A Gasztroblog rovat nevéből adódóan mindenkinek nyilvánvaló, hogy most nem a spanyol pasik tüzességéről lesz szó, hanem az Ibériai-félsziget gasztronómiáját szeretném nektek bemutatni. Ehhez pedig nem is kellett repülőre szállnom, mert a lakásomtól három metrómegállóra, a Paulay Ede utcában található az El Asador de Pata Negra étterem.
Ha valakit megkérdeznék a spanyol gasztronómiáról, akkor szerintem a legtöbbeknek a sangría, a tapasok, a serrano és az iberico sonka, esetleg még a gazpacho jutnak eszébe – pedig ennek a mediterrán országnak a gasztronómiája ennél sokkal több izgalmat tartogat számunkra.
Aki követi az írásaimat – itt leginkább a BoyOnGo utazó blogomra gondolok –, az tudja, hogy a szívem fele Spanyolországba húz, hiszen életem egy jelentős részét töltöm Barcelonában, így a tüzes spanyol konyha nem áll messze tőlem (a tüzes spanyol pasikkal kapcsolatban ezt már nem mondhatjuk el maradéktalanul – de ez más tészta).
Így aztán magától értetődő, hogy talán némi fenntartással próbálok ki egy olyan éttermet, amiből tényleg tudom, milyen az autentikus, és ez különösen igaz a spanyolra. Bár hozzáteszem, ettem már lángost külföldön, és pont Barcelonában, így talán illő is volt kipróbálnom a spanyol konyhát Budapesten.
Az El Asador de Pata Negra étterem 2017-ben nyitotta meg kapuit a Paulay Ede utcában, az Operához és az Oktogonhoz közel. Az étterem konyhája hagyományosan a spanyol asador gasztronómiára épül, azaz itt központi szerepe van a fatüzelésű kemencének, amiből Budapesten az étterem az egyik legjobbat, a spanyol Mirbasa cég által gyártott kemencét használja. Az egész koncepció és az étlap is erre épül, és bizony még nekem is tudtak meglepetéssel szolgálni.
Az étterembe belépve nagyon kellemes hangulat fogad, (többek között) a modern eleganciát sugárzó berendezés miatt én egyből otthon éreztem magam – mintha csak megérkeztem volna az egyik kedvenc barcelonai éttermembe. Az első meglepetés rögtön a bejárattal szemben ért: Magyarországon abszolút egyedinek számító, nyitott pult fogad minket. Először Spanyolországban találkoztam ilyen megoldással, amikor a bárpult mint olyan hagyományos értelemben nem is létezik, mert teljes mértékben a vendégtér része.
Ízorgia a tetőfokon
Természetesen egy étterem legizgalmasabb része az étlap és az ételek, továbbá számomra még a borok – márpedig spanyol gasztronómia nem nagyon létezik borok nélkül. Amikor lehetőségem van igazán minőségi italokat kóstolni, akkor még a nemrég megfogadott absztinenciát is elengedem egy-egy estére. Egy pohár spanyol Mariluna fehérbor tökéletes párosítás volt az ételekhez.
Ahogy már említettem, kicsit szkeptikusan és fenntartásokkal választottam éttermet, viszont ebből adódóan még nagyobb kíváncsisággal vártam az ételeket, hogy kritikus ízlelőbimbóimmal is tudjam értékelni az El Asador de Pata Negra séfjének munkáját.
Az étlapon szereplő szezonális ajánlatok közül a gazpachót választottam, ami itt nem a hagyományos andalúz paradicsomlevest jelenti, hiszen a hely veziója cseresznyével és kecskesajt-fagylalttal érkezik. Tudom, hogy sokaknak ez egy kicsit furcsán hangzik, de higgyétek el, megéri néha bevállalósnak lenni – mert az érzés, amit cserébe kaptok, felejthetetlen lesz. Akármennyire is furcsa, a gazpachóban sokkal több van, mint egy hagyományos paradicsomlevesben. Hozzáteszem, egyáltalán nem vagyok egy nagy paradicsomleves-rajongó, és már gyerekkoromban se hozott lázba a betűtésztás verzió, amihez persze a spanyol gazpacho maximum a színében hasonlít. Most minimum még egy tányérral be tudtam volna lapátolni belőle, de ügyelnem kellett rá, hogy maradjon helye a többi spanyol finomságnak is.
A leves után az előételek sorát az ibériai sonka-, kolbász- és szalámi-válogatás követte, amihez érkeztek a számomra kimaradhatatlan érlelt sajtok és az olajbogyók is. A visszafogottabb ízek kedvelőinek a faszénen sült zöldségeket tudom ajánlani, kecskesajttal tálalva.
Mint utólag kiderült, az előétel nyújtotta ízorgia csupán az előjáték volt a főétel előtt. A halak és a tenger gyümölcsei mostanra az étrendem mindennapos részeivé váltak, aminek egyik oka, hogy a rendszeres sport miatt fontos számomra az egészséges étkezés, másrészről pedig egyszerűen imádom őket. A lazac az az étel, amit sokféleképpen el lehet készíteni, de sokszor akkor a legfinomabb, amikor semmi különlegeset nem teszünk vele, csak sózzuk és borsozzuk. Ebben az esetben még ez is elmaradt, ugyanis a tölgyfadeszkán sütött lazac steak még ennyi fűszert sem tartalmazott, mert teljesen natúran, a több száz fokra melegített kemencében sült, egy vékony tölgyfa lapocskára fektetve. A titok pedig ebben rejlik, ugyanis ez a tölgyfa adta meg neki azt az ízt, amitől a kevesebb most nem csupán több, hanem egyenesen tökéletes lett. Őszintén bevallom, életemben nem ettem még ilyen finom lazacot.
Nem mondanám, hogy könnyen befolyásolható típus vagyok, de van egy dolog, amivel elég sok mindenre rávehető vagyok és ez nem más, mint az édességek. Szerintem nincs az a mennyiségű sütemény vagy csokoládé, amivel be tudnék telni, így mindig csak a bűntudatom szab határt, no és természetesen a tükör, ami sosem hazudik. De egy ilyen jó estét nem lehetett lezárni desszert nélkül.
A spanyol desszertek kapcsán egy aranyszabályt elárulok nektek, mégpedig hogy a crema catalana és a créme brulée nem ugyanaz, még ha száz százalékban meg is egyeznek egymással, mert a spanyolok szerint az övéké volt előbb, a franciák szerint meg természetesen a créme brulée. De egyszerűbb, ha megjegyezzük, hogy spanyol földön nem ejtjük ki a szánkon a desszert francia nevét.
Mivel engem eleve nem hoz annyira lázba a crema catalana, és a csokoládés desszertek eleve közelebb állnak hozzám, ezért a sherryhabbal tálalt csokoládéhabbal tettem teljessé ezt a csütörtök esti vacsorámat.
Az est végére érve egyértelműen kijelenthetem, hogy minden aggodalmam szertefoszlott már az első falat után, és az El Asador de Pata Negra kiválóra vizsgázott nálam. Így teljes megelégedettséggel és őszinteséggel ajánlom nektek is, és bátorítalak titeket, hogy kóstoljatok bele az igazi spanyol gasztronómiába, amit immár a pesti belvárosban is megtehettek.
Erdei Zsolt
Spanyol borvacsorák az El Asador de Pata Negra étteremben
Az étterem egyik fő eseménye a kéthavonta megrendezésre kerülő borvacsora, ahol kilenc kiváló spanyol fogást kóstolhatunk meg az esték folyamán, amelyekhez természetesen a legjobb ibériai borok is párosulnak.
A következő borvacsora eseményért érdemes figyelni az étterem Facebook-oldalát
El Asador de Pata Negra
1061 Budapest, Paulay Ede utca 39.
(bejárat a Vasvári Pál utca felől)
Asztalfoglalás: +36 1 406 2728
E-mail: asador@patanegra.hu
Facebook: elasadordepatanegra
Nyitva tartás: 12.00 – 24.00
