Egyfolytában úton van. Feltűnik itt is, ott is. Mindig fontos értékeket képvisel. Oktat, tanít, de folyton tanul is, amire büszke. Egy ember, akivel érdemes beszélgetni. Mi megtettük, Jósa Bálint pedig szeretettel válaszolt nekünk.
Hogyan látod a melegek helyzetét ma Magyarországon?
Jósa Bálint: Két féle helyzetet látok, ami egymástól független, de ezek néha tudnak találkozni is. Egyrészt van egy befogadó része Magyarországnak, ahol nem probléma melegnek, vagy másnak lenni, de sajnos van egy számtalan elemében melegellenes, nem túl befogadó közeg is, ahol viszont rejtőzködni előny.
Te mikor találkoztál először a meleg közösséggel?
J.B.: Említettem a rejtőzködést, aminek köszönhetően valószínűleg jóval hamarabb, mint hogy tudtam volna róla. Nekem nyíltan meleg barátom, osztálytársam vagy rokonom nem volt. Ezt sokszor mesélem is az oktatásaim során, és bevallom őszintén, hogy fiatal koromban a korosztályomhoz hasonlóan meglehetősen előítéletes és homofób voltam.
Mi vagy ki változtatta ezt meg?
J.B.: Egy barátnőm, aki a kapcsolatunk alatt jött rá, hogy igazából a nőkhöz vonzódik. Végigéltem vele az identitásválságot, majd azt is, ahogy felvállalta önmagát. Ő vitt be később a pécsi LMBT közösségbe, ahol volt szerencsém megismerni szó szerint minden betűt az LMBTQ-ból. Azóta számtalan meleg barátom van és rengeteg melegjogi rendezvényen voltam előadó. Az egyik fő témám, a gyűlöletbeszéd is a melegeket érinti leginkább, de rengeteg olyan képzésen vettem részt, ami heteróként megtanított a melegekkel kapcsolatos fogalmak megértésére. Ma már én oktatok erről.
Mit gondolsz, az emberek többsége miért elutasító a melegekkel szemben?
J.B.: Mert könnyű olyasmit utálni, amiről fogalmunk sincs.
Mit teszel vagy szeretnél tenni annak érdekében, hogy pozitívabb legyen a hozzáállás itthon?
J.B.: Amit leginkább érdemes tenni és abba energiát és időt fektetni, hogy elfogadóbbá tegyük az oktatást. Ezért igyekszem olyan előadásokat, iskolai foglalkozásokat, nem formális képzéseket tartani vagy szervezni, amelyek alkalmasak arra, hogy tükröt tartsanak a sztereotípiákkal szemben, és rávilágítsanak a homofóbia káros következményeire.
Milyen emberi jogokkal kapcsolatos mozgalmakban dolgozol jelenleg?
J.B.: Több emberi jogi mozgalomban vagyok tag, de ez többnyire önkéntes. Tagja vagyok az Amnesty Magyarország elnökségének és a Szubjektív Alapítvány kuratóriumának, de emellett az Európa Tanács gyűlöletbeszéd-ellenes mozgalmának is.
Miért vállalod ezeket a plusz munkákat?
J.B.: Az aktivizmus lényege – és amiért az ember ezt a plusz munkát vállalja – az elhivatottság. Az ember megteszi mindazt, ami tőle telhető, hogy jobbá tegye a világot. Mindenki hisz valamiben – én ebben hiszek és ezért vállalom.
Két fiúgyermeked van, Noe és Damian. A nevelésükben mennyire jelenik meg a tolerancia mint érték?
J.B.: Ha ki lehet ezt mondani, a legfontosabb, amit ez ügyben tehetek, hogy nem nevelem őket tipikusan fiúnak vagy lánynak. Hagyom, hogy mindent kipróbáljanak, és végig mellettük állok. Így, ha bármelyikükről kiderülne, hogy meleg, nekem mondják majd el először. És ennek köszönhetően büszke apa vagyok.
Szerző: Vanda
