Nemrég a Magyar Szegénységellenes Hálózat (MSZEH) és a Szivárvány Misszió Alapítvány (SZMA) fórumbeszélgetést szervezett Transzneműség és szegénység címmel. Számos információ, felvetés és ötlet hangzott el, amelyeket érdemes lehet megfontolni.
Minden harmadik embert érint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. Az MSZEH a szegénység megszüntetése érdekében tenni akaró civil szervezetek és szegénységben élő emberek informális csoportjainak összefogása. A szegénység számos dologtól fosztja meg az embert; nem pusztán a pénzhiányt és az ebből fakadó létfenntartási gondokat foglalja magában, hanem rosszabb hozzáférést jelent az egészségügyi ellátásokhoz, a képzési, oktatási, kulturális, pihenési lehetőségekhez és az információkhoz.
Aki valamely szexuális kisebbség tagja és emellett szegény is, úgynevezett interszekcionális kirekesztést él meg (társadalmi javakból rekesztődik ki a szegénysége okán és kirekesztést él meg a szexuális kisebbséghez tartozása okán a heteronormatív – kizárólag férfiakat és nőket, illetve heteroszexuális irányultságot és kapcsolatokat elismerő – társadalomban). Erre a kirekesztésre való figyelemfelhívás volt az ok a közösen szervezett fórumbeszélgetésre.
A fórumbeszélgetés vendégei (hogy a kettős kirekesztéshez kapcsolható téma több oldalról legyen körbejárható) aktivisták és a hajléktalanellátó-rendszerben dolgozó szociális munkások voltak. Az ilyen beszélgetések többek között azért fontosak, mert így mindenféle felmerülő téma vagy kérdés könnyebben eljut az azzal foglalkozó szervezetekhez, meggyorsítva az adott probléma megoldásához vezető folyamatot.
Sajnos még az LMBTQ szervezeteken belül is kevés visszhangot kapnak a transzneműek, nem beszélve azokról, akik a létminimum alatt élnek. Az eseményen megjelent vendégekkel sokáig beszélgettünk számtalan felmerülő problémáról (például külön szoba a hajléktalanszállón, speciálisan ezen a területen képzett szociális munkás segítsége, a téma bevitele a szociális munkások képzésébe, a közvélemény tudásszintjének növelése, szemléletváltás stb.), de a legfontosabb talán az érdekérvényesítés lenne; érdemes lenne az érintettekben növelni és előhozni a saját érdekükért való kiállást, felszólalást, azt, hogy ne érezzék magukat elnyomva.
Tóth Zoltán
