Március 31-én, véletlenül épp a Transznemű Láthatóság Napján sikerült benyújtani azt a törvényjavaslatot, ami lehetetlenné tenné a transznemű magyar állampolgárok számára, hogy jogilag elismertessék a nemüket.
A benyújtás óta sokan foglalkoztak a témával: a közélet iránt érdeklődő laikusok 20-30 érintettre tippelnek. Az LMBTQ közösségben sem tiszta a kép, a hozzászólásokat olvasva 200-300 érintettre gondolnak sokan, de még a parlamenti vita során is a pár száz ember kifejezés hangzott el.
A magyar transznemű közösség 30 ezer fős.
Az vitán felül áll, hogy a transz emberek csoportja itthon mélyen alulreprezentált. Ennek következtében azonban nemhogy a társadalom, de valószínűleg a döntéshozók sincsenek tudatában a transz közösség valódi méretének.
A témával foglalkozó The Journal of Sexual Medicine tudományos szaklap 2016-os tanulmánya szerint százezer emberből 355 fő határozza meg magát transzneműként. Az amerikai népszámlálási adatok alapján a lakosság 0,3 százaléka transznemű, ahogy az Európai Unióban is ezt az arányt valószínűsítik az olyan jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International.
Ahogy az a parlamenti vita kapcsán elhangzott, a kormány által benyújtott salátatörvény-javaslat 33-as paragrafusa megtiltaná, hogy a transznemű állampolgárok jogilag elismertethessék a nemüket, ezzel megszakítva egy ’90-es évek óta tartó gyakorlatot. A hivatalos nem- és névváltoztatás a transzneműek számára nem csak egy szükséglet, hanem alapvető emberi jog. A kormány törvényjavaslata szembemegy a nemzetközi emberi jogi normákkal, az Alkotmánybíróság 2018-as egyhangú döntésével, és az Európai Emberi Jogok Bíróságának többéves következetes joggyakorlatával.
Hogy ez a törvénytervezet milyen súlyos helyzeteket állandósítana a mindennapi ügyintézés során, arról Transzvélemény sorozatunkban a tapasztalatokról kérdeztünk. Ördög Ivett legdurvább esete például az volt, amikor a rendőrséget akarták kihívni rá, mert azt hitték, más okirataival akar visszaélni. Hiszen Ivett nő, de az okmányaiban egy férfi adatai szerepeltek. Olyan is előfordult, hogy hasonló okokból bevittek egy transznemű személyt az őrsre, és fogdában töltötte az éjszakát, holott semmi rosszat nem csinált. Berencsi Eszter a külföldi utazásnál tapasztalta, hogy a magyar határőrök nem akarták visszaengedni az országba, amíg el nem magyarázta, miért ül a kocsiban egy hölgy, ha a dokumentumaiban egy úr szerepel. A törvénytervezet ezeket mindennapi helyzeteket nehezítené meg 30 ezer magyar számára.
Mintha Gödöllő, Szekszárd, vagy Pápa teljes lakosságát sodorná veszélybe az állam.
Szándékosan. A transzneműektől a nemük jogi elismerését még az olyan, az LMBTQ közösséggel amúgy kifejezetten ellenséges diktatúrák, mint Oroszország, vagy Törökország sem tagadja meg. De nem csak ők: az itthon sokak által egyszerre mélyen lenézett és rettegett muszlim országokban is több példa van a transznemű közösség állami szintű támogatására. Hogy csak egyetlen hírt említsünk a közelmúltból: a pakisztáni delegáció tagjaként transznemű nő is részt vett az ENSZ munkájában.
Épp pár nappal ezelőtt engedett meg magának egy szalonbuzizást a Parlamentben a dízelmozdony-szerelőből lett fideszes országgyűlési képviselő, Kovács Sándor, aki szerint nem fér össze a keresztény hit a „szivárványossággal”. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke, Semjén Zsolt által benyújtott törvénytervezet mintha ugyanezt az egyszerre tudatlan és ostoba gondolkodásmódot tükrözné: miszerint a transzneműek bizonyára ultraliberális hobbi-aktivisták, akik csupán úri passzióból akarják megváltoztatni a nemüket.
Erről 30 ezer magyar transzneműnek határozottan más a véleménye. Fun fact: akik amúgy többen vannak, mint ahányan a benyújtó Semjén Zsolt pártjára, a KDNP-re összesen szavaztak. A párt utoljára 1998-ban indult önállóan országgyűlési választáson, akkor a második fordulóban alig 1500 szavazatot szereztek. Azóta mérni sem tudják őket a közvélemény-kutatók – ha mégis mérik a támogatottságukat önállóan, akkor a 0-1 százalék közötti sávban sikerül.
