Nem ad kibúvót, erkölcsi és filozófiai értelemben is döntésre sarkall helyes és helytelen, jó és rossz között.
Szerző: Szincsák Gergő