Az egyik hétvégén úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, és hogy közben felfedezzem Magyarországot. Ha feltöltődésre és pihenésre vágyom, akkor általában utazok, de a spontaneitásom nem mindig engedi meg a hirtelen ötletből vezérelt külföldi utazásokat. Így esett a választásom Sopronra, ahol talán gyerekkoromban jártam egyszer, de már igazából semmire nem emlékszem belőle.
Mivel pihenésről volt szó, ezért vezetni se akartam, így vonattal estem neki a nem túl hosszú útnak. A Keleti Pályaudvarról induló GYSEV vonatok a nyugatiasabb oldalát mutatják a magyar vasúti közlekedésnek, és számomra nyugat felé vonattal közlekedni is élmény, mint az ország túlsó felére, mert arra valamivel sűrűbben járok. A soproni vasútállomástól aztán gyalog mentem el a szállodámig, a Hotel Sopronig, így lehetőségem volt a történelmi belvároson keresztül átsétálni – és természetesen útba ejteni a Tűztornyot is egy rövid fotó erejéig.
A több mint 60 ezer lakosú városban néhány évvel ezelőtt újították fel a Várkerületet, ami a város központi része. Széles, macskaköves sétálóutcák vezetnek körbe a régi várfallal ölelt főtér körül. Szinte háztömbönként találni egy-egy hangulatos kávézót és fagylaltozót – természetesen minden második fogászati rendelő után -, az utcákon található megállító táblákon pedig az anyanyelvünkön kívül németül is olvashatjuk a kínálatot. Végigsétálni itt olyan, mintha már az osztrák Burgenland területén bóklásznék – a városnak egyébként német neve is van, ami nem más, mint Ödenburg. Másik ismert neve a hűség városa: 1921. decemberében a helyi lakosság népszavazáson döntött úgy, hogy Magyarországhoz akar tartozni. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.
A Várkerületről fordulok be a Fő térre, ahol a Tűztorony is található. Még van időm, hogy befussak a szállodámba, ezért megváltom a jegyemet, hogy felkapaszkodjak az 58 méter magas épület kilátószintjére, ahonnan annak idején a városi tüzeket figyelték. Fentről belátni az egész várost, valamint osztrák földre is rálátni. Szinte itt van minden a talpam alatt.
Leérve beültem meginni egy kávét, hogy energiát gyűjtsek: a Hotel Sopron ugyan a városközponttól mindössze 10 perc sétára található, de gyalogosan hegymenetben lehet eljutni oda. Később aztán rájöttem, hogy emiatt valószínűleg mégis ennek a szállodának a legjobb az elhelyezkedése a városban, hiszen így több szobája is a városra és a Tűztoronyra néz. Ami nagyon érdekelt már a foglaláskor, az a Sky Wellness részlege volt, amit mindenképp ki akartam próbálni, de erről majd később.
A Hotel Sopron teljeskörű felújításon esett át, ami már a szállodába történő belépéskor érezhető. Ahogy említettem, több szobából nyílik nagyon szép kilátás a városra és a Tűztoronyra. Ebben a látványban nekem is részem lehetett, a teraszos szobámból gyönyörködhettem a történelmi utcák látványában.
A legnagyobb attrakció ugyanakkor nem is a szobákból nyíló panoráma, hanem a Sky Wellness, ami a szálloda legfelső szintjén található. Itt a szaunán és a gőzkabinon túl egy nagyobb jakuzzi is helyett kapott, ahonnan a kilátás egyenesen a Tűztoronyra nyílik. Tényleg a legszebb panorámában lehet részünk nappal és este egyaránt. Számomra az igazi feltöltődés itt volt az utam során. Vizes attrakciókra szabadtéren is lehetőség nyílik, ugyanis a hotel kertjében lévő medence jó időben tökéletes az úszásra vagy éppen a napozásra.
A szállodai ellátásban svédasztalos reggeli és vacsora szerepel, de a hotel étterme napközben is kínál ebédet a’la carte étlapjáról. Miután megtömtük a hasunkat, így pedig kellő energiával – és mondjuk néhány koktéllal a medencénél – töltődtünk fel, akkor nyakunkba vehetjük a várost. Az óváros hangulatos cukrászdáit és éttermeit nem érdemes kihagyni, ahogy a Fő térről nyíló hangulatos, macskaköves utcácskákat sem. Elsőre talán olyan, mint egy kisebb labirintus, amely a város apró ékköveihez kalauzol. A Fő téren maradva a Kecsketemplom meglátogatását sem érdemes kihagyni, ugyanis ez hazánk egyik történelmileg legjelentősebb temploma, ahol 1625-ben III. Ferdinánd királyt is megkoronázták. A túránkat természetesen a Lővérekben is folytathatjuk, amelynek egy része sokak számára lehet ismerős, hiszen az itt található kemping területén rendezték meg az egyik legnagyobb hazai zenei fesztivált évről évre. Mi több, a Lővérekben található a kevesebbek által ismert Taródi vár, gúnynevén a Bolondvár, amelyet egy magánember, Taródi István sajátkezűleg kezdett építeni 1945-ben, ám teljesen sosem végzett a munkálatokkal, így az épület a férfi 2010-es halálát követően is befejezetlen maradt. A helyiek bolondnak vélték, innen ered a vár gúnyneve.
A város persze nemcsak látnivalókban, de gasztronómiai élvezetekben is gazdag. Mivel a Soproni borvidékről igazán jó tételek származnak, ezért ha tehetjük, semmiképpen se hagyjunk ki egy borkóstolót vagy borvacsorát. Annak pedig, aki nincs odáig a borokért, a Shelby’s Gin Bart tudom ajánlani az óvárosban, ahol nagyon kedves és szakértő kiszolgálásban lehet részünk és egyedi tételeket is megkóstolhatunk.
Nekem ugyan csak két napra nyílt lehetőségem ellátogatni Sopronba, de a város és környéke ennél azért jóval többet tartogat számunkra, ezért biztosan még ellátogatok oda újra, és akkor is az LMBTQ+ barát Hotel Sopront fogom választani.
