Ha valaha valaki azt éreztette veled, nem vagy elegendő, ez a cikk neked szól
„A legjobb videó, amit a szexizmus kapcsán láttál” felütéssel nemrégiben atombombaként robbant be a közösségi média felületeire Cynthia Nixon kampánya – a Szex és New York Mirandája a nőkkel szembeni teljesíthetetlen elvárásokról mesél. „Viselkedj hölgyként – mondták! A szoknyád túl rövid, ne pakold ki magad, hagyj valamit a képzeletnek, a férfiaknak szükségleteik vannak. Ha megerőszakolnak, te hívtad ki a sorsot. Viselkedj hölgyként! Túl sokat eszel, miért nem rendelsz salátát? Miért nem eszel? Olyan vagy, mint egy csontváz. A férfiak szeretik, ha van mit fogni egy nőn. Miért vagy szőrös? Borotváltasd le! Fehérítsd ki, tüntesd el a bőrhibát, pumpáld fel az ajkaidat, botoxoltasd a ráncaidat, szívasd le a zsírt… túlságosan próbálsz megfelelni. Legyél természetesebb. A férfiak nem szeretik az állandóan erőlködő nőket. Viselkedj hölgyként! Ne legyél vaskalapos, ne legyél ledér. Legyél sok, legyél kevés, légy annál is kevesebb. Legyél semmi” – mondja a kamera lencséjébe, és ezen keresztül mindannyiunk szemébe a politikai pályán és LMBTQ-aktivistaként is aktív színésznő. Mi pedig – férfiak, nők, mindannyian – pontosan értjük, miről beszél. Bár ne tudnánk! – nem fájna ennyire. És mégis jó, hogy tudjuk – mert csak így változhatunk és változtathatunk.
Pedig sokunk soha életében nem volt nő – és sanszos, hogy már nem is lesz soha, mégis pontosan tudjuk, mint jelent kritizálva lenni LMBTQ emberként. Mondjuk meleg férfiként. A fenti szöveg tökéletesen behelyettesíthető ránk is: „A nadrágod túl feszes – a pólód kivágása túl mély. Miért kell ilyen b_zisan öltözködni, csak azért, mert meleg vagy? Ne csodálkozz, ha sose találsz egy rendes pasit. Viselj öltönyt! Viselj zakót! Miért próbálsz maszkulin módon öltözködni? Szánalmas, hogy rejtegetni próbálod: meleg vagy. Nevetséges, hogy minden nap edzőterembe jársz. Kezdj már élni egy kicsit! Milyen vézna vagy – emelj már némi súlyt! Túl sokat bulizol. Növessz már egy kis borostát – a te korodban már nem áll jól a szőrtelenség. Pfúj, szedesd már le azt a hónaljkutyát – undorító. Nem képviseled kellőképp az LMBTQ embereket – járj el pride-eseményekre, hallasd a hangod! Nem kell minden b_zibulin ott rázni a segged, vegyél példát a melegekről, akik jó példát mutatnak, és bizonyítják a heteróknak, homofóboknak, hogy mi is olyanok vagyunk mint ők. Merj más lenni! Nem kell mindig kilógni a sorból!”
Most már még ismerősebb, igaz? Ez a narratíva – hogy sosem leszünk képesek megfelelni senkinek, ha állandóan mások panaszait, kéretlen tanácsait, és kritikáit hallgatjuk – valóban a miénk: gender- és identitáskérdés. Vagy mégsem? Mi van, ha azt mondom: „Légy lazább anya – vasszigorral csak hazudni tanítasz. Elhippiskeded az anyaságot – a gyereknek struktúrára van szüksége. Hogy merészelsz nyilvánosan szoptatni? Pfúj! Mit kell elbujdokolni szoptatás közben – szégyelled, hogy anya vagy?”. És ha azt mondom: „Csak akkor lehetsz igazi állatvédő és ökoharcos, ha vegán és zero waste életet élsz, ha nem utazol repülővel, ha biciklivel jársz, és nem vásárolsz fast fashion üzletben. Teljesen beszektásodtál – neked már mindenki gyilkos, a növények is éreznek, lazulj már ki kicsit, vérvegán ökonáci vagy!” Vagy ha azt mondom: „Neked semmit sem jelent a hazád, pedig nem szabadna elfelejtened, honnan jöttél! A szülőföldednek örökké hálásnak kell lenned! Nacionalista fasiszta lett belőled – biztos homofób is vagy mellé, blokkollak face-en, instán, soha többé ne keress.” Ugye, világos, hogy ha szenvedünk is a szexizmustól és a homofóbiától, valójában amitől legjobban szenvedünk, az az extremizmus, az állandó kényszer, hogy kategorizáljuk és címkézzük az embereket, és az ezekből fakadó, nyomorúságba taszító megfelelési kényszer.
És persze ott van még a „Merd kifejteni a véleményed! Emeld fel a hangod! Ne seperd a szőnyeg alá az igazságtalanságot! Tudj hallgatni! Ne erőltesd másokra a nézeteidet! Számolj el tízig, aludj rá egyet!” Ha legközelebb azon kapod magad, hogy a fentiekhez hasonlóan hangzol, miközben másokhoz beszélsz, ne ess kétségbe. Mind emberek vagyunk – mind tanulunk. Ha nem is viselkedhetünk mindig „úrként”, egyet garantálhatunk: mindig, minden körülmények között emberként viselkedünk. Ha pedig legközelebb azon kapod magad, hogy valaki így beszél hozzád, emeld fel a tenyered, és egyszerűen csak parancsolj „állj”-t, ha pedig még udvarias is lennél, hallgasd meg, és mondd: „köszönöm a véleményed” – de semmiképpen se vedd a szívedre minden egyes szavát. Olyan világban élünk, ahol azoknak jut a legnagyobb porond, akik sarkos véleményt fogalmaznak meg – így sokan nem is egy ideológia nevében, hanem a figyelemhajhászás miatt rángatnak a szélsőségek felé. A helyzet azonban az, hogy középről mindenkit jól hallasz. És természetesen az sem bűn, vagy szégyen, ha az életed egy bizonyos pontján a határok felé is elnézelődtél, ha másért nem, hogy még többet tanulhass a világról, és arról, milyen nem akarsz lenni.
Steiner Kristóf
Még több LMBTQ történet az utazásaimról és az eseményeimről Instagramon: @kristofsteiner Facebook csoport: @KristOffStage
