„Bocs, hogy rád nyitottam; nem tudtam, hogy meztelenül alszol” – mondta egy barátnőm, miután megpillantott kora reggel anyaszült meztelenül, és hirtelenjében azt sem tudta, hova legyen. „Miért? Van, aki nem meztelenül alszik?” – kérdeztem vissza, mire ő rámutatott a 101 kiskutyás pizsamájára, én pedig egyszerre szégyenkeztem és büszkélkedtem a tény kapcsán, hogy hacsak nincs kukiminiatürizáló hideg, én bizony képtelen lennék ruhadarabokkal a testemen elaludni. Az élmény arra ösztönzött, hogy kicsit mélyebben belemenjek, miért van az, hogy a melegek egy része meglehetősen sokat szeret meztelenkedni.
Amikor Görögországba költöztünk, és a Peloponnészoszi-félsziget északkeleti csücskében otthonra leltünk, egyik első dolgom volt, hogy megguglizzam, melyek a meztelen tengerpartszakaszok a közelünkben – így akadtam rá a Captain Barefoot honlapra, amely világszerte gyűjti a nagy utazók kedvenc beach-eit, ahol nem ciki ledobni a textilt. A pucérpartok egyetlen közös nevezője, hogy egy-egy felhasználói komment meg-megemlítette, „az akció a dűnék mögött zajlik”, „naplemente körül érkeznek a kanos srácok”, vagy épp „igazi görög istenek bohémtanyája – csak erős idegzetűeknek ajánlott”. Elelmélkedtem, vajon tényleg mi, LMBTQ emberek vagyunk igazi békében a testünkkel, vagy (homo)szexista vagyok, hogy egyáltalán feltételezni merem: a gay lét és a naked truth közel állnak egymáshoz.
Ekkor jutott eszembe egy évekkel ezelőtti cikkem itt a Humen Magazinban, amikor a meztelen jógáról írtam. 2010-ben költöztem Londonba, és miután meghallottam, hogy Gwyneth Paltrow egykori pasijának, a Coldplay-es Chris Martinnak kedvenc relaxáló elfoglaltsága a nude yoga, magam is beiratkoztam egy kurzusra. Nem volt túlságosan meglepő, hogy a tanfolyam résztvevői 90 százalékban homoszexuális férfiak voltak, akik a lefelé néző kutya pózban egymás zacsiját stírölték. Az sem volt óriási sokk, hogy a jógatanár egy übergay fiúcska volt, aki minden évben Kiszel Tünci-stílusú szexi naptárral örvendeztette meg Insta-követőit. Ekkor ismertem fel és be: valahogy, valamiért mi, melegek meglepően sokan és sokat lengetjük a fütykösünket a heteró hapikhoz képest.
És akkor még szót sem ejtettünk a spa-kultúráról – Törökország hamamjaitól Budapest fürdőin át egészen a kimondottam melegeknek dedikált gay szaunákig mindenhol jelen vagyunk. Isztambulban egyenesen sokkolt – pozitív értelemben, persze –, milyen merészen engedik szabadjára a szexualitásukat a szuperszőrös török pasasok, a gay szauna- kultúra világszerte virágzik, legyen szó Mumbairól vagy Budapestről, és bár van, aki egyszerűen csak hátradől a gőzben, míg mások ókori görög bacchanáliákat megszégyenítő orgiákba keverednek, kijelenthetjük: a heteroszexuális kultúra nem ilyen merész, mint amit mi megengedünk magunknak. Kivételek, akik erősítik a szabályt, persze akadnak, és nyilvánvaló, hogy nem minden meleg mászkál szatüroszokat megszégyenítő, szabadjára engedett erekcióval, azért mégiscsak globális tendenciáról beszélünk.
Amikor pszichológus vagy társadalomtudós szakértőt kerestem a témámmal, semmiféle érdemi infóra nem leltem azonkívül, hogy több tucat érdeklődő tette fel a kérdést: miért imádunk meztelenül létezni, mi, melegek? Világmegváltó válasz nincs, megmondóembernek sem akarok látszani, azt viszont büszkén és bátran jelenthetem ki, valami van a levegőben, ami minket, LMBTQ embereket arra sarkall, hogy a szégyenérzettel együtt az alsóneműinket is eldobjuk. Mivel tudományos válasz nem létezik az égetően meleg kérdésre, magam kényszerülök megválaszolni a nagy felvetést: azt hiszem, mi már kellőképpen elengedtük az elvárásokat ahhoz, hogy konkrétan leszarjuk, mit követel tőlünk a társadalom.
Elég jogfosztottság és elég ítélkezés jut nekünk ahhoz, hogy egy ponton azt mondjuk: b@sszátok meg az udvariasságot – ez itt a farkam, és legyen kicsi, közepes, hatalmas, vastag, görbe, körülmetélt, vagy kalapos, semmi szégyellnivaló nincs rajta.
Steiner Kristóf
https://www.instagram.com/kristofsteiner/?hl=hu
