Főzzünk abból, amink van – ne abból, amink lehetne, ha volna. Határtalan házikonyhánkban „minden helyettesíthető mindennel”, aszerint, hogy mi akad az almárium vagy a sarki kisközért polcain. Erről szól Steiner Kristóf és Nimrod Dagan első közös szakácskönyve – és még sokkal többről: közös álmok megvalósításáról, otthonteremtésről és felelősségvállalásról, és egy kicsit a #MaradjOtthon mozgalomról is.
A könyv – amely már megjelenése előtt az első helyig kapaszkodott fel a legnagyobb könyváruházak gasztro toplistáin – elérhető a Humen.Shopban is, december 12-től pedig bárki kezében tarthatja. Most Kristóf és Nimi meséltek a HUMEN-nek „közös gyermekük” születéséről.
Kristóf
Ha az ember egyszerre akar ott lenni mindenütt, esélyes, hogy valójában sehol sem lesz jelen igazán – márpedig bármily édes a vándorélet, a megérkezettség érzéséhez semmi sem fogható.
Amikor évtizedes világjárás után szerelmemmel, Nimivel rátaláltunk egy eldugott kis tengerparti falura Görögországban, ahol több macsek él, mint ember, ahol a vulkán lankáin végeláthatatlan olajfasorok zöldellenek, és ahol friss oregánó és aromás bor illata keveredik a levegőben, tudtuk: itthon vagyunk.
A lassú élet gyorsan magával ragadott minket és felfedeztük, hogy helyi termesztésű idényzöldségekkel is alkothatunk olyan ételeket, amiket emlékezetes utazásaink ihlettek. Több száz fős éttermi pop-up események helyett pedig várhatunk vendégeket idehaza.
A trendi kajapiacokat saját kis veteményeskertre cseréltük, sztárséfek és instafoodie influencerek mellett pedig helyi tavernák virtuóz szakácsaival és kistermelőkkel kollaborálunk.
Bár a mozgásterünk – saját magunk, befogadott cicáink és a Föld bolygó ökoszisztémájának nagy örömére – összetöpörödött, mint egy napon szárított paradicsom, az igazság az, hogy sosem éreztük még ilyen határtalannak az életünket és az ételeinket!
Első közös szakácskönyvünkben olyan recepteket gyűjtöttünk össze, amik az ízek szárnyain repítenek minket messzire – akkor is, ha legfeljebb a Methana-félsziget határáig battyogunk alapanyagokért.
Világutazásra hívunk saját kezűleg eszkábált konyhaasztalunk körül, hogy együtt tapasztalhassuk meg: a házikonyha is lehet kozmopolita, és a családi receptek inspirálta hagyományos fogások is hívhatnak hedonista kulináris kalandra, ha kreatívan és jókedvűen kísérletezünk együtt a kiskonyhánkban.
Nimi
A legelső randinkról több mint egy órát késtem – próbán ragadtam a színházban, és bár megpróbáltam felhívni, ő nem válaszolt – már a moziteremben ült a filmfesztiválon, ahová engem is meghívott, egy üres székkel mellette.
Már épp azon voltam, hogy exkuzálom magam és egyszerűen csak továbblépek, de végül úgy döntöttem, hogy közel másfél órával a film kezdete után beosonok a moziterembe és megkeresem őt. Megtaláltam, rám mosolygott, odasúgtam neki, hogy sajnálom, hogy elkéstem, ő pedig a tenyerét a kézfejemre helyezte.
Még egy órát ültünk egymás mellett anélkül, hogy megszólalhattunk volna – ám a kettőnk közötti kommunikáció valahogy szavak nélkül is megkezdődött. A film véget ért, kimentünk a helyszínről és leültünk egy padra. Az egyik első kérdés, amit feltettem ennek a szép, szőke férfinak a klasszikus „és mit dolgozol?” volt.
„Mindenfélét csinálok – történeteket mesélek embereknek, de elsősorban főzök. Tisztán növényi alapon” – felelte. Elmosolyodtam: „Én is vegán vagyok, de határozottan nem tudok főzni, még hámozni vagy szeletelni sem. De nagyon ügyesen kibontok egy zacskó chipset!” – feleltem.
Az ételek, az étkezés, a főzés, sütés, vendéglátás a kapcsolatunk első pillanatától hangsúlyossá váltak: mit együnk, mit rendeljünk, mit készítsünk, mit vásároljunk, és épp olyan nyíltan és őszintén beszéltünk az evészavarral való küzdelemmel töltött egyéni múltunkról, ahogyan a közös álmainkról.
Két vegán fiú, akik sokkal több mindenben egyeznek, mint pusztán az étkezési szokásaikban: szenvedélyesen élvezik az életet, és mindennél fontosabb nekik, hogy nap mint nap értékeljék: itt vannak egymásnak. Ezek vagyunk mi.
Figyelni Kristófot főzés közben az egyik legszebb dolog, amit valaha láttam, függetlenül attól, hogy mekkora rendetlenséget csinál a konyhánkban, vagy mennyire maszatolja össze a ruháit (nagyon). Az elkészített ételeinek elfogyasztása egyfajta testen és e világon kívüli élményt nyújt. Az, hogy főzni tanulhattam tőle, az egyik legnagyobb ajándék, amit egy társ adhat a szerelmének.
Ez a 100 százalékban növényi, gluténmentes és könnyen elkészíthető receptgyűjtemény nem sok olyan összetevőt tartalmaz, ami ne volna fellelhető a világ bármely pontján, hiszen a fogásokat a világ minden tájának sokféle kultúrája és konyhája ihlette. Bizonyos értelemben az első gyermekünk, együtt hoztuk létre – ahogyan a találkozás napjától kezdve együtt tettünk minden mást.
Kristóf és Nimi
Az apró görög falunkban, a tengerparton élve, különösen a COVID-19 kapcsán történt megszorítások tükrében számos múltbeli utazásunk ma már nemcsak emlék, hanem inspiráció is, hogy a világot a konyhaasztalunkon szervírozzuk. Ez a szenvedélyünk, a küldetésünk és a szívügyünk.
Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatnak és értékelnek minket, meghallgatják a mondanivalónkat, szeretik, ahogyan írunk, beszélünk, főzünk, tálalunk, és vendéglátunk – mindazoknak, akik kóstolták az ételeinket rendezvényeken, az otthonunk kényelmében, és mindazoknak, akik együttműködtek velünk.
Sokan írtok nekünk, mondván: „köszönöm, hogy inspiráltok, álomszerű életet éltek”, ám az igazság az, hogy a ti szeretetetek az üzemanyag, amely pörgeti a motorunkat, hogy valóra válthassuk az álmainkat. Élvezzétek a közös konyhánkat és könyvünket – köszönjük nektek, szeretünk titeket.
Instagram: @kristofsteiner és @nimrodagan
YouTube: @kristofskitchen
