Mit is jelent a férfiasság a mai társadalomban, ahol a korábban férfiaknak tulajdonított értékek és tulajdonságok – mint az erő, bátorság, függetlenség, magabiztosság, és vezetői készség – végre jogosan bármely nem sajátja lehet? Itt az ideje, hogy újra felfedezzük, mit is jelent valójában „férfiasnak” lenni – az abszolút egyenlőség ideális világában.
Elszakadva az általános elvárásoktól, amelyeknek meg kellene felelnünk nekünk, férfiaknak, mélyüljünk el egy percre a meleg közösség mércéiben. Ami engem illet, „macinak” túl vékony vagyok, és nincs elegendő szőröm, „twinknek” (a ’90-es évek szlengjét feltámasztva: nyunyónak) túl öreg és túl robusztus vagyok. Edzőterembe nem járok, így a kigyúrt srácok véznának tartanak; a természet lágy ölén anyaszült meztelenül jógázóknak túl konformista, a metropoliszok menő klubjaiban partizó vagy a toronymagas irodaházakban karriert építő, öltönyös férfiaknak pedig túl hippi vagyok. És mindezt magasról, messziről, szívből-lélekből, mentálisan és totálisan leszarom, ugyanis semmiféle dobozt nem keresek, amibe tökéletesen passzolnék.
A nők világában évek óta plakátok és kampányok foglalkoznak az önelfogadás és önértékelés népszerűsítésével. Korábban írtam már róla: a világ vezető női magazinjai váltottak valós, hétköznapi, elérhető testalkatot promotáló címoldalakra, elbúcsúzva az irreális nullás mérettől és a tizenéves lányokat „bizniszvumen” gúnyába öltöztető divatkampányoktól. És mindez csodálatos! De mi a helyzet velünk, fiúkkal? Mindannyian ismerjük a klasszikus mémet, ami szerint a hurkás hasú férfi a tükör előtt fess bodybuildernek képzeli magát, míg a tökéletes testű nő önmagát nézve kikerekedett asszonyt lát. És bár mint általánosításra épülő geg, mindez mókás, de a valóságban a férfiak nagyja éppolyan bizonytalan a külsejét illetően, mint a legtöbb nő.
A különbség az, hogy minket egyetlen cég reklámkampánya sem céloz meg azzal az üzenettel, hogy szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk. A borotvareklám-férfi domináns arcéle és duzzadó ádámcsutkája, a Marlboro Man sármosan szarkalábas, de azért nem túl ráncos tekintete, az új autók reklámjaiban megjelenő alfa-hímek, a gyöngyöző sört kortyoló urbánus hipszterek mind-mind azt üzenik nekünk: árasszuk magunkból a maszkulin energiát, de hogy mégis hogyan, hol lelhető fel a recept, amely megalkotja a se nem slampos, se nem pojáca pasit, azt senki sem tudhatja.
Tudom, a női lét még több teherrel, a sztereotípiákkal való küzdelmekkel jár, a másik nem elvárásaival kapcsolatos bizonytalanságokról szól – de legalább beszéltek róla. Míg egy melltartóreklám megmutathatja: a baracktól a körtén és málnán át a görögdinnyéig minden mell szép, és a két kebel sosem lesz egyforma méretű, egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy férfi visszaigazolást kapjon arról – főként nem egy fehérneműcégtől –, hogy a kovászos uborka, a cukkini, a banán, a padlizsán mind passzolhatnak egy szexi csomagba, ami pedig a zacsikat illeti, lehetnek bárhol a mogyoró és a mandarin mérete közt, a bal lehet ilyen, a jobb olyan, nincs ok szégyenkezni.
Ez motivált minket, amikor elhatároztuk: elvonulást hirdetünk hasonló gondolkodású, kalandvágyó, nyitott, önmagukat férfiként definiáló embereknek, hogy megszabaduljunk attól az elavult képtől, amit a patriarchális társadalomban jelent a maszkulinitás. Motivációnk, hogy felfedjük valódi énünket, játsszunk, lazítsunk, kockáztassunk, kalandozzunk, együnk és legyünk jól – otthonunk, Methana rejtett félszigetének lélegzetelállító természeti környezetével körülvéve.
Negyedik esztendeje már, hogy elhagyva a nagyváros pörgését és a rá jellemző irreális elvárásokat egy minimalista, mégis lelkileg és szellemileg gazdag életet építettünk ki magunknak itt, Görögországban – újrafogalmazva a szabadságot. Methanán mindössze néhány száz ember él, a mi falunkban, Agios Georgiosban pedig rendszeresen alig egy tucat. Nem nevezhető turisztikai célpontnak, pedig a helyiek és a természet annyi ajándékot ad…
Nem való mindenkinek – csak kalandvágyó embereknek, akik nem félnek távol lenni az ajándékboltoktól, és készen állnak arra, hogy megtapasztalják a falusi, természetközeli létet. A tengert, a környező hegyeket, a vulkánt, a meleg vízű forrásokat és a barlangokat, megismerve a környékbeli gazdákat, művészeket, olívaolaj-termelőket, borászokat, és természetesen a legjobb helyi tavernák egyszerűen nagyszerű fogásait.
A nyári elvonulás otthona egy gyönyörű, tengerparti, öt hálószobás ház saját partszakasszal, ahol a növényi alapú, ízekben-színekben gazdag brunch-ot minden nap saját kezűleg készítjük el, míg a vacsorákat a helyi éttermekben fogyasztjuk el. Lesz eksztatikus tánc, meditáció, koktélkeverő, kreatív kulináris workshop; felkapaszkodunk Methana szunnyadó vulkánjára és elsétálunk a szomszédos tengerparti falunkba, Agios Nikolaosba,
Vad gyógynövényeket gyűjtünk, és meglátogatjuk a félsziget legtitkokzatosabb helyszíneit, a melegvizű Pausanias termálmedencét, és a lélegzetelállító Galamb-barlangot, ahol a félsziget felszíne alatt úszunk majd. Meleg szívvel és nyitott lélekkel várunk a csoportos elvonulásra július első hetében, valamint egyedül, kedveseddel vagy barátaiddal egész évben. És legfőképpen: semmit sem azért teszünk, hogy mások – férfiak, nők vagy bárki – kedvére tegyünk, kielégítve azon irányú igényeiket, hogy belepréselhessenek a szépségről, szexualitásról és gendersztereotípiákról alkotott képükbe. Olyan képet alkotunk, amelyet senki, soha nem keretezhet be, és hiszünk benne: így is lesz, aki megáll előttünk, megcsodál minket, és azt mondja magában: szép, elgondolkodtató, autentikus. Ennyi több mint elég ahhoz, hogy férfinak érezhessük magunkat.
Kristóf és Nimi
Instagram: @kristofsteiner és @nimrodagan
