“Az egyetlen dolog, ami meggyógyíthatja az emberiséget, az a szeretet”

Van, aki számára a szivárványzászló „vörös posztó” – és van, aki szerint nem szabad(na) szándékosan magunkra haragítani a mérges bikákat. Mi viszont hiszünk benne: addig kell lobogtatnunk a szivárvány-posztót, míg eljutunk odáig, hogy mindenki számára elfogadottá, és nem csak megtűrtté válunk.

„Könnyű volt előbújni?” – kérdezték tőlünk a vacsoraasztalnál. Így hát egymásra néztünk, félszegen elmosolyodtunk, és vettünk egy nagy levegőt, mert amikor a coming out a téma, nem számít, hányszor találtuk magunkat hasonló helyzetben, nem számít, mennyiszer meséltük el a személyes történetünket, mindig szükségünk van egy másodpercre, hogy összeszedjük gondolatainkat és érzéseinket.

„A szüleimnek semmi gondjuk nem volt vele” – ez a “Kristófos” válasz. „Meglepő módon apám jobban bírta, mint édesanyám, aki azt kérdezte tőlem, hogy az, hogy meleg vagyok, azt jelenti-e, hogy a jövőben a nememet is meg akarom változtatni. A probléma inkább „házon kívül” volt, sokszor zaklattak az iskolában, de mindig tudtam, hogyan kell kiállnom magamért.”

„A leghosszabb előbújási folyamat magam előtt zajlott” – ez pedi Nimi válasza. „Emlékszem, amikor sírtam az ágyban a sötét szobában, amikor senki nem hallott, annyira féltem, hogy talán meleg lehetek, megpróbáltam mindent megtenni, hogy rendbe tegyem magam, még barátnőm is volt – vele vesztettem el a szüzességemet, és megpróbáltam meggyőzni magam arról: millió más lehetséges oka is van annak, hogy miért olyan rossz a szex vele.”

Ez pedig már ismét a saját történetem: „Amikor a tévénél dolgoztam, azt mondták nekem, hogy nem szabad nyilvánosság elé tárnom a szexuális irányultságomat, és én sok éven át tiszteletben tartottam ezt, egészen addig a pontig, amíg megértettem: kötelességem, hogy megszólaljak.”

Mindketten azért bújtunk elő, mert szükségünk volt rá, de évekbe telt, mire valóban felszabadultnak éreztük magunkat. Ha valamit bánunk, az az, hogy akkoriban mindent elrejtettünk, amire ma olyan büszkék vagyunk. Így soha nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy másokat arra bíztassunk: merjenek önmaguk lenni!

Arra kérünk mindenkit: legyünk mindannyian az egyenlőség, a tisztelet és az igazságosság hírnökei. Beszélgessünk, hozzunk békét, építsünk hidakat különböző emberi lények között, ahelyett, hogy hallgatnánk azokra a hangokra, amelyek megpróbálnak elszakítani és egymás ellen fordítani minket.

Hiszünk abban, hogy lehetsz meleg, leszbikus, transznemű vagy biszexuális, lehetünk különböző színűek, különböző háttérrel, különböző meggyőződésűek és vallásúak, férfiak vagy nők, különböző gondolkodásmóddal, lehetünk baloldaliak vagy jobboldaliak, ateisták, buddhisták, muszlimok, keresztények vagy zsidók.

De mindannyian emberi lények vagyunk, akik ugyanazokkal a jogokkal születünk, hogy a magunk által választott életet éljük, boldogok, egészségesek legyünk, biztonságban, szeretetben. Erre emlékeztetjük magunkat és másokat – minden nap.

„Miért kell húzogatni az oroszlán bajszát?” – merülhet fel a kérdés az LMBTQ egyenlőségért folytatott békés harc kapcsán. A válasz olyan átkozottul egyszerű: ugyanazért, amiért a szüfrazsettek felháborodást keltettek, miközben a nők egyenjogúságáért küzdöttek.

Ugyanabból az okból, amiért Malala továbbra is küzd a mindenkinek kijáró oktatásért, még akkor is, ha ellenségei golyót lőttek a fejébe. Ugyanazért, amiért a feketék nem fogadták el többé, hogy nem használhatják a „fehér buszokat”, és amiért kiállnak a rendőri brutalitás ellen.

Ugyanabból az okból, amiért az arab tavasz ma is tombol a Közel-Keleten: mivel az emberek már nem tűrik tovább a felháborító elnyomást. És bár „agent provocateur”-nek lenni áldozatokkal jár, a szeretet, az igazság és a tisztesség forradalma végül győz: a nőknek ma már szavazati joguk van, az Egyesült Államoknak volt afroamerikai elnöke, és jelenlegi alelnöke is fekete, és sok országban ma már normális, ha egy gyereknek két apukája vagy anyukája van… de nem #Magyarországon.

Az elmúlt néhány évben a magyar kormány homofób és transzfób törvényeket hozott, megpróbálva meggyőzni az embereket, hogy a „jó” vagy „rossz” fogalmának bármi köze van ahhoz: valaki fiút, lányt, vagy nembináris személyt szeret. De ezek a tulajdonságok attól függnek, hogy tetteink és szavaink közelebb hozzák-e az embereket egymáshoz, vagy eltávolítják őket egymástól.

Bármit is teszünk vagy mondunk, mindig feltehetjük magunknak a kérdést: az az energia, amit kiadunk magunkból, a szegregációt vagy az egységet támogatja. Amikor intoleránsak vagyunk másokkal szemben, emlékezzünk azokra az esetekre, amikor valaki minket diszkriminált! Egyikünk sem tökéletes – de mindannyian törekedhetünk arra, hogy egyre jobbak legyünk, és hagyjuk, hogy tiszta szívünk vezessen minket a hamis társadalmi normák helyett.

Július 23-án tarts velünk a Budapest Pride-on, majd a Budapest Parkban a hivatalos after partyn, ahol tovább terjesztjük a szabadság és a szeretet eszméjét: éjjel 1-től hajnali fél 3-ig pörgetjük kedvenc zenéinket. Az egyetlen dolog, ami meggyógyíthatja az emberiséget, az a szeretet.

Kristóf és Nimi
Instagram: @kristofsteiner és @nimrodagan
Fotók: Omri Dagan