Bejárta a nemzetközi sajtót, és mi is beszámoltunk róla, hogy a július 8-án Grúzia fővárosában, Tbilisziben tervezett Pride Fesztivált többezres tiltakozó tömeg verte szét. Bár a grúz belügyminisztérium és a rendőrség hónapokon keresztül hitegette a szervezőket, hogy garantálják az esemény megvalósulását és a résztvevők biztonságát, ez mégsem történt meg. Számos, az internetet is bejárt felvételen látható, ahogyan a rendőrség tagjai olykor minimális erőfeszítést sem tesznek a vandalizmus megfékezése érdekében.
Amiről korábban nem esett szó, hogy a helyi szervezők meghívására azon a héten két magyar LMBTQ-aktivista is Tbilisziben tartózkodott. Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivője, valamint dr. Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogi főmunkatársa is beszámolt a Humen Online-nak a helyszínen átéltekről.
Meghívásukat hivatalosan a Tbiliszi Pride-tól kapták, amely viszonylag új alapítású, a COVID-világjárvány kitörése előtt létrehozott helyi szervezet. LMBTQ-szervezetek már korábban is jelen voltak az országban, de kifejezetten pride-ot szervezőként ők az elsők.
Zsolt a vezetőjükkel, Mariam Kvaratskheliával tavaly decemberben egy hollandiai emberi jogi tanulmányi úton találkozott először. „Mivel maroknyian vannak, így elképesztően nehéz a dolguk. De elhivatott és bátor aktivisták, felnézek rájuk. Csodálatos és példaértékű, amit csinálnak.”
A Tbiliszi Pride története rövid, mégis rendkívül hányattatott. Többször próbáltak már nagyobb rendezvényt szervezni, de a helyi fasiszta csoportok nagyon erőszakosak. Két évvel ezelőtt be is törtek a szervezet irodájába. A helyiséget kifosztották, felgyújtották, egy újságírót pedig úgy megvertek, hogy később belehalt a sérüléseibe. A felbujtók és elkövetők jelentős részét a mai napig nem vonták felelősségre.
Mariamék terve idén az volt, hogy egyrészt szerveznek egy nemzetközi konferenciát, másrészt egy közösségi fesztivált. A konferenciára július hatodikán, csütörtökön került rá sor, majd Luca és Zsolt egyaránt úgy döntöttek, hogy maradnak a hétvégi fesztiválra is.
A konferencia – amelyet a brit és holland nagykövetségek támogattak és a nagykövetek maguk mondtak nyitóbeszédet – panelbeszélgetéssel kezdődött. A közönség elsősorban grúz aktivistákból állt, de voltak azeri, örmény, orosz, török, belarusz és észak-macedón vendégek is – a két magyar és egy belga meghívotton kívül. Bár a grúz LMBTQ-közösség helyzete aggasztó és a politika iránya a magyarhoz és oroszhoz hasonló homo – és transzfób vonásokat mutat, a környező, sokszor még rosszabb helyzetben lévő országok számára a grúzok kiállása inspirációként szolgál.
A panelbeszélgetés, amely a The war of values és narratives (Értékek és narratívák háborúja) címet kapta és amelyen Zsolt is beszélt, három meghívottból és egy moderátorból állt: Remy Bonny, a Forbidden Colours nevű, brüsszeli székhelyű LMBTQ-érdekérvényesítő szervezet alapító-vezetője, Zoryan Kis, ukrán LMBTQ-aktivista és külügyminisztériumi munkatárs, valamint maga Zsolt. A moderátor szerepét a már említett Mariam töltötte be.
A téma, amelyet körüljártak, hogyan lehet a reneszánszát élő, kirekesztő szélsőjobboldali mozgalmakkal szemben aktívan és sikeresen fellépni és hogyan érinti mindez a jogállamiságot, az emberi jogok és a civil szervezetek védelmét? Hogyan próbálják az autoriter rendszerek aláásni a társadalmon belüli szolidaritást és az alapvető emberi értékeket, amelyek fontosak ahhoz, hogy jól működő demokráciában éljünk, amely tiszteli és védi az alapvető jogokat, szabadságot, jogegyenlőséget és méltóságot?
Sok szó esett Magyarországról is. A grúzok számára a magyar helyzet intő példa: a grúz kormány is jelentős lépéseket tett, hogy lemásolja a magyar kormány elmúlt években hozott „jogalkotási teljesítményét”. Nemrég olyan tervezetet nyújtottak be a parlamentben, amely a külföldről támogatást kapó civil szervezeteket kényszerítette volna, hogy a munkatársakról szenzitív adatokat osszanak meg a kormánnyal és ügynökszervezetként regisztrálják magukat – utóbbi nemcsak megtévesztő, de alig titkolt célja az is, hogy általa kikezdje ezeknek a szervezeteknek a hitelességét és elrettentse az embereket attól, hogy hozzájuk forduljanak.
A törvényjavaslat elfogadását heves utcai tiltakozásokkal sikerült megakadályozni. „Ebben tanulhatunk tőlük” – kommentálja Zsolt, hozzátéve, hogy szó van a 2021-es magyar propagandatörvényhez hasonló jogszabály elfogadásáról is. Elmesélte, hogyan vette fel a harcot a magyar civil társadalom, hogyan védi ma is az alapvető jogokat egy illiberális hatalommal szemben. Hangsúlyozta a szervezetek kitartásának és szolidaritásának fontosságát, a szövetségépítést, az egyéni segítségnyújtást és kitért a stratégiai pereskedésre is.
Zoryan Kiss ezután arról beszélt, hogyan mérgezi meg a putyini narratíva a társadalmakat. Remy részletesen beszélt a 15 európai uniós tagállam és az Európai Parlament koalíciójának összekovácsolásáról, hogy beavatkozzanak az Európai Bizottság oldalán a Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárásba, amely az Európai Unió Bíróságán van jelenleg folyamatban.
A délután első workshopján a stratégiai kommunikáció jó gyakorlatairól számoltak be a régió aktivistái. Joao Infante indította el a workshopot, aki a leggyakoribb LMBTQI-ellenes dezinformációs narratívákat ismertette, majd bemutatott azok semlegesítésére használható kommunikációs műfajokat. Utána Dudits Luca számolt be a 2022-es népszavazási kampány kommunikációs és mobilizációs stratégiájáról, a remény-alapú üzenetek hatékony alkalmazásáról. Az ukrán Olha Bilousenko az oroszok LMBTQI-ellenes dezinformációs kampányairól beszélt a háború kontextusában, és hogy ez milyen veszélyekkel jár az LMBTQI emberekre nézve. Végül a grúziai Open Society Foundation jogásza, Saba Brachveli zárta a workshop,ot aki a grúz kormány által tavasszal benyújtott civilellenes törvény elleni közös fellépésről és annak sikeréről számolt be.
A későbbi panelen azeri, macedón és belarusz aktivisták beszéltek a hazájukban zajló folyamatokról, ők hogyan küzdenek a magyarnál jóval elnyomóbb rendszerekkel szemben, milyen eszközökkel igyekeznek elérni a láthatóságot és a jogegyenlőséget a magyarnál zártabb rendszerekben. „Megrázóak voltak ezek a személyes történetek, amik emlékeztetnek minket arra, hogy a világ sok országában a fizikai erőszak és fizikai megfélemlítés is az LMBTQ-emberek mindennapi tapasztalata” – meséli a két magyar résztvevő.
Mivel pride felvonulás Tbilisziben nem kivitelezhető, ezért egy közösségi fesztivált álmodtak meg a szervezők a városközponttól nyolc kilométerre egy nagy, a mi budapesti Városligetünkhöz hasonló parkban. Meghívott zenekarok és koncertek mellett számos más programlehetőséget kínált volna a nap. Bár szabadtérinek tervezték, mégis zártkörű lett volna, ahová regisztrálni kell és jegyet vásárolni. A rendőrséggel és a Belügyminisztériummal a szervezők hónapokon keresztül egyeztettek arról, képesek lesznek-e megvédeni őket. A korábbi évek tapasztalata alapján erre sajnos nem volt garancia, de miniszter-helyettesi szinten kaptak ígéretet tá, hogy a hatóságok mindent megtesznek a védelmük érdekében.
Szélsőjobboldali elemek a fesztivál előtti napokban folyamatosan hirdették a közösségi médiában, hogy össze fognak gyűlni és oda fognak menni, hogy megakadályozzák, ellehetetlenítsék az eseményt, és azt, hogy az emberek összegyűljenek és jól érezzék magukat. A fesztivál napján, szombat délelőtt a városközpontban össze is gyűltek. Javarészt feketeruhás férfiak, néhány egyházi személlyel, grúz ortodox pópával kiegészülve.
Amikor megindultak, állítólag az a zene ment kihangosítókon, amelyre az orkok vonulnak A Gyűrűk Ura vonatkozó jelenetében. Bár a rendőrség jelen volt, érdemben mégsem tett semmit annak érdekében, hogy megakadályozzák a homofóbkat a nyolckilométeres menetelésükben. Elkísérték őket a rendezvény helyszínéig, ahol sorfalat álltak előttük, megpróbálták nem beengedni őket, de gyakorlatilag minimális erőfeszítést sem tettek.
A video recap from today’s events. https://t.co/zkhw62Hi8f
— Mariam Nikuradze (@mari_nikuradze) July 8, 2023
A fasiszta csőcselék betört a rendezvény helyszínére, gyújtogatott, fosztogatott, sok értékes tárgyat, italt elloptak vagy a helyszínen megsemmisítettek. Zászlókat szaggatott és gyújtott fel, gyűlöletbűncselekmények és garázdaságok sorát követte el. Ekkor még csak a fesztivál szervezői tartózkodtak a helyszínen, őket legalább evakuálták. A rendőrök közölték velük, hogy ha maradnak, nem fogják tudni őket megvédeni. A regisztrált vendégeket, így Lucát és Zsoltot is, ekkor riadóztatták, hogy ne menjenek a parkba, nem biztonságos.
„Miért nem használt a rendőrség kényszerítő eszközöket a tüntetők feltartóztatására, mikor egyértelmű volt, hogy a céljuk az, hogy erőszakkal szétverjék a jogszerűen megtartandó fesztivált, és bűncselekmények sorozatát kövessék el?” – teszi fel a jogos kérdést Zsolt. „Ilyenkor jogszerűen be lehet vetni arányos kényszerítő eszközöket. Több videón látni, ahogy rendőrök szélsőjobboldaliakat ölelnek, végignézik, ahogy fosztogatnak. Egy embert sem állítottak elő, tartóztattak le. A tömeg többször Putyint éltető rigmusokat skandált és miután feldúlták a rendezvény helyszínét, a parlament elé vonultak, ahol folytatták az LMBTQ és Európai Unió ellenes randalírozást.”
Néhány órával később a Tbiliszi Pride szervezői visszamentek a helyszínre, összegyűjtötték a megmaradt romok egy részét: megégett pólókat, zászlókat, az installációk romjai. Másnap egy flashmob keretében a parlament elé vitték őket és követelték, hogy szolgáltassanak nekik igazságot és jóvátételt.
A day after pride fest was attacked by violent far right group Alt info, @TbilisiPride organised performance outside the parliament and brought part of burned property from the fest venue. They demanded to punish people reaponsible, including Alt info leaders. pic.twitter.com/3RDcdh2j6B
— Mariam Nikuradze (@mari_nikuradze) July 9, 2023
Luca és Zsolt még a hotelben voltak, már épp készültek elindulni a helyszínre, amikor megkapták a szervezők üzenetét arról, hogy ne menjenek a parkba, nem biztonságos. Maradjanak a hotelben. A nap hátralévő részében nem is hagyták el az épületet. Mindezt Zsolt így foglalta össze: „Nagyon szomorúan éltem meg. Tudtuk, hogy lesz szélsőjobboldali aktivitás, tudtuk, hogy készülnek, de azt senki nem sejtette, hogy a rendőrség ezt végig fogja asszisztálni. Szívszorító volt azt látni, hogy a szervezők egész éves munkája az esztelen erőszak következtében a semmibe vész.”
Twitteren élőben követték az eseményeket. A grúz köztársasági elnök, Salome Zurabisvili másnapi nyilatkozatában kifejezetten a kormányt tette felelőssé – azt a grúz kormányt, amelynek miniszterelnöke, Irakli Garibashvili nemrég egy budapesti konzervatív konferencián Orbán Viktort méltatta.
„Rossz volt mindezt megélni, viszont megerősített abban, hogy – látva a grúz társaink erejét, hogy másnap is egyenes gerinccel, ha maroknyian is, de kiálltak igazságot követelni – elkötelezettnek kell lenni és nincs más választásunk, mint felvenni a küzdelmet ezekkel az erőkkel szemben. A fasizmus átmeneti, de melegek mindig lesznek” – üzeni Zsolt zárásul.
