A svéd konyháról szerintem szinte mindenkinek a húsgolyók jutnak eszébe, pedig ennek az északi országnak a gasztronómiája ennél jóval többet tartogat számunkra. De tény, hogy a legismertebb ételük, a bútoráruházlánc éttermében és élelmiszerüzletében is kapható kötbullar, azaz húsgombóc. Kezdjük is rögtön ezzel a svéd konyha bemutatását!
Köttbullar, a kedvencünk
Az egyik legnépszerűbb ételnek számító húsgolyó igazából talán az egyik legegyszerűbb étel is egyben, ha a svéd konyhát emlegetjük. Elkészítéséhez nem kellenek különleges konyhatechnikai ismeretek, és nem sokban különbözik a magyar fasírttól. Hiszen alapjaiban ugyanúgy darált húst használnak, ami sertésből, borjúból vagy marhából is készülhet, továbbá fehér borsot, hagymát, tojást, tejet és zsemlemorzsát adnak hozzá. Egyedi íze a fűszerezésében rejlik, ugyanis különleges ízét a szerecsendió adja. Ami talán még különlegesebbé teszi, az a bogyós gyümölcsökből, ribizliből vagy áfonyából készülő szósz. Köretként héjában főtt krumplival vagy burgonyapürével tálalják, és sokszor nyers reszelt répa vagy ecetes uborka is kerül a tányérra. De nem ritka, hogy tésztaételekhez társítják a húsgolyókat.
Halat hallal
Tengeri országként furcsa is lenne, ha a svédek egyik nemzeti eledele ne valamilyen halféleség lenne. Ez pedig a hering. Gyerekként találkoztam először az ecetes heringgel, ami sokak számára annyira undort keltő, és nem hogy fogyasztani nem hajlandóak, de még a közelébe se mennek. Nem csoda, hiszen a nálunk ruszliként is ismert ételnek nem a legcsalogatóbb az illata.
A svédek imádják a heringet, amit marinált, füstölt és sült formában is fogyasztanak, de a leghíresebb természetesen a savanyított változata (Surströmming), amit nyers hagymával, sajttal és burgonyával fogyasztanak, legtöbbször szendvics formájában, hideg tej vagy sör kíséretében.
Elkészítésének hagyománya a XVI. századból ered. A kifejezetten érdekes, de nem túl kecsegtető eljárás során a heringet sózzák, de éppen csak annyira, hogy meg ne rohadjon, majd nem egészen fél évig érni hagyják egy lezárt edényben. Ezt követően egy lakott területtől távoli helyen – talán nem véletlenül –, szabad levegőn felbontják az edényt, s ha kicsit elült a nyomasztó záptojásra emlékeztető szag, akkor már fogyasztható a Surströmming, amit manapság már a boltokban is kapni konzerv formájában.
A hering mellett a lazac és a rák is fontos eleme a svéd gasztronómiának. A lazacot többnyire Norvégiából importálják és citrommártással fogyasztják. A garnélarák a másik közkedvelt étele a svédeknek, amit nem csodálok, mert nekem is a kedvenceim közé tartozik. A svédek leginkább szendvics formájában fogyasztják a garnélát, amelynek alapja a híres svéd kenyér. A garnélás szendvics annyira nagy népszerűségnek örvend, hogy 2010 óta minden év október 14-én nemzeti rákszendvics-napot (Räkmackans dag) tartanak.
A svédek kenyere
Ahogy már említettem, a svéd kenyér különösen híres, bár bevallom őszintén, eddig még életemben nem hallottam róla. Pedig a több mint 500 éves hagyományokkal bíró pékáru igen jellegzetes kerek vagy háromszög formával bír, a közepén egy lyukkal készül, és egy fa botra felakasztva tárolták. A kenyér az egészségtudatos táplálkozók körében is népszerű, hiszen magas rosttartalommal bíró rizslisztből készül. Nem csoda, hogy a svéd konyha elengedhetetlen része, a már említett, híres heringes és lazacos szendvicsek alapja, és természetesen a svéd reggeliben is helye van ennek a sütéstől számítva akár egy évig is elálló kenyérnek.
Terülj, terülj asztalkám svéd módra
Amíg nem ástam bele magam jobban a svéd gasztronómiába, nem gondoltam volna, hogy a svédasztal kifejezés egy valóban létező dolog. Azt hittem, ugyanolyan magyarosított kifejezés, mint a franciaágy vagy éppen a franciasaláta, ami nekünk, magyaroknak teljesen mást jelent.
A svédasztal kifejezés a magyar gasztronómiában is elterjedt szó, bár manapság egyre többet helyettesítik a büfé kifejezéssel (pl. büféreggeli, büfévacsora), de mindannyian tudjuk, hogy a svédasztal alatt egy igazi, bőséges ételválasztékot értünk, ahol mindenkire kedvére válogathat a különböző hideg és meleg ételek közül.
A svédek asztaláról (Smörgåsbord) természetesen a húsgolyók, a különböző szendvicsek, mint a már említett garnélarákos és heringes változat nem hiányozhatnak. Először a XIV. században jelent meg a különböző fogásokat kínáló állóbüfé a svéd gasztronómiában, a világ számára pedig a svédasztal az 1939-es New York-i világkiállításon debütált.
A kezdetben rendszerint inkább hidegételeket tartalmazó svédasztalra később a meleg fogások is felkerültek, mint például a különféle halak, többek között szervíroznak füstölt angolnát, heringet és pácolt lazacot (gravlax), mellette megjelennek a különféle sültek, kenyerek, sajtok, rakott ételek, mint például a Janssons frestelse, a sokféleképp elkészített krumpli és egyéb köretek. A desszertek sok esetben nem tartoznak a svédasztal kínálatához.
Ha szombat, akkor édességnap
A svédek életében annyira fontos szerepet játszik a gasztronómia és az étkezés, hogy több autentikus svéd ételnek külön napja van minden évben, az édesség fogyasztásnak pedig egyenesen ötvenkettő, hiszen náluk minden szombat édességnap (Lördagsgodis).
Ez a hagyomány pedig elfogyasztott mennyiségben is elég jelentősnek mondható, ugyanis egy átlagos, négy fős svéd család körülbelül 1,2 kg édességet fogyaszt egy héten.
Az 1950-es években az orvosok igazolták a túlzott édességfogyasztás és a fogszuvasodás közötti összefüggést, ezért azt javasolták a szülőknek, hogy hetente csak egyszer, szombaton adjanak édességet a gyerekeiknek.
A Prinsesstårta nevű desszert se maradhatott ünnepnap nélkül, ráadásul ez a rózsaszín marcipánvirággal vagy szalaggal díszített, zöld marcipánköpenybe öltöztetett, tejszínnel, vaníliakrémmel és lekvárral töltött piskóta annyira fontos elemévé vált a svéd gasztronómiának, hogy egy egész hetet kapott az ünneplésre, és minden szeptember harmadik hetét ennek szentelik.
Októberben sem kell desszertünnep nélkül maradni, ugyanis a leghíresebb süteményük, a kelt tésztából készülő, fahéjas cukorral töltött tekercsnek (Kanelbullens) a világnapja október 4-én van. Ezt a korántsem diétás fahéjas csigát karamellöntettel vagy különféle fűszerekkel elkevert, édesített krémsajttal kínálják.
Azt hiszem, sikerült eloszlatnom mindenkiben azt a tévhitet, hogy a svéd konyha ne tartogatna érdekes ételeket és izgalmas ízeket számunkra, hiszen megannyi kiváló alapanyagot felhasználva, igen széles skálán mozogva alakították ki saját gasztronómiájukat. Az biztos számomra, hogy a svéd kenyeret és az abból készült híres szendvicseket meg fogom kóstolni, de a Prinsesstårta is legalább annyira kecsegtető számomra, hogy egy édességszombat alkalmával biztosan megkóstolom.
Erdei Zsolt
