Főváros: Washington DC (601 ezer fő)
Államforma: elnöki szövetségi köztársaság
Népesség: 319 millió fő
Homoszexualitás: 2015 óta törvényes az azonos neműek házassága
Mindenki életében vannak olyan emberek, akiknél nem is emlékszik pontosan, mikor, hol, na és hogyan ismerte meg őket. Így vagyok én egy csodálatos amerikai párral, akik éveken át éltek Magyarországon. Ők Peter Johnson és Richard Fisk az amerikai Oregon államból.
Kettejük közül mindig is Richard volt a beszédesebb. Élettörténete nem egy klasszikusnak mondható amerikai sztori. Panamában született, az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő Panama-csatorna mentén, amely egészen 2000-ig amerikai fennhatóság alatt állt. Gyerekkora is a kertvárosban masírozó katonák között telt, két tisztességesen dolgozó, különösebben nem vallásos szülő és egy nővér mellett. Azt, hogy a lányok helyett a fiúk érdeklik, már gyerekkorában sejtette. Ekkor még nem volt semmilyen szexuális töltet az érdeklődésében – azt se tudta, mi az. Egyszerűen jobban kereste a fiúk társaságát, elidőzött a tekintete az arcokon.
Bántani soha nem bántották, se szóval, se tettekkel. Talán volt egy-két alkalom, amikor sugdostak a háta mögött, de sosem kellett kiközösítéssel szembesülnie az iskolában, és később a munkahelyein sem. Tinédzserkorában nem nagyon tudott honnan tájékozódni a homoszexualitásról, így az enciklopédiákat bújta. Édesanyjának 16 évesen coming outolt. Az anya nagyon józanul reagált, és megkérdezte Richardot, el akar-e menni pszichológushoz. Richard belement, de már az első találkozó nagyon rosszul sikerült, úgyhogy soha többé nem ment vissza. Ezután három évig szinte szóba sem került a téma, egészen addig, amíg 19 évesen édesapjának is elmondta, hogy saját neméhez vonzódik. Apja először ingerült és csalódott volt, de hamar megbarátkozott azzal a ténnyel, hogy fia soha nem fog barátnőt hazavinni.
De miért is vitt volna haza? A kilencvenes évek végén, amikor már az Egyesült Államokban élt és dolgozott, egy este betért egy bárba, ahol szóba elegyedett egy mosolygós, jó kiállású fiatalemberrel. Ő volt Peter. És a világ azóta is Peter körül forog. Idén 15 éve, hogy házasok. A szertartáson ott voltak mindkettejük szülei, a testvéreik és a barátaik. Fantasztikus és boldog nap volt, szerelmük pedig azóta is szilárd talajt ad a nehézségek, változások idején is. Az sem volt könnyű például, amikor Peter munkája miatt Magyarországra kellett költözniük. De hamar rájöttek, hogy egyáltalán nincs okuk bánatra, hiszen Budapest és egész Magyarország a nagy közös szerelmük lett. Az évek alatt bejártak minden vidéket: voltak Etyeken borkóstolón, megmutatták amerikai barátaiknak a Balatont és a mohácsi busójárást. Estig lehetne sorolni azoknak a listáját, akiket elhívtak magukhoz Magyarországra egy hétvégére, egy nagy kirándulásra, vagy egy kiadós bulira. Az évek alatt lépten-nyomon igyekeztek, hogy népszerűsítsék Magyarországot, szinte hazánk követeivé váltak, amiért nem lehetek elég hálás nekik.
Pár hónappal ezelőtt aztán az egyetemi munka Petert ismét az Egyesült Államokba szólította, így most hazatértek Oregon államba. Hasonló élményekről tudnak beszámolni, mint a Bárka rovat korábbi szereplői: Lou Englefield Nagy-Britannia, Tamara Tien Hollandia, vagy épp Rafael Brazília kapcsán. Fantasztikus és nem várt az a változás, amely lezajlott a társadalomban az elmúlt tíz évben. Kinyílt a világ, az emberek már nem idegenkednek, nem tartanak úgy a melegektől, mint korábban. Egyre többeknek van nyíltan meleg vagy leszbikus ismerőse, sőt még a hadseregben sem kell titkolózni. Egyre kevesebb az olyan, aki megfosztana minket attól, hogy törvényes keretek között is azt szeressünk, akit akarunk és akár gyermeket is nevelhessünk vele közösen.
Szerző: Waliduda Dániel
