Az őszi hónapokban egymást követik az olyan LMBTQ-emléknapok, amelyek nem a szexuális orientáció, hanem a nemi identitás szempontjából kisebbségnek számító csoportokra koncentrálnak: október 26-a az Interszex-tudatosság, november 8-a az Interszex Emlékezés, november 20-a pedig a Transznemű Emlékezés Napja. Előbbi két esemény apropóján szeretnénk bemutatni nektek most egy különleges kötetet.
A címben szereplő nevek – Herculine, Alexina, Abel – mind egyetlen embert takarnak: egy 19. századi interszex személyt, akinek jól dokumentált élete érdekes látlelete a 19. századnak, és amely számos 20. századi gondolkodót (legfőképpen Michel Foucault-t) továbbgondolásra késztetett. A leginkább Herculine Barbin néven ismertté vált férfi – mert élete végén már biztosan inkább férfiként tekinthetünk rá – 1838-ban született a franciaországi Saint-Jean d’Angély-ben. Születésekor lánynak nyilvánították, női nevet is kapott és édesanyja a helyi bentlakásos lányiskolában kezdte taníttatni.
Miután Herculine – vagy, ahogy szülei hívták: Alexina – kijárta a megfelelő iskolákat, ő maga is tanárnőnek szeretett volna szegődni egy gimnáziumba, azonban egy orvosi vizsgálat során egyértelművé vált, hogy nemileg a férfiakhoz áll sokkal közelebb, a szigorú 19. századi erkölcsök pedig nem engedhették, hogy egy vallásos lányiskolában férfiként tanítson. Alexina ekkor hivatalosan is nemet és nevet váltott, és Abel Barbinként folytatta életét még néhány éven át.
Sajnos az ő története is tragikus véget ért, azonban a Michel Foucault által felfedezett emlékiratai, valamint az ahhoz csatlakozó iratanyag, ami az 1970-es években látott napvilágot és vált szélesebb körben ismertté (előtte elsüllyesztve hevert valahol egy francia orvosi könyvtár mélyén), nagyon értékes kordokumentum. A francia történész által összeállított kötet, amelyet 1997-ben magyarul is kiadtak, Herculine érzékeny hangú, személyes visszaemlékezésein felül néhány kortárs orvosi szakvéleményt és korabeli újságcikkeket is tartalmaz.
Bevezetőjében Foucault felhívja rá a figyelmet, hogy nem mindig volt a történelem során feltétlenül bevett gyakorlat a nemeknek az az éles elkülönítése, ami a 19. század óta meghatározza a gondolkodásunkat. Bonyolult társadalmi és filozófiai folyamatok eredménye volt, hogy bárkit, akit nem lehetett egyértelműen meghatározni sem nőként, sem férfiként, arra feltétlenül abnormálisként tekintsenek, és valahogyan mégis megpróbálják valamelyik kategória részévé tenni.
Részben erről szól az Herculine születésnapjával egybeeső Interszex Emlékezés Napja is: hogy felhívja a figyelmet arra a mind a mai napig bevett folyamatra, hogy interszex személyeken sokszor egészen kicsi korukban – jóval nemi identitásuk kialakulása előtte – hajtanak végre olyan műtéteket, amellyel igyekeznek az egyik vagy másik nem felé „tolni” őket, ami később beláthatatlan pszichológiai következményekkel járhat.
Interszex ember az, aki kromoszómáit, elsődleges nemi szerveit és/vagy másodlagos nemi szerveit tekintve nem határozható meg egyértelműen férfiként vagy nőként. Az interszex embereknek lehetnek férfi és női biológiai jellemzői is egyszerre. A hermafrodita kifejezést emberekre ma már nem használjuk, csak az állatok és növények biológiájában.
Az Interszex-tudatosság Napján pedig arra kerül a hangsúly, hogy az interszex emberekkel szembeni mindennapi bánásmódon is lenne mit javítani, hiszen nekik sokszor rejtőzködniük, titkolózniuk kell. Az érzékeny, jó lelkű Herculine memoárjának tanulsága ma is érvényes: jó lenne, ha nem redukálnánk az interszex embereket a külsejükre vagy éppen az átlagostól eltérő gentiáliáikra, mert elsősorban nem ezek határozzák meg emberi mivoltukat.
