Életmód

„A magyarokban még rengeteg potenciál van” – Interjú Niclas Trouvé svéd nagykövettel

Annyira szereti az országot, hogy már kétszer is meghosszabbíttatta a megbízatását, komolynak, de őrült partiarcoknak is látja a magyarokat, és biztos benne, hogy egy nép nyitottsága együtt jár a fejlettségével is. Niclas Trouvéval, Svédország nagykövetével Magyarországról, Svédországról, sikerről, történelemről, és LMBTQ jogokról beszélgettünk.

Ha megnézzük néhány fotóját, tisztán látszik, hogy nagyon nagy baráti köre lett itt, Magyarországon. A társaságban pedig van néhány olyan ember is, aki már a Humen Magazin címlapján is szerepelt, így valóban díszes társaságról beszélünk…

Igen, a drága magyar barátaimnak is köszönhető, hogy immár kétszer is meghosszabbítottam az ittlétemet. Egy külföldi kollégám nagyon meg volt lepve, amikor elmondtam neki, hogy hány magyar baráttal áldott meg a sors: „Komolyan? Vannak helyi barátaid? Én senkit sem ismerek privátban.” A barátaim által ismerhetem meg a legjobban az országot és az aktuális helyzetet, ezen felül rengeteg szeretetet is adnak. És igen, néhány barátom az LMBTQ közösség tagja – nagyon büszke voltam, amikor láttam őket a címlapjaitokon.

 

Niclas Trouvé

 

Mikor Magyarországra érkezett Svédország nagyköveteként, mik voltak az első benyomásai a városról és az emberekről?

A sztereotípiák mindig veszélyesek, de arra emlékszem, hogy nagyon udvariasnak találtam a magyarokat és nagyon szépnek. Emellett feltűnt, hogy igencsak komolyak, óvatosan közelítenek meg dolgokat. De ahogy ezen túllépnek, főleg néhány pohár pálinka után, őrült partiarcok, akik szeretnek szórakozni.

Ha pedig a fővárosról van szó, azt kell mondjam, hogy tényleg Budapestet tartom Európa egyik legszebb városának. Szeretem, ahogy a régi sármja keveredik valami újjal és trendivel. Emellett szeretem Buda és Pest kettősségét. Mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást – ebben a kontextusban biztosan! Emellett kiemelném azt a sokszínűséget is, ami Budapestet annyira vonzóvá teszi mind a lakosok, mind a látogatók számára.

És mit gondol most?

Az első benyomásaim helyesek voltak, de azóta még többet tanultam, és számos rejtett kincsét találtam meg a városnak. A nagyköveti munka egyik előnye, hogy rengeteg érdekes helyre hívnak, ahol rengeteg inspiráló embert ismersz meg. Hiszem, hogy Magyarországban és a magyarokban még rengeteg potenciál van, aminek a kihasználása még mindig várat magát. A magyar kreatív és tehetséges nép.

Mi a legfőbb különbség a magyar és svéd emberek között?

Igazság szerint nem látok sok különbséget. Persze mindannyiunkra hatással volt a történelem és a minket körülvevő körülmények, de alapvetően nagyon hasonlítunk egymásra. Néha úgy érzem, hogy a magyarok egy árnyalattal formálisabbak és tradíciókövetőbbek. Emellett előnyükre írom azt is, hogy udvariasabbnak és türelmesebbnek tűnnek, mint a svédek, akik egy kicsit mindig be vannak zsongva. Például az iroda liftjében minden reggel kénytelen vagyok gyakorolni a magyartudásomat – mindenkit üdvözölni kell, aki kiszáll vagy beszáll, akkor is, ha nem is ismerem őket. Ilyen nem történne meg Svédországban. De ismételnem kell magam: a sztereotípiák sose jók. Hiszen sok példát tudnék mondani a most elhangzottak ellentétére is.

Ön szerint mit kéne megtanulniuk a magyaroknak?

Szeretnék a jelenleginél is több magabiztosságot és optimizmust látni a magyarokban, és talán azt, hogy fektessenek kicsit kevesebb hangsúlyt a problémákra. Emellett mivel nem ismerem jól a nyelvet, a magyar barátaim megtakaríthatnának egy kis időt, ha egyenesen kiállnának elém és a tárgyra térnének. Egyszerű fickó vagyok, néha túlcsordul az információ és túl sok szó lesz a fejemben. Vagyis, hogy konkrét legyek: a kevesebb néha több.

Svédország egy igencsak nyitott ország, és többek között híres az olyan innovatív márkákról is, mint az IKEA, a H&M, vagy az Ericsson, amely vezető pozíciót foglal el a telekommunikációs piacon. Gondolja, hogy van bármilyen összefüggés egy nép nyitottsága és egy ország sikerei között?

Nagyon is! Komolyan hiszek benne, hogy a siker és a nyitottság erősen összefüggnek egymással. Globalizált világban élünk, ahol a kapcsolódás, a kooperáció, a networking és a sokszínűség kulcselemei annak, hogy valaki sikeressé váljon. Jól ismert tény, hogy a különböző fajta emberekből összeállított csapatok minden szinten jobban teljesítenek, mint a homogének. A sokszínűség erősíti a kreativitást. Svédország egy kiemelkedően sikeres ország – nem a nyitottsága ellenére, hanem a nyitottsága miatt. Bátorítjuk az embereket a változásra, és inkább meglovagoljuk a globalizáció hullámait, mint hogy ellenálljunk nekik, vagy megelőzzük őket – ami alapvetően hiábavaló való lépés lenne. Kihasználjuk a szabadkereskedelmet, a gazdasági versenyt és az átláthatóságot, és nagyra tartjuk a multikulturalizmust. Ennek pedig egyszerű oka van: biztosak vagyunk a gyökereinkben és a jövőnkben. És készek vagyunk ezeket megosztani más kultúrákkal, ahogy készek vagyunk tanulni is tőlük és gazdagabbá válni általuk.

 

 

Kicsit térjünk vissza a gyökerekhez. Miért pont Magyarország? Hogyan vált nagykövetté? És mivel foglalkozott előtte?

Még 1992-ben kezdtem el dolgozni a svéd külügynél – kiszámolhatod, én egyfajta dinoszaurusz lehetek a Humen Magazin olvasói számára… Előtte katonatiszt voltam, és az egyetemi tanulmányaim után kicsit belekóstoltam a nemzetközi üzleti életbe is. Tanultam az USA-ban is, a karrierem során pedig olyan országokban éltem és dolgoztam, mint Finnország, Észtország, India, Irak, Afganisztán, Pakisztán és Magyarország. És ezeken kívül még számos más országban jártam utazásaim alkalmával. Ezen állomások között sok érdekes pozíciót foglalhattam el a minisztériumban. Amikor 2014-ben felkértek a budapesti nagyköveti pozícióra, boldog voltam és meglepett. Nem telt sok időbe, míg elfogadtam az ajánlatot. Azóta se bántam meg.

Lehet, hogy naiv kérdés, de vannak olyan országok, ahol könnyű nagykövetnek lenni, és olyanok, ahol nehéz? Manapság a világ tele van Magyarországról szóló hírekkel, ami lehet, hogy az Ön munkáját kicsit megnehezíti…

Igaz, Magyarország mostanában a rivaldafényben van, és nem mindig a jó hírek miatt. Megértem, hogy ez egy nehéz szituáció. Nem titok, hogy jelenleg jogi és politikai eljárás folyik Magyarország ellen az Európai Unión belül, hogy felmérhessék a kormány tetteit és kijelentéseit a törvények betartása és a demokratikus értékek tekintetében. Emellett a saját hazám kormánya is kritikus volt a magyar kormány néhány lépésével kapcsolatban az elmúlt években, és mint nagykövet, kötelességem közvetíteni ezeket az üzeneteket. Mindig is nyíltan vállaltuk, hogy miben hiszünk.

De hadd emeljem ki, hogy egy ország mindig többet jelent a kormányánál vagy az államánál. Éppen ezért szeretnénk a magyar társadalom minél több rétegét elérni és párbeszédet folytatni velük: az üzleti közösséggel, a tudományos közösséggel, a kulturális élet szereplőivel, a civilekkel, a médiával, és persze az ellenzékkel is. Ezt párhuzamosan folytatjuk azzal, amit látni szeretnénk: egy folyamatos, konstruktív párbeszédet a megválasztott kormánnyal azokról az ügyekről, amelyekben egyetértünk, és azokról is, amelyekben nem értünk egyet. Magyarország hozzánk közel álló partner az Európai Unión belül, és szeretnénk, ha ez a jövőben is így maradna.

Mit érdemes tudnunk Svédország és Magyarország közös történelméről?

Ha meglátogatjuk Északnyugat-Magyarországon Romhányt, láthatunk egy emlékművet az 1720. január 22-ei romhányi csatáról. Ez áll rajta: „Svédország fiainak emlékére, akik az életüket adták Magyarország szabadságáért és együtt harcoltak a Rákóczi vezette magyar és lengyel hősökkel. Ezt az emlékművet hálás magyarok állították 1952-ben.”

Emellett jól ismert tény, hogy a Svéd Nagykövetség korábbi munkatársai –közülük is kiemelném Raoul Wallenberget – több tízezer magyar ember életét mentették meg a biztos haláltól Budapesten 1944–45-ben a holokauszt idején. Nagyon büszkék vagyunk erre a hagyatékunkra, az ő hősies bátorságuk és cselekedeteik máig inspiráló erővel bírnak számunkra.

1956-ban pedig a svéd polgárok mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy a svéd Vöröskereszt segítségével étellel, takarókkal és gyógyszerekkel segítsék a magyar menekülteket. Ezen felül Svédország később szállást és segély adott több ezer magyarnak, akiknek hosszútávú jövőt ajánlottunk fel országunkban.

Sok-sok évvel később pedig talán Svédország volt az összes ország közül az, amelyik a leghangosabban támogatta az Európai Unió kibővítését és Magyarország felvételét. Büszkék vagyunk rá, hogy mindig a magyar barátaink mellett álltunk, amikor akadályozták őket a szabadságukban. Ez erős barátságot szült a két nép között.

 

 

Beszéljünk kicsit Svédországról! Ez az év különösen fontos volt a svéd LMBTQ közösség számára a EuroPride miatt. Hogyan kapta meg az ország a lehetőséget?

Svédország ismert a nyitottságáról, hogy mennyire befogadó társadalom, és hogy zászlóvivőként biztosította az LMBTQ közösség számára az egyenlő jogokat és tiszteletet. Rendkívül büszke vagyok erre. A hazámban a miniszterelnök, a hadsereg főparancsnoka és a püspök is gyakran részt vesznek a pride-okon és támogatják azokat. Idén nagyjából 50.000 ember vonult a Stockholm Pride-on, és majdnem félmillió ember volt kint az utcán, hogy nézze és bátorítsa a résztvevőket. Ez a rendezvény a büszkeség és szórakozás igazi manifesztációja – és bizonyíték arra, hogy mennyire erős és demokratikus közösség vagyunk.

Mesélne kicsit a EuroPride-ról?

Idén július 27. és augusztus 19. között Svédország harmadszorra rendezhette meg a EuroPride-ot. Most először a fesztiválon két város osztozott: Stockholm – itt volt a pride –, és Göteborg – itt volt a West Pride –, aminek hála három teljes héten keresztül ünnepelhettünk és bulizhattunk. A szórakozáson felül szeretném hangsúlyozni a EuroPride mint nemzetközi fórum fontosságát, ami biztosította a kommunikációt az LMBTQ társadalmat érintő fő kérdésekről. Idén a kiemelt téma a transznemű emberek jogai voltak, ami valahogy még mindig tabunak bizonyul, ez pedig csak növeli a fontosságát. Számomra evidens és fontos, hogy minden embert megillet a jog, hogy döntsön egy olyan alapvető kérdésben, hogy ki is ő. Senkinek sincs joga arra, hogy ezt elvegye tőle. A EuroPride-nak emellett nagy a gazdasági értéke is, hiszen több tízezer külföldi látogatott el hozzánk ezen a különleges nyáron. Azt már nem is kell hangsúlyoznom, hogy ez milyen jó szolgálatot tesz Svédországnak. Budapesten pedig a nagykövetség a Humen Magazin partnereként népszerűsíthette a EuroPride-ot és Svédországot márciusban az Utazás kiállításon, a Pink Corner standján.

Svédországban 2009 óta van házassági egyenlőség, a párok pedig közösen is fogadhatnak örökbe gyereket. Milyen más fontos ügyei vannak még a közösségnek?

Fontos, hogy az elért eredmények ellenére folytassuk a munkát az LMBTQ emberek jogaiért. A svéd LMBTQ ügyekben most vezető szerepet tölt be a családpolitika, az egészségügy, a beilleszkedés a civil társadalomba, a vallási szervezetekbe és a sportéletbe, valamint az LMBTQ menekültek befogadása és a segítség biztosítása számukra. A legalizáció természetesen kulcsfontosságú, de emellett van még helye fejlődésnek, ha a társadalom hozzáállását nézzük az LMBTQ emberek felé. És mindig szükség van arra, hogy még hatékonyabb finanszírozással biztosítsuk az LMBTQ jogok képviseletét.

Magyarországon még mindig küzdünk ezekért a jogokért. Sőt, lehet, hogy mi még csupán a hozzájuk vezető út elején állunk. Van valami, amit szeretne üzenni a magyar LMBTQ közösségnek?

Egy alapvető üzenetem van azok számára, akik az emberi jogokért küzdenek, bármilyen jogokról legyen is szó. A legfontosabb, hogy mindig emlékezzenek arra, hogy nincsenek egyedül. Ha az attitűdök megváltoztatásáért és az előítéletek lerombolásáért szállunk harcba, türelmesnek kell lennünk. Két gondolat is eszembe jutott. Az egyik a jól ismert szállóige: „Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, majd győzöl.” A másik pedig egy bibliai idézet: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”A keresztény értékeink a legegyszerűbb üzenetet tanítják nekünk: a szeretet mindenek felett áll.

Kanicsár Ádám András

Instagram: @kanicsar

hirdetés
Previous post

Janelle Monáe úgy érzi, meg kell védenie az LMBTQ közösséget

Next post

Szivárvány önsegítő csoportot indít a TámPONT